2022. március 2-án az Országos Bírói Tanács (OBT) jegyzőkönyve a következőket örökítette meg az utókor számára:
„10 óra 35 perckor Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke az üléstermet elhagyja.” Majd nem sokkal később: „11 óra 30 perckor Dr. Varga Zs. András a Kúria elnöke visszatér az ülésre.”
A két időpont között az OBT – amelynek Varga hivatalból a tagja – fontos dologról szavazott: egyhangúlag, 14 szavazattal elfogadta a bírák új Etikai Kódexét. Az új kódex előírásait az idei Bíróságok Napjától, július 15-től lesz kötelező a magyar bíráknak betartaniuk.
De mi is ez az Etikai Kódex? Miért kellett egy újról szavazni? Miért fontos a bíráknak és nekünk? És végül: Varga Zs. miért hagyta ki ezt a szavazást?
A kódex egy erkölcsi szabályokat tartalmazó dokumentum, amely azért létezik, mert a bírák felé a társadalom magasabb erkölcsi elvárásokat támaszt, mint a legtöbb más szakma képviselői felé. A célja, hogy a bírák morálisan feddhetetlenek legyenek, mert ez segíti, hogy a bíróságokba vetett közbizalom fennmaradjon és (meg)erősödjön.
Nem jogszabály, tehát ha egy bíró megsérti, nem rohanhatunk a rendőrségre, de a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró úgynevezett szolgálati bíróság a kódex súlyos megsértése esetén fegyelmi eljárást indíthat a tilosban járó bíró ellen, akit végső esetben ki is rúghatnak.
A bíráknak jelenleg is van etikai kódexük. Akkor miért kellett újat elfogadni? A múltban többször előfordult, hogy a bírósági vezetők hatalmaskodásai miatt a bírák és bírói testületek jogai csorbultak, például megtiltották nekik, hogy tanácskozzanak vagy a képviselőiket megválasszák. A régi etikai kódex ilyen esetekről nem szólt.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságán jelenleg is folyamatban van a jogsértő módon menesztett volt főbíró, Baka András által indított per ítéletének a végrehajtása, amely arról szól, hogy a magyar bíróságokon dermesztő légkör uralkodik, vagyis a magyar bírák félnek fellépni a saját bírói függetlenségük érdekében. A régi etikai kódex nem kezelte ezt a „chilling effect”-et. Az is felmerült az új etikai kódex mellett, hogy jobban körül kellene határolni, hogy mit jelent a „politikai tevékenység tilalma” egy bíró számára.
Az OBT még 2019 végén hozzálátott, hogy elkészítse az új etikai kódexet. A folyamat hosszadalmas volt, bevonták az Országos Bírósági Hivatalt (OBH), a szolgálati bíróságokat, a Magyar Bírói Egyesületet (MABIE) és magukat a bírákat is, hogy az elkészült tervezeteket véleményezzék. 2021-ben több körben vitáztak a tervezetekről, amelyek tanulságos bepillantást engednek a bírói szerepekről alkotott különböző felfogásokba.
Mik voltak az OBT tanácskozások vitás pontjai?
Mindenekelőtt az, hogy mi az a „politikai tevékenység”, amely törvényileg tilalmazott minden bíró számára. Itt a Kúria elnöke, az OBH képviselői és az Igazságügyi Minisztérium akkor még nem korrupcióval gyanúsított államtitkára, Völner Pál is amellett kardoskodott, hogy a bírák közügyekben való véleménynyilvánításának határait „nagyon-nagyon szigorúan és szűken kell megszabni”.
A Kúria elnöke azon a véleményen volt, hogy a közvélemény formálását meg kell hagyni azoknak a hatalmi ágaknak, amelyeknek ez a feladata, és ebből a szempontból a bíróságokat egy sziklához hasonlította: „a bíróság olyan, mint egy szikla, hogy ha hagyjuk a repedésbe a politika vizét becsorogni, akkor fagy esetén az meg szétfeszíti.” A kormány képviseletében Völner úgy érvelt, hogy már egy nyilvános rendezvényen való puszta jelenlét is politikai hozzáállást jeleníthet meg.
Ezzel szemben az OBT más tagjai azzal érveltek, hogy a bíráknak szélesebb körű véleménynyilvánítási szabadságot kell hagyni. Vadász Viktor szerint például nem fogadható el az „inkább maradjatok csendben, abból baj nem lehet” hozzáállás. Visszautaltak Baka András ügyére is, aki 2011-ben felszólalt a bírósági szervezetrendszer kormányzati átalakítása ellen, és „baj is lett belőle”, mert megfosztották főbírói székétől.
Hosszan vitatkoztak azon, hogy vajon a „pártpolitikai” megnyilvánulásokra kell-e szűkíteni a tilalmat? Ugyanis manapság – mint a bírák maguk is felismerték – bármely téma politikaivá válhat nagyon hamar, ugyanakkor nem szerették volna, hogy a bírákat teljesen elzárják a közéleti kérdésekben való részvételtől.
Az is elhangzott, hogy minden hatalomtól eltérő vélemény politikaivá válik, és így ma már az is kérdéses, hogy egy bíró aláírhat-e egy környezetvédelmi petíciót egy veszélyeshulladék-lerakó telep ügyében vagy részt vehet-e a Budapest Pride-on.
Matusik Tamás bíró, OBT-tag szerint azért kell világosan megmondani, hogy mi a politikai tevékenység, mert ha ez nem egyértelmű, akkor a „bíró eljut odáig, hogy semmit nem mer csinálni”.
A gyűlésekkel kapcsolatban Varga Zs. András elmondta, hogy „amin biztosan részt lehet venni, azok az állami rendezvények” – ezzel ellentétben Vasvári Csaba bíró csak a pártpolitikai gyűlésekre mondta volna ki a tilalmat. Varga Zs. szerint egyébként a civil szervezetek legalább annyira veszélyeztetik ma a bírói függetlenséget, mint a pártszervezetek.
Végül az elfogadott kódexbe egy bírák számára megengedőbb megfogalmazás került bele, amely kimondta, hogy a bíró „a törvényes keretek között szervezett nyilvános rendezvényen” részt vehet, azonban a politikai elkötelezettség látszatát nem keltheti. A jövőbeli fegyelmi esetek dönthetik majd el, hogy ez utóbbi kitétel mit jelent, lehet-e például egy párt által szervezett gyűlésen egy bírónak hangosan éltetnie a szónokot vagy csak meghallgatnia lesz szabad.
Fontos előrelépés, hogy a bírókra vonatkozó normákkal és európai bírósági ítéletekkel összhangban, a kódex kimondja azt is, hogy a „joggal, jogrendszerrel, a bíróság igazgatásával kapcsolatban” is szabadon véleményt nyilváníthat a bíró, eddig ez ugyanis legalábbis kétséges volt.
A korábbi kutatásaink szerint a bírákra vonatkozó belső szabályzat, az Integritási Szabályzat egy kellően tágan értelmezhető szabálya eddig megfelelő eszköz volt arra, hogy a bírákat szakmai kérdésekkel kapcsolatban is távol tartsa a véleménynyilvánítástól.
A bíráknak (és mindannyiunknak) mint a jogállamiság egyik utolsó hazai védőbástyáinak fontos, hogy szabadon felléphessenek a bírói függetlenség védelme érdekében. Az elmúlt években több kormányzati törekvést is láttunk arra, hogy a hatalom megpróbálta átvenni az irányítást az igazságszolgáltatás felett. A bírói függetlenség pedig mindannyiunk védelme érdekében elengedhetetlen, hiszen csak független és pártatlan bírák biztosíthatják azt, hogy mindannyiunk jogai maradéktalanul érvényesüljenek.
2018-2019-ben az OBT és az OBH akkori elnöke, Handó Tünde közötti állóháború idején több esetben előfordult, hogy az OBH által kinevezett, Handóhoz hozzá lojális bírósági vezetők felléptek a bírói önszerveződés és a bírói önigazgatás ellen. Megpuccsolták az OBT póttagjainak a megválasztását, feketelistázni szerették volna a MABIE-ben tag bírókat, és nyíltan kampányoltak Handó mellett, lejáratókampányt folytatva az OBT tagjai ellen.
Az új Etikai Kódex ebben is előrelépést hozott, és erkölcsi előírásokat fogalmaz meg a bírói vezetők számára, így például a vezetőnek „tartózkodnia kell a beosztottjai emberi méltóságát sértő magatartástól” vagy a bírák választott képviselőinek a sértő minősítésétől.
De hova ment Varga Zs. András?
Választ ígértünk arra a kérdésre, hogy Varga Zs. András – akit egyébként 2020 végén az OBT tagjai nem támogattak parlamenti megválasztása előtt – miért vonult ki az Etikai Kódex megszavazásakor.
A régi kódexben volt egy visszautalás az Alaptörvényre, az OBT előkészítő bizottsága azonban ezt az utalást törölte volna a szövegből, mondván, hogy a kódexben etikai, nem pedig jogi normák szerepelnek. Varga Zs. ezt az Alaptörvény elleni durva támadásnak értékelte, és véleményéhez Völner Pál is csatlakozott, mondván, hogy a baloldali pártoknál az Alaptörvény alkotmányellenes eltörléséről gondolkodnak (ez 2021 szeptemberében történt).
Végül Varga Zs.-t leszavazták, de ezt követően tiltakozásul mindig kivonult az OBT üléséről az etikai kódex tárgyalásakor vagy az arról való szavazásokkor. Varga egyébként ez év elején az Alaptörvény melletti nyílt kiállásra is rá szerette volna rávenni az OBT-t, de javaslatát leszavazták.
Szerencsére Varga Zs. Andrást nem érheti hátrány a véleménye miatt. Reméljük, hogy más, nem ennyire magas pozícióban lévő bírókat sem fog, ha esetleg a jövőben a bírói függetlenséget veszélyeztető törvénymódosítás lesz napirenden, és az ellen fel kíván szólalni. Ugyanis ez a nemzetközileg elfogadott normák szerint nemcsak joga, hanem kötelessége is egy bírónak.