Megszólalni nem kell félnetek

“Gazember… takarítsák el onnan!” Ismét a kormányzati sajtó célkeresztjébe került egy bíró, amiért egy újságírónak beszélt a bíróságokra nehezedő politikai nyomásról. Az esete egyértelmű üzenet a kormány részéről a bíráknak: jobb, ha nem vállalják a véleményüket, és nem szólalnak fel nyilvánosan a bírói függetlenség védelmében.

Vasvári Csaba, a Fővárosi Törvényszék bírája egy nemrég a Guardianben megjelent cikkben nyilatkozott a magyar bírói függetlenség állapotáról. Arról beszélt, hogy külső és belső befolyásolási kísérletekkel a politika rendszeresen megpróbálja maga alá gyűrni az igazságszolgáltatást.

Példaként hozta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének bírói kinevezési gyakorlatával kapcsolatos anomáliákat, illetve, amikor saját főnöke, Tatár-Kis Péter törvényszéki elnök a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint egy bíró munkájának az ellehetetlenítéséről beszélt az azóta korrupciós bűncselekmények gyanújával előzetesben lévő Schadl Györggyel. Vasvári arra is kitért, hogy ez utóbbi ügyben az OBH elnöke a belső vizsgálat eredményét titkosította.

Nem először fordul elő, hogy hasonló támadás éri a szakmai kritikát megfogalmazó bírákat. Egyik korábbi kutatásunkban bemutattunk számos olyan média vagy politikai nyilatkozatot, amelyek személyeskedő és kifejezetten lejárató céllal támadták be a bírákat és döntéseiket:

A bírák elleni nyilvános támadások nagy nyomást helyezhetnek az egyes bírókra, az OBH és a Kúria pedig csak a legritkább esetben áll ki a megtámadott bíró vagy bírák mellett nyilvánosan, most sem szólaltak fel Vasvári védelmében. Egyedül az OBT – amelynek Vasvári a tagja – állt ki sajtóközleményben a megtámadott bíró mellett: „egy bíró személyét ért propagandisztikus támadásnak egy modern, európai jogállamban nincs helye!”

Egy jogállamban teljesen rendben van, ha egy bíró nyilvánosan aggályokat vet fel a bírósági szervezetrendszer függetlenségével kapcsolatban, és rávilágít az ezzel kapcsolatos konkrét esetekre. A bíráknak, mint minden más embernek, alapvetően ugyanúgy joguk van megfogalmazni a véleményüket, ha ez nem sodorja veszélybe a függetlenségüket.

Mi több, ha a bírói függetlenség forog veszélyben, akkor a bíráknak (és az ügyvédeknek, ügyészeknek) erkölcsi kötelezettségük (lenne) felszólalni. A bírák most elfogadott új etikai kódexe egyébként júliustól már lehetővé teszi, hogy a bírák nyilvános rendezvényeken – a pártrendezvényeket kivéve – részt vegyenek, és szabadon véleményt nyilváníthassanak a jogrendszerrel vagy a bíróságok igazgatásával kapcsolatban.

Egy jogállamban az is teljesen rendben levő lenne, ha a közéleti témában felszólaló bírót újságírók (vagy bárki) kritizálják, és érvekkel alátámasztva bemutatják, hogy szerintük miért nincs igaza. Például elindulhatna így egy párbeszéd a bírói véleménynyilvánítás határairól, amelyre amúgy a legritkább esetben van példa.

A mostani és a korábbi ügyekben is nyilvánvaló azonban, hogy nem a párbeszéd a cél, hanem az illető bíró megsemmisítése a nyilvánosságban. A feladat egyszerű: be kell róla bizonyítani, hogy nemcsak téved, hanem valakinek a megbízásából (Gyurcsány, Soros, Brüsszel stb.) direkt hazudik, hogy ártson Magyarországnak. Rögtön neki kell menni, nem kell finomkodni.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy 2022-ben Magyarország már csak nyomokban tartalmaz jogállamiságot, és jól dokumentált az a tény is, hogy a bírák nagy része nem mer nyilvánosan kiállni és kritikát megfogalmazni, mert fél, hogy elveszíti az állását.

Szerencsére vannak még, akik mindezek ellenére elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy ne hallgassanak, és merjék nyilvánosan is vállalni a szakmai meggyőződésüket.

Becsüljük meg őket és vigyázzunk rájuk.