“Gazember… takarítsák el onnan!” Ismét a kormányzati sajtó célkeresztjébe került egy bíró, amiért egy újságírónak beszélt a bíróságokra nehezedő politikai nyomásról. Az esete egyértelmű üzenet a kormány részéről a bíráknak: jobb, ha nem vállalják a véleményüket, és nem szólalnak fel nyilvánosan a bírói függetlenség védelmében.
Vasvári Csaba, a Fővárosi Törvényszék bírája egy nemrég a Guardianben megjelent cikkben nyilatkozott a magyar bírói függetlenség állapotáról. Arról beszélt, hogy külső és belső befolyásolási kísérletekkel a politika rendszeresen megpróbálja maga alá gyűrni az igazságszolgáltatást.
Példaként hozta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének bírói kinevezési gyakorlatával kapcsolatos anomáliákat, illetve, amikor saját főnöke, Tatár-Kis Péter törvényszéki elnök a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint egy bíró munkájának az ellehetetlenítéséről beszélt az azóta korrupciós bűncselekmények gyanújával előzetesben lévő Schadl Györggyel. Vasvári arra is kitért, hogy ez utóbbi ügyben az OBH elnöke a belső vizsgálat eredményét titkosította.
A cikk megjelenését követően több kormányzati sajtótermék is durva hangnemben támadt Vasvárira. A Magyar Nemzet, az origo.hu és a Tűzfalcsoport is olyan „arcátlan vérbírónak” nevezte őt, aki „megtaposta saját hazáját”, „álnokul kitervelt, magyarellenes hazugságkampányhoz tercel”, és felelős az „igazságszolgáltatási zűrökért” is. Kifejezték azon szerény óhajukat is, hogy az ilyen „betegesen elfogult, bolsevik lelkű figurákat” takarítsák ki a bíróságokról. Erre rátercelve végül Bayer Zsolt is megszólalt, legazemberezve a bírót.Nem először fordul elő, hogy hasonló támadás éri a szakmai kritikát megfogalmazó bírákat. Egyik korábbi kutatásunkban bemutattunk számos olyan média vagy politikai nyilatkozatot, amelyek személyeskedő és kifejezetten lejárató céllal támadták be a bírákat és döntéseiket:
az Országos Bírói Tanács (a bírák önkormányzati szerve) korábbi tagja, Vadász Viktor ellen „viselt dolgairól” lejárató cikksorozat jelent meg a Tűzfalcsoporton, amely egy másik OBT tagra, Hilbert Editre is rászállt, „Nyilatkozni van ideje, ítélkezni nincs” címmel;
Orbán Viktor 2020 elején a kormánypárttal és a kormányközeli médiával karöltve támadta azt a bírósági ítéletet, amely 99 millió forint kártérítést ítélt meg a szegregált iskolába kényszerített gyöngyöspatai diákoknak;
a kormány 2020-ban felfüggesztette a börtönkártalanítások kifizetését, amelyeket az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt ítéltek meg fogvatartottak részére. Kormányzati lejáratókampány indult a bírák és ügyvédek ellen, azt hangsúlyozva, hogy az ügyekben ítélkező bírák és az ügyfeleiket képviselő ügyvédek bűnözőket védenek és a “börtönbizniszen” nyerészkednek;
2020 szeptemberében, a kémkedéssel vádolt Kovács Béla ügyében Deutsch Tamás EP-képviselő a Facebook-oldalán szólt hozzá: „beszéljünk világosan: az ügyben eljáró elsőfokú bíróság nem jogerős ítélete nettó hazaárulás”;
2019 decemberében Márky-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere nyilvánosan így nyilatkozott: „ma, ebben a bírósági rendszerben nagyjából attól függ, ki milyen ítéletet kap, hogy melyik bíróságon tárgyalják az ügyét.” Hozzátette, hogy „majd a vérbíró.hu-t elindítjuk, és előbb-utóbb elszégyellik magukat.” 2020 decemberében Márky-Zay az elsőfokú ítélet után azt nyilatkozta, hogy az ítélet „koncepciós”.
A bírák elleni nyilvános támadások nagy nyomást helyezhetnek az egyes bírókra, az OBH és a Kúria pedig csak a legritkább esetben áll ki a megtámadott bíró vagy bírák mellett nyilvánosan, most sem szólaltak fel Vasvári védelmében. Egyedül az OBT – amelynek Vasvári a tagja – állt ki sajtóközleményben a megtámadott bíró mellett: „egy bíró személyét ért propagandisztikus támadásnak egy modern, európai jogállamban nincs helye!”
Egy jogállamban teljesen rendben van, ha egy bíró nyilvánosan aggályokat vet fel a bírósági szervezetrendszer függetlenségével kapcsolatban, és rávilágít az ezzel kapcsolatos konkrét esetekre. A bíráknak, mint minden más embernek, alapvetően ugyanúgy joguk van megfogalmazni a véleményüket, ha ez nem sodorja veszélybe a függetlenségüket.
Mi több, ha a bírói függetlenség forog veszélyben, akkor a bíráknak (és az ügyvédeknek, ügyészeknek) erkölcsi kötelezettségük (lenne) felszólalni. A bírák most elfogadott új etikai kódexe egyébként júliustól már lehetővé teszi, hogy a bírák nyilvános rendezvényeken – a pártrendezvényeket kivéve – részt vegyenek, és szabadon véleményt nyilváníthassanak a jogrendszerrel vagy a bíróságok igazgatásával kapcsolatban.
Egy jogállamban az is teljesen rendben levő lenne, ha a közéleti témában felszólaló bírót újságírók (vagy bárki) kritizálják, és érvekkel alátámasztva bemutatják, hogy szerintük miért nincs igaza. Például elindulhatna így egy párbeszéd a bírói véleménynyilvánítás határairól, amelyre amúgy a legritkább esetben van példa.
A mostani és a korábbi ügyekben is nyilvánvaló azonban, hogy nem a párbeszéd a cél, hanem az illető bíró megsemmisítése a nyilvánosságban. A feladat egyszerű: be kell róla bizonyítani, hogy nemcsak téved, hanem valakinek a megbízásából (Gyurcsány, Soros, Brüsszel stb.) direkt hazudik, hogy ártson Magyarországnak. Rögtön neki kell menni, nem kell finomkodni.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy 2022-ben Magyarország már csak nyomokban tartalmaz jogállamiságot, és jól dokumentált az a tény is, hogy a bírák nagy része nem mer nyilvánosan kiállni és kritikát megfogalmazni, mert fél, hogy elveszíti az állását.
Vasvári egyike annak a nagyon kevés bírónak, aki még nyilvánosan fel mer szólalni a bírói függetlenség védelmében. Ha pedig felszólal, akkor máris rászáll az egész kormánysajtó, és egy ember áll szemben az egész kormányzati propagandagépezettel. Ez pedig egyértelmű üzenet a többi bírónak is, ne nagyon ugráljatok, mert ellenetek is lejáratókampány indul, titeket is le fognak gazemberezni és titeket is el akarnak majd takarítani a bíróságokról. Szerencsére vannak még, akik mindezek ellenére elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy ne hallgassanak, és merjék nyilvánosan is vállalni a szakmai meggyőződésüket.
Becsüljük meg őket és vigyázzunk rájuk.