A nyár eleji OBT ülésen Senyei György OBH-elnök és Varga Zs. András kúriai elnök összevitatkoztak az eddig szinte ismeretlen Werbőczy István Országbíró Kutatóintézet kapcsán. Mivel nem hallottunk korábban az intézetről, nyilvános forrásból pedig szinte semmi nem derült ki, ezért megkérdeztük a Kúriát, milyen tevékenységet végez a Werbőczy, kik dolgoznak ott és mennyibe kerül a működése.
Országbíró égisze alatt kutatók
Nem tudjuk, mások, hogy vannak vele, de mi idén június 7-ig nem sokat hallottunk a Werbőczy István Országbíró Kutatóintézetről. (A Werbőczy nevet az emelt szintű érettségire készülőknek kell ismerniük, ő volt ugyanis a középkori jogszabályokat összefoglaló Hármaskönyv megalkotója.) A nyár elején a kutatóintézet létezésére az Országos Bírói Tanács (OBT) ülésén hívta fel a figyelmet az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője, amikor azt mondta, nem hiszi, hogy költségvetési gondjai lennének a Kúriának, mivel 15 főtanácsadó szolgál ebben az intézetben. Erre a Kúria elnöke, Varga Zs. András azzal reagált, hogy ennek a kutatóintézetnek egy alkalmazottja sincs, a 15 főtanácsadó pedig igazából az ítélkező tanácsok mellé van beosztva.
Utánanéztünk, hogy mivel is foglalkozik a Werbőczy nevét viselő intézet, miért hozták létre, mennyiből gazdálkodik és pontosan mire is költ.
Nyilvánosan elérhető adat, hogy 2021. július 1-től a Kúria egyik belső egységeként működik, és kutatásokban vesz részt, például abban a bírói függetlenségről szóló kutatásban, aminek az egyik konferenciájára nem engedtek be minket. Az is kiderült, hogy a kormány 2021-től 2023-ig legalább 163 millió forintot biztosított számukra.
A Kúria legutóbbi éves országgyűlési beszámolójában nincs szó a Werbőczyről, de egy leírás szerint főtanácsadók dolgoznak benne. A kutatóintézetet felügyelő korábbi kúriai elnökhelyettes, az időközben az Alkotmánybíróságra ejtőernyőztetett „bírságbajnok”, Patyi András elmondása szerint „a főtanácsadók szakmai tevékenységének egy része a kutatóintézetben zajlik, másik, nagyobb része a kúriai tanácsi ítélkezésben vagy egyéb elvi, elemző munka elvégzésével valósul meg.”
Varga Zs. András fenti megjegyzése az alkalmazottak hiányáról gyanút keltett bennünk, mert ha ezek a főtanácsadók jogtörténettel, jogtudománnyal foglalkozó tudósok, akkor elvileg semmi keresnivalójuk sincs a bírói tanácsokban vagy az ítélkezésben. Mivel a nyilvánosan rendelkezésre álló adatok alapján sem lett átláthatóbb a kutatóintézet működése (főként, hogy a főtanácsadók mi alapján tekinthetnek be a peres aktákba), ezért kérdéseket tettünk fel a Kúriának.
A válaszukból néhány szempont kiderült, de a transzparens működéstől azért még nagyon messze vagyunk.
Egyetemi oktatók a peres aktáinkban
Kiderült, hogy a kutatóintézetben jelenleg 26 főtanácsadó, azaz igazságügyi alkalmazott (például a bírósági írnok vagy a titkár) dolgozik, olyan tisztviselők, akik „szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkeznek”. A Kúria beszámolója szerint ők PhD-val rendelkező, rendszerint határozott időre kinevezett, „főként főállású egyetemi oktatók”.
Kettős feladatuk van a főtanácsadóknak a Kúrián. Egyfelől idejük kisebb részében az intézetben dolgoznak, ahol a kutatás a feladatuk, például tanulmányokat írnak az Aranybulla 800 éves vagy a Kúria 300 éves évfordulójára megjelentett kiadványokba.
Idejük nagyobb részében azonban a Werbőczyn kívül dolgoznak, és leegyszerűsítve jogi háttérkutatást végeznek a kúriai bírák számára. Feladatuk egy-egy peres ügyben „a döntés előkészítéséhez, meghozatalához szükséges hazai és nemzetközi joggyakorlat, jogirodalom feltárása, elemzése, vizsgálata, a feltártak összegzése”. E munkájuk kapcsán kíváncsiak voltunk arra, mennyire folynak bele az ítélkezési tevékenységbe. Az biztos, hogy a peres aktákba betekinthetnek, a Kúria válasza szerint azonban a „peres akták felülvizsgálata”, azaz a peres ügyek eldöntése a tanácsok feladata. Az is kiderült, hogy „speciális kutatási területeikből merítő tudásukkal segítik a kúriai bírók munkáját”.
Úgy tűnik tehát, hogy bizonyos szerepük van az ítélkezésben, pontosabban annak előkészítésében. Fontos lenne, hogy világosan lássuk, a legmagasabb bírósági fórumon kik és milyen eljárás végén kerülhetnek ilyen pozícióba. Azonban a Kúria válasza ezen a téren nem világos: kiválasztásuk vagy „pályázati eljárás keretében, vagy egyéni jelentkezés útján, a kollégiumvezetők bevonásával” történik.
Az egész bírósági karrierrendszer lényege az lenne, hogy a bírói életpályát bejáró, kellő ítélkezési tapasztalatot szerző és ennek nyomán a kúriai álláspályázatot megnyerő, azaz a legalkalmasabb bírák foglalkozzanak a beadványainkkal és döntsenek az ügyeinkben. A kutatóintézet főtanácsadói azonban nem bírák, hanem főleg egyetemi oktatók, és sajnos a megszerzett információk ellenére továbbra is teljesen átláthatatlan, hogy milyen kiválasztási eljárásban kerülnek ebbe az Intézetbe. Ez jelenheti azt is, hogy teljesen önkényesen választják ki azokat, akiknek szerepük van az ítélkező tanácsok munkájában.
Arra nem kaptunk választ, hogy ha a főtanácsadók a Kúria alkalmazottai, és főként a bírói tanácsok munkáját segítik, akkor miért kell 15 főtanácsadónak „technikai értelemben” a kutatóintézethez tartoznia – ahogy a Kúria elnöke utalt rá. Nem világos, hogy mi indokolja, hogy ők ne az ítélkező tanácsok mellé beosztott főtanácsadók legyenek, hanem a Werbőczy Kutatóintézeten belül legyenek elszámolva.
Mennyi az annyi?
A kutatóintézet jelenleg évi 80 millió forintból gazdálkodik, ebben nincsen benne a főtanácsadók díja, ami 18 főtanácsadóra idén 115,3 millió forint. Nem világos, hogy a Varga Zs. által említett 15 és a költségvetésben szereplő 18 főtanácsadó milyen viszonyban van egymással.
Az idei legnagyobb kiadásuk eddig egy havonta megjelenő online kiadvány 20,7 millió forintos megjelentetési költsége Kérdés, hogy a kúriai és európai bírósági határozatok .pdf formátumú publikálása miért kerül ennyibe, mindenesetre ez a drámainak szánt, de kissé nevetségesre sikeredett videó harangozta be, a legfrissebb számot pedig itt lehet elolvasni. 2022-ben ugyanerre a kiadványra közel 26 milliót költöttek.
A Kúria válasza szerint az alábbiakra költöttek az elmúlt három évben (a főtanácsadók fizetése nélkül):
A kérdések sorát gyarapítja, hogy miért kell ennyi állami pénzt kúriai évkönyvekre, jogtörténeti tanulmányokra (pl. a „Radnay emlékkötet”), sokmilliós online-kiadványokra költeni. Ráadásul a szintén a költségvetésből szervezett jogtörténeti konferenciák a bírói függetlenség aktuális kérdései között nem tárgyalják a jelenlegi politikai-jogi környezetet, amiben a bíróságoknak működniük kell, és amely finoman szólva is aggasztó.
Amit megtudtunk, amit nem, és ami aggasztó
Azt tudjuk, hogy a Werbőczy Kutatóintézetben évi 80 millió forintból költekeznek mindenféle jogtörténeti kiadványokra, konferenciákra és .pdf-ekre. Azt is tudjuk, hogy 26 főtanácsadó dolgozik a Kúrián, akik csak idejük kisebb részében dolgoznak az intézetnek, nagyobb részében a peres ügyek elintézéshez végeznek háttérkutatásokat.
Az viszont nem derül ki, hogy miért kell őket egy „technikai elszámolás” miatt a Werbőczyben foglalkoztatni. A költségek átnézése alapján az sem derül ki, hogy egyáltalán miért van szükség erre az Intézetre. Az pedig konkrétan aggasztó, hogy a peres aktákhoz hozzáférő, azok eldöntésére potenciálisan ráhatással bíró – de egyébként tudományos világban dolgozó – főtanácsadók homályos eljárásban nyernek felvételt a Kúriára.
Mindannyiunk érdeke, hogy a Kúria átláthatóan működjön, ehhez pedig az is kell, hogy a legfelsőbb bírói fórumra átlátható eljárásban, nem pedig „egyéni jelentkezés útján” kerüljenek be az ott dolgozók - legyenek akár bírák, akár igazságügyi alkalmazottak.