Március 8. az a nap, amikor megünnepeljük a nők társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai eredményeit, és egyben felhívjuk a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségekre ezeken a területeken. A nemzetközi nőnap a nők sokféleségéről is szól, a különböző társadalmi és gazdasági, családi háttérrel, vallással és fizikai adottságokkal rendelkező nőkről. Köztük a transz nőkről is.
A transz nők élete tele van megbélyegzéssel és hátrányos megkülönböztetéssel, és ha ez nem lenne elég, az elmúlt években nőként való elismerésüket és általánosságban a transznemű emberek létjogosultságát a kormány egyértelműen a megkérdőjelezhető kategóriába sorolta.
Fél lépés előre, aztán teljes hátraarc
A nem megváltoztatásának jogi folyamatát Magyarországon nem- és névváltoztatásnak nevezik, mivel anyakönyvezni a nemnek megfelelő utónevet lehet. Korábban az Alkotmánybíróság az ehhez való jogot helyesen mint az emberi méltóságból és a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogból levezetett jog definiálta. 2018-as határozatában pedig arra is kitért, hogy „a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás [...] alapja az „EMBER” önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége, és „a névváltoztatás egyik speciális esete a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás, minthogy az a személy identitásának alapvető meghatározója, saját névhez való jogként a névjog korlátozhatatlan tartományába tartozik”.
Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a jogvédelem keretében az államnak kötelessége olyan szabályozást kialakítani, amely „tudomásul veszi a nem megváltoztatását, és diszkrimináció-mentesen biztosítja az ebből keletkező névváltoztatás nyilvántartásokban való átvezetését”.
Ezek a megállapítások még tükrözték az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát, amely szerint az állam köteles a nem megváltozását - a névváltoztatással együtt - tudomásul venni. A Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság ítéletében azt is megállapították, hogy "a transzneműek vonatkozásában a házasságkötéshez való jogot úgy kell értelmezni, hogy ők nem születési nemükkel, hanem új nemükkel ellentétes nemű személlyel köthetnek házasságot.”
2020. május 29-én ennek ellenére megszűnt a nem- és névváltoztatás lehetősége az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosításával. A módosítás egyrészt a korábbi „nem” helyett a „születési nem” fogalmát vezette be, másrészt a születési nem fogalmát „a kromoszómák és az elsődleges nemi jelleg alapján meghatározott” biológiai nemmel azonosként határozta meg, illetve kimondta, hogy a „születési nem” adat nem változtatható meg. Szembemenve tehát az AB és az EJEB gyakorlatával, eltörölték a nem- és névváltoztatás lehetőségét.
Az Alaptörvény 2020. december 23-tól hatályos kilencedik módosítása a fentiekhez kapcsolódóan alaptörvényi szintre emelte a születési nem fogalmát azzal, hogy rögzítette az Alaptörvényben, hogy „(..) Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát (..)”.
A tilalmat megelőzően egy kormányrendelet alapján volt lehetőség a nem- és névváltoztatás jogi elismerésére és az anyakönyvi adatok módosítására. A szabályozás azonban ekkor is rendkívül hiányos volt, ezért egyfajta szokásjog alapján folytatták le az eljárásokat, a joghézagokat az eljáró hatóságok megpróbálták áthidalni. A rendelet mindössze annyit tartalmazott, hogy a névváltoztatásért felelős anyakönyvi szerv a nem megváltoztatásáról, valamint az ennek következtében szükséges utónév módosításáról a nem megváltozását „támogató egészségügyi szakvélemény” beérkezését követő 8 napon belül értesíti a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőt az anyakönyvben történő átvezetés érdekében.
Azt azonban már nem határozták meg, hogy mi tekinthető „támogató egészségügyi szakvéleménynek”. Ennek eldöntése az eljárásba jogalap nélkül bekapcsolódó Emberi Erőforrások Minisztérium (EMMI) feladata volt, ami rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozta a kérelmezőket.
Annak ellenére, hogy semmilyen orvosi beavatkozás nem volt feltétele a névváltoztatás engedélyezésének, megkövetelték például a születéskor regisztrált nemnek megfelelő nőgyógyász/urológus szakorvos szakvéleményének beszerzését, amely tartalmazza, hogy a nemi megerősítő műtétnek nincs orvos szakmai szempontból ellenjavallata. Az eljárásokban az EMMI döntötte el, hogy a becsatolt pszichiáter szakorvos által készített szakvélemény, amely megállapítja a transzszexualizmus (F64.00) diagnózisát, támogató orvosi szakvéleménynek tekinthető-e, annak ellenére, hogy a minisztérium ellenőrzési gyakorlata semmilyen jogszabályban nem szerepelt.
2018 júniusában az EMMI váratlanul felfüggesztette a kérelmek elbírálását arra hivatkozva, hogy májusban hatályba lépett a GDPR rendelet. A kérelmezőkkel közölték, hogy mivel a szakvélemények olyan egészségügyi adatokat tartalmaznak, amelyeket az elbírálási folyamatban résztvevők nem jogosultak megismerni, a továbbiakban határozatlan ideig nem fognak engedélyt kiadni, tehát a már korábban beadott kérvényeket sem bírálják el. Emiatt többen az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, azonban kérelmük tárgyában a bíróság a mai napig nem hozott döntést.
Miután megszűnt a nem- és névváltoztatás lehetősége, többen az Alkotmánybírósághoz fordultak, az eljárások egy része még mindig folyamatban van. 2021 márciusában az Alkotmánybíróság 11/2021. (IV. 7.) számú határozatában megállapította, hogy a nemváltoztatást megszüntető rendelkezések alkalmazása a 2020 májusa előtt indult eljárásokban a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Az Alkotmánybíróság döntése alapján így lehetőség nyílt a 2020. május 29-ét megelőzően indított és felfüggesztett eljárások befejezésére, egyes esetekben pedig a visszaható hatályú jogalkalmazás miatt befejezett eljárások újbóli megnyitására is. Ezen eljárásokban továbbra is a fent már ismertetett, hiányos tartalmú szabályokat kell alkalmazni, amelyek a „támogató” szakorvosi vélemény megkövetelését írják elő. Az EMMI ezekben az eljárásokban nem vesz részt, így a Kormányhivatal a kérelmek elbírálásához szakértői bizottságot rendel ki.
Az Alkotmánybíróság 2023. január 31-én hozott határozatában foglalkozott először érdemben azzal, hogy a születési nem adat nyilvántartása összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel. Az alkotmánybírák érvelésükben kritika nélkül támaszkodtak a törvényjavaslat indokolásának azon alapvetésére, hogy a „nem meghatározása biológiai alapokon nyugszik”. Az AB szerint míg a nyilvántartásban szereplő adat korábban „állami állásfoglalás” volt az egyének nemi identitásáról, azáltal, hogy ezután a „születési nem” adat kerül nyilvántartásra, az állam kivonul a nemi identitás önmeghatározásának területéről, azt nem tartja nyilván. Úgy tettek, mintha a szabályozás több szabadságot engedne a nemi identitás önmeghatározása tekintetében, azonban ennek éppen ellenkezője történt.
Az Alkotmánybíróság ezzel elzárkózott az emberi méltósággal összefüggő és az önrendelkezés kereteit a nemi identitás tekintetében körvonalazó vizsgálat lefolytatásától, amit remélhetően a még folyamatban lévő ügyek tekintetében fog megtenni. Legfrissebb határozatában azonban azt a megoldást választotta, hogy a nemi identitás meghatározásának kérdéskörén kívülre helyezte az állam által nyilvántartott adatot. Ez figyelmen kívül hagyja mind saját, mind pedig az EJEB gyakorlatát, hiszen a nemi identitás nem függetleníthető az állam által nyilvántartott adatoktól.
Annak, ahogyan az állam az egyént neme szerint kategorizálja, az önrendelkezésen kell alapulnia. A nemi identitás önmeghatározása nem fosztható meg annak jogi elismerésétől anélkül, hogy teljesen elveszítené az emberi méltóság védelméhez való kapcsolatát. A magyar transznemű embereket a hazai és nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok mindeddig tehát cserben hagyták.
A transz nők valódi nők
Ünnepeljük a nőket nőnapon úgy, hogy tudatosítjuk, a nők közössége egy interszekcionális, sokszínű csoport, amelynek részét képezi mindenki, aki női identitással rendelkezik ideértve az interszex és transznemű nőket is. Az elmúlt 3 évben világszerte nőtt a családon belüli erőszak áldozatainak száma, csökkent a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés, sok helyen drámaian csökkent a lányok oktatáshoz való hozzáférése. A női testek felügyelete és szabályozása, történjen az bárhol a világon, valamennyi nő egyenjogúságát és önrendelkezési jogát kérdőjelezi meg.
Az emberi testek elkülönítése a nyilvános helyekhez való hozzáférés tekintetében a szegregációs politika sarokköve. A faji, etnikai megkülönböztetésen alapuló szegregációhoz hasonlóan gyakorolható a nemi identitás, az életkor, osztály, fogyatékosság és a szexuális irányultság tekintetében is. A transz nők szegregációja a női terek hozzáférésével összefüggésben hasonló okokból elítélendő, amiért a fekete nők, női sportolók testének nyilvános ellenőrzése.
A transz nők valódi nők, a nők jogaiért folytatott küzdelemben ki kell állni értük is, és biztosítani kell, hogy képviselhessék a nőket. A nőjogi mozgalmak csak akkor lehetnek eredményesek, ha ahelyett, hogy a transz aktivisták hangját "nem reprezentatívnak" bélyegzik, az ő sérelmeiket és szükségleteiket is kifejezetten figyelembe veszik. Pontosan úgy és pontosan azért, amiért a nőjogi mozgalmak a sérülékeny csoporthoz tartozó nők speciális interszekcionális szükségleteit is figyelembe veszik.
Mindannyian emberek vagyunk, egyikünk sem lesz szabad, amíg mindenki nem az. A cisz nők érdeke támogatni a transz nőket a jogaik kivívásában, mivel ugyanaz a strukturális elnyomó rendszer okozza a sérelmeiket. Ezeket lebontani is csak együtt lehet.