A szakadék, amibe a nők zuhannak

A nők munkahelyi hátrányos megkülönböztetésének egyik legkézzelfoghatóbb formája a nemek közötti bérszakadék, a nők és férfiak átlagos órabérében megmutatkozó különbség, ami a jelenlegi összesített adatok alapján Magyarországon 18,2%. Nem magyar sajátosság, világszerte megfigyelhető jelenségről van szó, de a hazánkban tapasztalható mértéke és alakulása nem túl ígéretes. Az Európai Unió 27 tagállamának az átlaga 2012 óta folyamatosan csökken, ezzel szemben Magyarországon 2018-ról 2019-re 4%-kal nőtt.

Bár még várjuk, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala nyilvánosságra hozza a 2020-as összesített eredményeket, de a múlt héten publikáltak alapján 17% körüli értékre számíthatunk. Ez ugyan első ránézésre bíztató csökkenésnek tűnhet, de fontos szem előtt tartanunk, hogy ez nem feltétlenül jelent nagyobb egyenlőséget, ugyanis a nemek közötti bérszakadékot érdemes a foglalkoztatottsággal együtt nézni. Egyes tagállamokban az alacsonyabb érték abból adódik, hogy a kevesebb nő dolgozik fizetésért, mint férfi. 

 A KSH legfrissebb adatai alapján azt láthatjuk, hogy a nők foglalkoztatottsági aránya a férfiakkal szemben 2019-ről 2020-ra csökkent, egy év alatt hozzávetőleg 14 ezer nő vesztette el az állását. 

A nők munkanélkülivé válásának esélye világszerte közel kétszer akkora, mint a férfiaké, miután a gazdasági visszaesés és az elbocsátások jobban érintették azokat az ágazatokat, amelyekben a nők foglalkoztatottsági aránya magasabb (turizmus, vendéglátás, személyes szolgáltatások). Emellett a kiégés veszélye is fokozottabban érinti őket, mivel a különösen túlterhelt és kockázatos szektorokban – egészségügy, oktatás, kereskedelem – is felülreprezentáltak. A helyzetet tovább rontja, hogy a gyermekek és a rokonok gondozásához, illetve az otthonhoz kapcsolódó megnövekedett feladatmennyiség is inkább őket terheli.

A nemi sztereotípiáktól a kevesebb fizetésig 

Ahhoz, hogy jobban értsük a bérszakadék jelenségét, először annak kiindulópontjához, a nemi alapú sztereotípiákhoz kell visszamennünk, vagyis azokhoz az általános nézetekhez, előítéletekhez, amelyek a nem alapján előírják, hogy egy személy milyen jellemvonásokkal, attitűdökkel rendelkezhet vagy kell rendelkeznie. Ez különösen káros, ha korlátozza a nőket és férfiakat abban, hogy szabadon fejlesszék a képességeiket, és döntsenek az életükről illetve karrierjükről.  

A horizontális szakmai szegregáció például már a pályaválasztás pillanatában megjelenik.  Ez a kifejezés arra utal, hogy több nő tanul és dolgozik a társadalom szempontjából alapvető fontosságú, mégis alacsony fizetéssel járó ágazatokban. A KSH adatai alapján az oktatás és egészségügy területén tanulók 66-76%-a nő, míg az informatikai és műszaki területeken alig vannak jelen. 

A nemi alapú különbség nem csupán az ágazatok, de a pozíciók között is megfigyelhető. A bérszakadék másik fontos oka a vertikális szakmai szegregáció, ami azt jelenti, hogy a nőket sokkal ritkábban léptetik elő, nehezebben érnek el vezető beosztást, mint a férfi munkatársaik. Erre mutat rá az is, hogy a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok vezérigazgatóinak mindössze 6,3%-a nő.

Mindenki olyan pályára megy, amilyenre akar. Vagy...? 

A nemi normák és szerepek meghatározzák azt, hogy milyen attitűdöt, tudást, készségeket és érdeklődést vár el a társadalom az egyéntől a neme alapján. A szülők, kortársak, tanárok képességeinkkel kapcsolatos elképzelései pedig hatással vannak a döntéseinkre.

Ehhez kapcsolódik a pedagógiai folyamatokban is tapasztalható Pygmalion-effektus (az önmagát beteljesítő jóslat egyik típusa), ami arra mutat rá, hogy az elvárások erősen alakítják a valóságot. Ha valakitől jó matematikai teljesítményt várnak el és megerősítést is adnak neki ehhez az előbb-utóbb ennek megfelelő viselkedést vált ki belőle. De ugyanígy a szerepmodellek is meghatározzák jövőképünket. Ha nem látunk női tudósokat, matematikusokat, politikusokat ez azt a téves sztereotípiát erősíti tovább, hogy ezeken a területeken jobbak a férfiak. 

A sztereotípiák és a készen kapott minták nem csak a fizetett munka területén befolyásolják döntéseinket, de jelentős hatással vannak arra is, hogy a fizetetlen (láthatatlan) munkát milyen arányban osztják fel egymás között az emberek. Az Eurobarometer 2017-es felmérése szerint a magyarok közel 80%-a szerint a nők legfontosabb feladata az otthonukról és a családjukról való gondoskodás, míg a férfiaké a pénzkereset. Ennek az értékrendnek megfelelően a KSH időmérleg vizsgálata szerint a nők több mint kétszer annyi házimunkát végeznek, mint a férfiak. 

A családhoz, otthonhoz és gyermekgondozáshoz kapcsolódó feladatok sok időt emésztenek fel, így ennek egyenlőtlen elosztása gyakran a nők fizetett munkából való kiesésével jár. Magyarországon több mint kétszer annyi nő vállal részmunkaidős állást, mint férfi, sőt sokan ezek miatt a feladatok miatt teljesen kiesnek a munkaerőpiacról. Míg az EU-ban a gyermektelen nők 65%-a rendelkezik munkaviszonnyal, addig a három vagy több gyermeket nevelőknek csak 55%-a, a férfiaknál ez az érték 73 és 84%.   

A nők mindennapi, így a munkaerőpiacon is megjelenő hátrányos megkülönböztetésének súlyos egzisztenciális, mentális és egészségügyi következményei vannak. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kutatásai szerint a nők esetében kétszer akkora a valószínűsége a szorongásos zavaroknak, a pánikbetegségnek, a depressziónak és a poszttraumás stresszzavarnak, mint a férfiaknál.

A fizetésekben is megmutatkozó hátrányos megkülönböztetés anyagi kiszolgáltatottsághoz vezet, ami miatt sok nő nem vagy csak nehezebben tud kilépni az egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolatából. Mindezek tetejében a nemek közötti bérszakadék később nyugdíjszakadékhoz vezet (ez jelenleg az EU-ban 30%), ami az időskori elszegényedés fokozott kockázatát jelenti.

A bérszakadék azonban felszámolható 

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek felszámolásáért mind egyéni mind szervezeti szinten sokat tehetünk, de nem lehet megspórolni az állami intézkedések bevezetését sem. Az Európai Parlament és Tanács 2019. júniusában fogadta el a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvét, amely például előírja a gyermek születésekor legalább 10 napos apának vagy második szülőnek járó szabadságot, két hónapnyi, át nem ruházható és fizetett szülői szabadságot, és az öt munkanapos gondozói szabadságot azok számára, akik súlyosan beteg vagy gondozásra szoruló családtagot látnak el. Az irányelvet, amely arra is kitér, hogyan kell elősegíteni a dolgozó szülők rugalmas munkafeltételeit, a tagállamoknak legkésőbb idén augusztusig át kell ültetniük a saját jogrendjükbe.

Alapvető fontosságú lenne, hogy az Európai Bizottság 2021 márciusában tett javaslatának is megfelelően törvényi eszközökkel teremtsük meg a nemek közötti bérszakadék átláthatóságát, mert csak akkor állhatnak ki a munkavállalók a jogaikért, ha tisztában vannak például azzal, hogy mennyivel is keresnek kevesebbet a munkahelyükön, mert nők. A transzparencia emellett a munkáltatókat is nagyobb valószínűséggel kényszeríti rá, hogy intézkedéseket tegyenek az egyenlőségért. 

A nemek közötti bérszakadék láthatóvá tétele 27 EU tagállamból 14 esetében már vagy megtörtént vagy legalább az előkészítése elkezdődött. Magyarország egyelőre semmit nem tett az ügyben, pedig a bérszakadék mértéke és a nők foglalkoztatottsági arányának csökkenése egyértelműen indokolná a cselekvést. Az Amnesty Magyarország petíciót indított, hogy végre mi is tegyünk egy lépést a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőség felé.