Az elmúlt években számtalan kormányzati próbálkozást láttunk arra, hogy a hatalom megpróbálja háttérbe szorítani a független bírákat. Ebbe a sorba illeszkedik most a Kúria elnökének az Etikai Kódexet megtámadó beadványa is.
Az Országos Bírói Tanács (OBT), a bírák legfőbb érdekképviseleti szerve márciusban elfogadott új Etikai Kódexéről már írtunk korábban. Ez egy olyan belső szabály, amely iránymutatásul szolgál a bírák részére, hogy ne csak szakmailag, hanem morálisan is feddhetetlenek legyenek, és ezzel segítse a bíróságokba vetett közbizalom fennmaradását és (meg)erősödését.
Fontos újítása a Kódexnek annak a kimondása, hogy a bíró nyilvános rendezvényeken - a pártrendezvényeket kivéve - részt vehet, szabadon véleményt nyilváníthat a jogrendszerrel vagy a bíróságok igazgatásával kapcsolatban, illetve részletesebb erkölcsi normákat (a bírói érdekképviseleti testületek tiszteletben tartásáról vagy hogy nem beszél a bíróságán dolgozó bírák nevében) fogalmaz meg a bírósági vezetők számára.
A Kódex szerintünk egy előrelépés volt a bírák körében uralkodó dermesztő hatás (chilling effect) leküzdése és a bírák szabad(abb) véleménynyilvánítása felé, amely fontos lenne a hazai bírói függetlenség megerősítése szempontjából.
Varga Zs. András, a Kúria elnöke (és ebben a minőségében az OBT tagja) nem vett részt a Kódex elfogadásában. Sőt, már április elején jelezte, hogy fontolgatja annak megtámadását az Alkotmánybíróság (AB) előtt.
A fontolgatás nem volt eredménytelen: Varga megtámadta a még hatályba sem lépett Etikai Kódexet és azt a törvényt is, amely lehetővé teszi az OBT részére, hogy ilyet elfogadjon. Tanulságos végig menni a kúriai elnöki beadványon, mert jól mutatja, hogy a Kúria elnöke – aki egyébként úgy került a legfőbb bírói pulpitusra, hogy előtte nem ítélkezett bíróként, és az OBT tagjainak elsöprő többsége ellenezte megválasztását – milyen nyakatekert és időnként abszurd jogi érveléssel próbálja elgáncsolni az OBT-t és ezzel korlátozni a bírák szabad véleménynyilvánítását.
Először arra hivatkozik a beadványában, hogy a törvény szövege szerint az OBT „elfogadja a bírák Etikai Kódexét”, ez viszont az ő értelmezése szerint csak egyszeri lehetőség volt 2014-ben (amikor a mostani elődjét fogadták el), és nem jelenti, hogy az OBT később a kódexet módosíthatná vagy újat fogadhatna el.
Izgalmas ez az érvelés, hiszen ezt továbbgondolva az Országgyűlés sem módosíthatná a központi költségvetést év közben, hiszen az Alaptörvény szövege alapján az „Országgyűlés a központi költségvetést elfogadja”. Az Etikai Kódexet tehát legalább olyan „állandó és örök érvényű” testamentumnak tartja a Kúria elnöke, mint némely gránitszilárdságúnak szánt másikat, amelyet már tízszer módosítottak.
Másodszor - írja Varga Zs. - azért is alaptörvény-ellenes a Kódex, mert elhagyta a szövegből az Alaptörvényre utalást. Nyakatekert jogi érveléssel arra jut, hogy így valahogyan ez a módosítás a „bírói hivatás Alaptörvénytől való eloldását eredményezi”, és az Alaptörvény helyett más értékeket írna elő a bíráknak.
Az OBT azért vette ki az Alaptörvényre utalást a szövegből, mert a Kódex nem jogszabály, hanem etikai előírások gyűjteménye, és szó sem volt arról, hogy ellene menne az Alaptörvénynek. Varga egyébként máskor is harcosan lépett fel az Alaptörvény védelme érdekében, legutóbb csatlakoztatni akarta az OBT-t az AB elnökének azon leveléhez, amely Orbán Viktort, Kövér Lászlót és Áder Jánost kérte fel az Alaptörvény védelmére.
Súlyosabb és aggasztóbb Varga beadványának azon része, amely a bírák véleménynyilvánítási szabadságát tisztázó és lehetővé tevő részeket támadja. A kérelem szerint a Kódex az Alaptörvénynél megengedőbb szabályokat tartalmaz.
A kúriai elnök egyrészt arra utal, hogy vannak olyan „civil törekvések”, amelyek a bíróságon belüli „intézményi kohéziót” kívánják megbontani, és ezért alkotmányellenes, hogy a Kódex már nem tartalmazza azt az előírást, miszerint ,,a bíró nem támogathat olyan vállalkozást, karitatív, illetve civil szervezetet, mely politikai tevékenységhez köthető”.
Anélkül, hogy világossá tenné, hogy kik ezek a civilek (tippjeink mondjuk lennének), leszögezi, hogy legalább olyan fontos ezeknek a bírósági szervezetektől való távoltartása, mint a pártoké. A civil szervezetek politikai pártokkal való szándékos összemosása régi taktika azoknak a körében, akiket zavar, ha a civilek kritikus véleményt fogalmaznak meg a magyar jogállamiság és igazságszolgáltatás állapotával kapcsolatban.
Az sem tetszik Varga Zs. Andrásnak, hogy az Etikai Kódex világossá teszi, hogy bíró a joggal, jogrendszerrel, a bíróság igazgatásával kapcsolatban is szabadon véleményt nyilváníthat. Azon az állásponton van, hogy a bíráknak tilos a jogszabályokat kritizálni.
Talán itt is felhívhatjuk a figyelmét hivatali elődje, Baka András főbíró esetére, akit épp a 2011-es "igazságszolgáltatási reform" kritizálása miatt rúgtak ki az állásából, és aki vonatkozásában a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága állapította meg, hogy ez jogellenes volt. A nemzetközi sztenderdek szerint a bírói függetlenség védelmében nem csak joga, hanem kötelessége is a bíróknak fellépni és véleményt nyilvánítani - tesszük hozzá halkan.
Az is érdekes “jogi érv”, hogy a bírósági vezetőkre vonatkozó etikai szabályok (például: a „bírósági vezető tartózkodik a bírói önigazgatási- és érdekképviseleti szerv sértő minősítésétől, tagjainak hátrányos megkülönböztetésétől, legitimációjukat tiszteletben tartja”) a túlságosan részletező jellegük miatt valahogyan működésképtelenné tennék a bíróságok működését.
Végül arra hivatkozik a Kúria elnöke, hogy meg kell semmisíteni a Kódexet mert – kapaszkodjunk meg – az OBT csak egy körben köröztette meg a bírákkal a tervezet szövegét! Jó lenne, ha a Kúria elnöke akkor is felemelné a hangját, amikor a bíróságokat érintő törvények meghozatala előtt a kormány még a bírák véleményét sem kéri ki.
Varga arról is ír, hogy igazából az sem baj, hogy ha mint 2016-ban az AB most is megállapítja, hogy az Etikai Kódex nem jogszabály, és ezért nem foglalkozik vele érdemben. Ez az elnök szerint ugyanis azt jelentené, hogy a bírák fegyelmi ügyeiben döntő úgynevezett szolgálati bíróságok figyelmen kívül hagyhatják az Etikai Kódexet.
Ezzel igazából a Kúria elnöke megkérdőjelezi az OBT legitimitását és ezzel magát a bírói függetlenséget is, hiszen mégiscsak a bírák képviselőiből álló szervezetről és annak Kódexéről van szó.
A bíráknak mint a jogállamiság egyik utolsó hazai védőbástyáinak fontos, hogy szabadon felléphessenek a bírói függetlenség védelme érdekében. Ez nem önmaguk miatt lényeges, hanem azért, hogy a mi ügyeinket minden esetben egy független és pártatlan eljárásban bírálják el. Nagyon komoly tétje van tehát, hogy mire jut az Alkotmánybíróság ebben az ügyben.