Bár a határidő már régen lejárt, az önmagát családbarátként definiáló kormány mégsem vezette be az uniós irányelvben meghatározott minimum 10 napos apaszabadságot, az 5 napos gondozói és a 4 hónapos szülői szabadságot sem, ahogyan a nyolc év alatti gyermeket nevelők számára sem tette elérhetővé a rugalmas munkavégzést.
A múlt héten Semjén Zsolt azonban benyújtott egy törvényjavaslatot a parlamentben, amely mindezeket csak minimális feltételekkel, a gyermeknevelési és gondozói feladatok egyenlő elosztásának ösztönzése nélkül hajlandó törvénybe foglalni 2023 januárjától.
Mire számíthatnak a kisgyermekesek jövőre?
Az Európai Parlament és Tanács irányelve, ami a szülők és gondozók számára a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtését segítené elő 2019. június 20-án lépett hatályba, amit az uniós tagállamoknak 2022. augusztus 2-ig volt idejük átültetni saját jogrendjükbe.
Az irányelv tól-ig határokat ad meg, amiből a magyar kormány a múlt hét kedden benyújtott törvényjavaslatában minden esetben a legkedvezőtlenebb alternatívát választotta.
Pedig az irányelv célja világos, „a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikáknak hozzá kell járulniuk a nemek közötti egyenlőség megteremtéséhez azáltal, hogy előmozdítják a nők munkaerőpiaci részvételét, a gondozási feladatok egyenlő megosztását a férfiak és a nők között, valamint a jövedelmek és díjazás tekintetében a nemek közötti különbségek felszámolását.”
Sajnos ezek a szakpolitikák Magyarországon hiányosak vagy nem léteznek, amit a következő adatok is bizonyítanak:
a 15 és 64 év közötti nők foglalkoztatottsági aránya közel 10%-kal elmarad a férfiakétól
míg 2021-ben a 25 és 49 év közötti nők átlagosan 83%-a állt alkalmazásban, addig a 3 vagy több gyermeket nevelőknek csak 65,8%-a
a legfrissebb uniós felmérések szerint Magyarországon a 18 év feletti nők 56%-a, a férfiaknak azonban csak 14%-a végez napi szintű háztartási munkát
bár a CSED (csecsemőgondozási díj) összege emelkedett, de azt kizárólag a nők vehetik igénybe a gyermek születését követő fél évben, és később is jellemzően (98-99%-ban ők maradnak otthon, több mint 83%-ban két évnél tovább, így elsősorban őket érinti az is, hogy a GYES összege 2008 óta nem emelkedett.
Mindezek az adatok is jelzik, hogy a kormány szerint a gyermekgondozás és a háztartási feladatok, a fizikai, érzelmi és kognitív láthatatlan munka is a nők feladata. Ahogyan a következmények is őket terhelik: a vezető pozíciókból való kiszorulás (a nagyvállalatok igazgatósági tagjainak csak 10,5%-a nő), az évek óta szinte semmit nem csökkenő bérszakadék és nyugdíjszakadék, a munkahelyi szexizmust, a várandósság okozta szakmai bizonytalanságot, a „karrier vagy család” közötti kényszerválasztást nem is említve.
Mi van az irányelvben és ehhez képest mit tartalmaz a törvényjavaslat?
A kormány az apáknak gyermekük születése vagy örökbefogadása esetén járó szabadságot a minimálisan meghatározott 10 napra (5 nap) növelné és azt is olyan formában, hogy az első 5 nap 100%-os távolléti díjat biztosítana majd a további 5 napban csupán 40%-ot. Ez ugyan az irányelvben meghatározott minimális elvárásnak megfelel, azonban az üzenet egyértelmű, az első 5 nap után az apák továbbra is menjenek vissza dolgozni.
Az idős vagy gondozásra szoruló hozzátartozók esetében az irányelvben előírt minimális évi 5 nap gondozói szabadság helyett legfeljebb 5 napot biztosítanának. Jelenleg a munkavállalónak hozzátartozója tartós ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár. Az irányelv bár nem írja elő, de ösztönzi, hogy vezessenek be erre az időszakra is díjazást, ez azonban 2023-tól sem fog megvalósulni.
A szülői szabadság esetében a javaslat csupán 2 hónapot biztosít a gyermek 3 éves koráig, és csak az alapbér 10%-át fizetné, amiből a gyermekgondozást segítő ellátás összege is lejön, így szinte csak fizetés nélküli szabadságként értelmezhető. A szülői szabadságnak akkor lenne értelme, ha magasabb összeggel járna, és ha a gyermek harmadik életéve után is igényelhető lenne (az irányelv legfeljebb 8 éves koráig biztosítaná). Ráadásul az is kedvezőtlenné teszi, hogy a javaslat a maximálisan meghatározható egy év munkaviszonyhoz kötné.
Az irányelv azt is előírja, hogy a gyermeket nevelő vagy gondozási feladatokat ellátó munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy munkarendjüket személyes igényeikhez és preferenciáikhoz igazítsák, így igényelhetővé kell tenni számukra a rugalmas munkafeltételeket, ugyanakkor a munkáltató a kérelmet nem köteles elfogadni. A javaslat ebben az esetben is csak a minimális kritériumoknak felel meg, ugyanis az irányelv szerint a gyermek minimum 8 éves koráig kell ezt lehetővé tenni, a törvényjavaslatban ez azonban a maximális határidő.
A 177 oldalas törvényjavaslat tehát az abszolút minimális elvárásokat teljesíti, de semmi többet. Világos, hogy a kormány továbbra sem gondol semmit a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek növeléséről vagy a férfiak gyermekgondozásban való részvételének ösztönzéséről, mert akkor nem figyelt volna oda ennyire kínosan, hogy minden területen csak a minimumot hozza.