Egy magyar
transznemű nő ügyében kimondta a veszprémi bíróság, hogy joga van a nőknek járó
kedvezményes öregségi nyugdíjra. Az ítélet, habár összhangban volt az európai
normákkal, éles kritikát kapott a homofóbiával és transzfóbiával kampányoló
kormánypártoktól, amelyek az ítélet lényegét eltörölve sietve törvényt
módosítanak. Az ügy nem csak a magyar transznemű nők helyzetére világít rá,
hanem arra is, hogy a neki nem tetsző bírósági ítéleteket a fideszes kormánytöbbség
rendszeresen felülírja, kiüresítve ezzel a bírói ítélkezést.
A transznemű nők jogai Európában
Elvira transznemű nő, akinél bár 2013 óta a hivatalos irataiban is nő szerepel nemként, a nyugdíjfolyósító igazgatási szerv az adategyeztetés során férfiként kezelte, amely azért fontos, mert ő a Nők 40 kedvezményt ő szeretné igénybe venni. Beperelte a hivatalt a Háttér Társaság segítségével, és a Veszprémi Törvényszék neki adott igazat, így a kormányhivatal módosította a nemére vonatkozó adatot a nyugdíjnyilvántartásban.
Selmeczi Gabriella fideszes képviselő azonban – illeszkedve a több éve zajló, a szexuális és nemi kisebbséget megbélyegző és emberi jogaikat korlátozó kormánypropagandába – felháborodott ezen, és „durva provokációnak” nevezte a Veszprémi Törvényszék döntését.
Az ítélet ugyanakkor nem a kormánypropagandába, hanem az európai bíróságok gyakorlatába illeszkedik, amelyek többször is foglalkoztak az Elvira ügyéhez hasonló esetekkel. 2002-ben Christine Goodwin brit transznemű nő ügyében mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy a magánélethez való jogba beletartozik az is, hogy egy ember megválaszthassa, hogy milyen identitással szeretne élni. Ezért ennek a jognak a megsértését jelentette, hogy az Egyesült Királyság nem tette lehetővé a nemének jogi elismerését. Ebben az ügyben a bíróság visszautasította a brit állam érvelését, miszerint azért nem lehetne megváltoztatni az adatokat, mert akkor biztosítani kellene a nőknek járó eltérő nyugdíjazási szabályokat, és az milyen igazságtalan lenne az „igazi” nőkkel szemben (vagyis pont azt az érvet, amit most a magyar kormánypártiak is felhoztak).
2006-ban Sarah Margaret Richards ugyancsak brit transznemű nő ügyében pedig az EU Bírósága hozott fontos ítéletet. Habár a szociális jogok (így például a nyugdíjjogosultság) területén a tagállamok szabadsággal bírnak a saját szabályaik megalkotására, ennek során figyelembe kell venniük az uniós jogot is. Ez pedig alapelvi szinten mondja ki a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Bár az országok megkülönböztethetik a férfiakat és a nőket a nyugdíjkorhatár tekintetében, és adhatnak a nőknek előnyöket, a transznemű nők (mivel ők is nők) is élhetnek a nőknek nyújtott kedvezményekkel, tekintet nélkül arra, hogy nemüket hivatalosan mikor változtatták meg.
Az EU-hoz való csatlakozással elfogadtuk, hogy az Európai Bíróság ítéletei érvényesek az országban, így a fenti EU bírósági ítéletben kimondott elv irányadó a magyar törvényhozásra is. Egy jogállamnak a strasbourgi jogeseteket is követnie kell. Ezen felül a transznemű nők megkülönböztetésének tilalma az Európai Unió Alapjogi Chartájából és akár az Alaptörvényből is következik, hogy csak néhány példát említsünk a számtalan diszkriminációt tiltó dokumentumból.
Nem lehet felülírni a meglevő ítéleteket mint holmi fájlokat
Selmeczi „provokációs” nyilatkozatával azonban még nem volt vége a történetnek. Önmagában elég súlyos, ha egy kormánypolitikus támadja a bíróság döntéseit. Semjén Zsolt és Gulyás Gergely azonban benyújtottak egy törvénymódosítást is, ami szerint a nyugdíjhoz való jogosultsági időbe csak a “nőként végzett” munka számít be, egyértelmű reakcióként a veszprémi ítéletre, amivel így a hatalommegosztás elve is sérült – ismét.
A törvényjavaslat indokolása szerint „a jogalkotó eredeti szándéka és a józan ész alapján eddig sem volt kétséges, hogy a „nők 40” kedvezményes nyugdíjjogosultság azokat illeti meg, akik 40 évig nőként dolgoztak”, illetve az „Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés eddig is ez volt, ugyanakkor ismert olyan jogalkalmazói gyakorlat, amely ezt kétségbe vonja.”
A jogalkotó tehát egy egyedi ügyben hozott – az európai normákkal összhangban lévő – bírósági ítélet miatt utólag meg akarja mondani, hogy hogyan kell(ett volna) egy jogszabályt értelmezni. A Fidesz azonban szereptévesztésben van. A törvény alkotója meghozza a szabályt, de annak értelmezését és gyakorlati alkalmazását egy másik hatalmi ágra, a bíróságra kell hagynia. Ez a hatalmi ágak szétválasztása, amely elvileg az Alaptörvényben is benne van: „a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik”. Egyetértünk Varga Zs. Andrással, a Kúria elnökével, amikor azt mondja, hogy „az a bíró, akinek a döntését a politikai közösség minden vitában előre elfogadja, és megígéri, hogy kikényszeríti.”
Nincs új a NER alatt
Sajnos nem példa nélküli, hogy a kormánytöbbség neki nem tetsző bírósági döntéseket ír felül (mondjuk úgy: felültörvénykezik). Az Alkotmánybíróság (AB) bedarálásának és megalázásának rendszeres eszköze volt az AB határozatainak a felültörvénykezése.
Az első ilyen konfliktus a kormánytöbbség és az AB között akkor alakult ki, amikor a kormánypárti koalíció 2010-ben új törvényt fogadott el, amely visszamenőlegesen 98%-os adót vetett ki, célzottan a közszféra azon volt munkatársainak végkielégítésére, akik az előző kormányzat köztisztviselői voltak. Az AB alkotmányellenesnek találta a törvényt, amire a kormánypártok az Alkotmány módosításával reagáltak, és nemcsak lehetővé tették az öt évre visszamenőleges adóztatást, hanem bosszúból korlátozták az AB felülvizsgálati hatáskörét is (a költségvetésre, a központi adókra, illetékekre, járulékokra és vámokra vonatkozó törvények megsemmisítése vonatkozásában néhány területre szűkítették).
Később a kormánytöbbség sokszor alkalmazta az AB felülbírálásának ezt a mintáját. Sok esetben olyan szabályokat építettek be az Alkotmányba (vagy később az Alaptörvénybe), amelyeket az AB korábban alkotmányellenesnek nyilvánított. Néhány példa:
· amikor az állam a felsőoktatási ösztöndíjat ahhoz kötötte, hogy a tanulók bizonyos ideig Magyarországon dolgozzanak vagy vállalkozzanak;
· a hajléktalan emberek kriminalizálásával kapcsolatban;
· amikor az Országgyűlés döntését írták elő ahhoz, hogy egy vallási közösség egyházi jogállást kapjon;
· a házasság jogi státuszával kapcsolatban, amelynél az Alaptörvény előírta, hogy a házasság csak férfi és nő között köthető.
A fideszes kétharmad a fenti esetek mindegyikében úgy döntött, hogy a további alkotmányossági felülvizsgálat elkerülése érdekében ezeket a kérdéseket egyenesen az Alaptörvénybe építi be.
Nem csak az AB esetében élt a kormány a felültörvénykezés lehetőségével, hanem a rendes bíróságok neki nem tetsző ítéleteit is rendszeresen felülírja.
A bíróságok a gyöngyöspatai általános iskolában több mint egy évtizeden át megvalósuló oktatási szegregáció 60 roma áldozata számára összesen 99 millió forintos kártérítést ítéltek meg. Erre válaszul, még a kúriai végső döntés előtt, beindult a kormánypropaganda, és maga Orbán Viktor is felszólalt, hogy egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”. Mondta ezt úgy, hogy jogot végzettként tudhatja: ha valaki kárt okoz másnak (itt: az állam a szegregációval a roma diákoknak), köteles azt kifizetni. Mindenki érti, hogy nem munkavégzés címén kapok pénzt a plafonomat szétáztató szomszédomtól, hanem kártérítés címén. Az éber kormánypárti képviselők nem hagyták annyiban a bírósági döntéseket, és a törvényt úgy módosították, hogy a jogellenes iskolai elkülönítés miatt induló perekben a roma gyerekek ezentúl nem kaphatnak pénzbeli kárpótlást, helyette a jogsértést elkövető iskolák „oktatási, képzési szolgáltatást” nyújtanak majd nekik.
Visszamenőleg adják meg a gólt
Ráadásul Elvira esetében ezt az új szabályt már a folyamatban levő ügyekben és megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy – mivel információink szerint az ügynek nincs még vége, és Elvira nem nyugdíjas még – a hatóságnak és a bíróságnak a nyugdíjat megállapító új eljárásban már elvileg ezt a törvényt kell alkalmaznia: a Nők 40 kedvezmény csak azoknak jár, akik minden volt munkahelyükön nőként (női névvel) voltak bejelentve.
Amikor a közkeletű nevén „33-assal” kizárták az emberek név- és nemváltoztatási jogát 2020-ban, akkor is visszamenőlegesen próbálták ezt a jogot elvenni. Ezt a magyar AB – csodák-csodájára – megsemmisítette, ugyanis a jogalkotási törvény kimondja: „jogszabály a hatálybalépését megelőző időre […] nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”
Egy rossz és egy jó hír
A rossz hír, hogy parlamenti meghallgatásán Tuzson Bence, új igazságügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy folyamatosan figyelemmel fogják kísérni a bírói gyakorlatot, mert „rendkívül fontos az, hogy mi volt a jogszabályok esetében a jogalkotói szándék”. Abban az esetben pedig, ha egy bírói ítélet nem felel meg a jogalkotói szándéknak, „akkor valamilyen beavatkozást mindenképpen tenni kell; nyilván jogalkotói oldalról jogalkotói jellegű beavatkozást lehet megtenni”.. A bíróságnak éppen az a feladata, hogy az elé kerülő ügyekben nem csak a jogalkotói szándékot, de az alapjogokat, az európai és nemzetközi joggyakorlatot, a logikát és még sok minden mást figyelembe kell vennie és mérlegelnie.
A jó hír viszont, hogy vannak még független bírók. Ráadásul a Veszprémi Törvényszék is megvédte a saját bíráit, mondván, hogy a bírák a legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint jártak el. Ők a jelenlegi társadalmi közegben, a szexuális és nemi kisebbség tagjait érő támadások is képesek az emberi jogokat betartani és érvényesíteni. Ez pedig nem csak a transznemű nők ügye.
Nemcsak érdeke, hanem alapvető joga is mindannyiunknak, hogy Gulyás Gergely, Selmeczi Gabriella és Semjén Zsolt akaratától független és pártatlan bírák ítélkezzenek az ügyeinkben.