Szeptember 25-én jár le a jelenlegi ombudsman, Kozma Ákos megbízatása, aki leginkább arról lett ismert, hogy hat éven keresztül mesterien elkerült minden olyan helyzetet, amikor a munkáját kellett volna végeznie. Helyére Sulyok Tamás köztársasági elnök július 7-én egy volt munkatársát jelölte az Alkotmánybíróságról. Még ugyan hátra van parlamenti megválasztása, de a korábbi évek fényében talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy Juhász Imre lesz az alapvető jogok következő biztosa. Megnéztük, hogy eddigi munkája alapján mire számíthatunk tőle.
Az ombudsman egy XVIII. századi svéd eredetű intézmény, amit arra találtak ki, hogy a királyt és a közigazgatást ellenőrizze. A lényegét talán legjobban a „nép ügyvédje” fordítás adja vissza, hiszen a feladata az emberek jogainak védelme. Magyarországon a rendszerváltás után országgyűlési biztosoknak hívták őket, sokáig hárman, majd 2008-tól négyen voltak, és különböző területekért feleltek. Az Alaptörvény alapvető jogok biztosának nevezte át az ombudsmant, és ma már csak egy személy tölti be a tisztséget.
A feladata, hogy feltárja és kivizsgáltassa az alapjogokkal kapcsolatos visszásságokat, és mivel ezeket főleg állami intézkedések korlátozhatják, így az alapvető jogok biztosa a legtöbb közintézménynek a körmére nézhet. Bár nem tudja maga orvosolni a vizsgálata során észlelt jogsértéseket, az illetékes szervek eljárásának kezdeményezésével és a nyilvánosság erejével hatékonyan léphet fel a visszaélésekkel szemben. Az egyik legerősebb jogosítványa, hogy akár egy jogszabály megsemmisítését is kérheti az Alkotmánybíróságtól. Ehhez persze a mindenkori hatalomtól függetlennek kell lennie.
Az ember, akit ott sem volt
2019-ben Kozma Ákos személyében egy olyan ombudsmant kapott az ország, aki a hivatallal szemben támasztott szakmai elvárásoknak egyáltalán nem akart vagy tudott megfelelni: minden olyan ügyben, ahol állami szervek jogsértéseivel szemben kellett volna fellépnie, néma és tétlen maradt. Nem véletlenül lett belőle mém. Pedig lehetősége számtalanszor adódott volna: egyszer több mint 100 ezren kérték, hogy tegye a dolgát, és küldje meg a transz emberek jogait sértő törvényt az Alkotmánybíróságnak, az elvégezetlen feladatokat látva pedig sokáig keresnünk kellett.
Elégtelen teljesítménye nemcsak a jogvédő szervezeteknek tűnt fel. 2022-ben a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége (GANHRI) többek között arra hivatkozva minősítette le megfigyelő státuszba és fosztotta meg szavazati jogától, hogy nem látta el hatékonyan a kiszolgáltatott csoportok, így például az etnikai, a szexuális és nemi kisebbségek és a menekültek jogainak védelmével kapcsolatos feladatait.
Hogyan lesz valakiből ombudsman?
Az elmúlt időszakban a legfontosabb intézmények élén úgy cserélgetik a szereplőket, mint a futballpálya és a kispad között a focistákat. Az Alkotmánybíróság (AB) üresen álló három helyére a parlamenti Törvényalkotási Bizottságot vezető Hende Csaba, a korábbi legfőbb ügyész, Polt Péter (aki az AB új elnöke is lett) és Kozma Ákos ombudsman került. Tényleg senki nem maradt az út szélén. De a csúcs közelében korábban is nagy volt a tempó: Varga Zs. András alkotmánybírói ideje után sem pihenhetett sokat, mert kevesebb, mint negyedévnyi bírói tapasztalatszerzéssel a Kúria elnöke lett, Sulyok Tamás pedig az Alkotmánybíróság elnökségét azonnal a köztársasági elnöki posztra cserélhette.
Ehhez nagyon hasonló Juhász Imre mostani ombudsmani jelölése és minden bizonnyal megválasztása is. A köztársasági elnök július 7-én a Facebook-oldalán jelentette be, hogy korábbi kollégáját, Juhász Imrét jelöli, aki idén áprilisban - pont a tavaly lemondott Sulyok utódjaként - az AB elnökeként töltötte ki alkotmánybírói megbízatása végét. Indokolást nem fűzött hozzá, ami azért is különösen szerencsétlen, mert Kozma leminősítésének egyik oka éppen az volt, hogy a kiválasztása átláthatatlan volt.
Éppen ezért a döntése előtt egy hónappal tizenkilenc másik civil szervezettel közösen kértük az államfőt, hogy az alapvető jogok új biztosának személyére csak a szakértő szervezetekkel való egyeztetés után tegyen javaslatot, és átlátható, érdemeken alapuló pályázati szempontrendszer alapján válassza ki a pozícióra legalkalmasabbnak tartott jelöltet. Sulyok Tamás a kérést nem fogadta meg, amivel lemondott arról, hogy társadalmi és szakmai bizalom legitimálja a jelölését.
De ki az a Juhász Imre?
Juhász önéletrajzában látszólag minden szerepel, amire egy elismert jogász vágyhat. Több évtizedes oktatói pálya áll mögötte, kutat és gyakorló jogászi tapasztalattal is rendelkezik. Alapítója volt a 2006. október 23-i rendőrségi jogsértéseket vizsgáló Civil Jogász Bizottságnak, kiállt a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezéséért, 2008-tól pedig a rendőrség tevékenysége felett őrködő Független Rendészeti Panasztestület tagja, majd elnöke volt. 2015 és 2019 között az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) igazgatótanácsában képviselhette Magyarországot. Igazán jelentős változásokat azonban 2013 hozott a karrierjében: tagja lett az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának, és alkotmánybíróvá is megválasztották.
Juhász a 2010 után 11-ről 15 fősre felduzzasztott Alkotmánybíróság tagja lett, és ő is egyike azoknak az „egypárti alkotmánybíráknak’, akiket már nem egy paritásos bizottság (amiben minden országgyűlési frakció egy szavazattal rendelkezik), hanem a Fidesz-KDNP által uralt bizottság jelölt. A 2010 után megválasztott legtöbb alkotmánybíróhoz képest róla az is elmondható, hogy jelölését a Jobbik is támogatta, miközben parlamenti meghallgatását jobboldali politikai elkötelezettségére hivatkozva más ellenzéki képviselők bojkottálták.
Juhász Imre alkotmánybíróvá választása az egész testület szempontjából fordulópontot jelentett: Salamon Lászlóval egyidejű hivatalba lépésével többségbe kerültek ugyanis (8-7 arányban) az egypárti jelölésű alkotmánybírák. Mire jelenthetett biztosítékot a kormánypártok számára ebben a meghatározó pillanatban Juhász Imre személye? Nemzeti érzelmeinél többet nyomhatott a latban, hogy bizottsági meghallgatása is hatalombarát alkotmánybírói szerepfelfogást vetített előre. A megválasztás miértje azonban végső soron lényegtelen, ami számít, hogy Juhász a talár felöltése után valóban saját jog- és lelkiismerete szerint láthatta el alkotmánybírói feladatait, így az ebben a 12 évben végzett munkája mérlegre tehető.
A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Intézet 2015-ös kutatása az egypárti alkotmánybírák 2011 és 2014 közötti működését bizonyos kiemelt ügyeken keresztül vizsgálta. Ennek alapján az első két évében az elemzett esetekben Juhász a legmagasabb, 92,31%-os arányban hozott a kormány érdekeinek megfelelő döntést, míg a testület átlagos mutatója csak 43,48%-on állt. A kutatás ezek alapján arra jutott, „elég nagy biztonsággal megállapítható, hogy Juhász Imre erőteljes védelmezője a kormányzat érdekeinek az Alkotmánybíróságon belül”.
A következtetés nem vesztette érvényét később sem. Tevékenységét 2024 őszén, immár az Alkotmánybíróság elnökeként, az önkényvédelmi törvény felülvizsgálata tárgyában hozott határozat előadó bírójaként koronázta meg. Ebben az ügyben Juhász arról a szuverenitásvédelminek nevezett, valójában egyedül a hatalmi önkényt szolgáló törvényről fogalmazta meg a testületi többség álláspontját, amely alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal bármikor, bárkit, bármilyen indokkal vizsgálhat, és sem az eljárása, sem a megállapításai ellen nincs jogorvoslat. A határozat meghozatala előtt a Helsinki Bizottsággal közösen a törvény megsemmisítése mellett érvelő közös beadványt készítettünk a Transparency Magyarország által indított eljárásban, amelyet 29 másik szervezet is támogatott.
Az Alkotmánybíróságnak benyújtott dokumentumban részletesen levezettük, hogyan sérti a jogszabály a véleménynyilvánítás szabadságát, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot. Mindezek ellenére 2024 novemberi döntésében az Alkotmánybíróság nem látott kapcsolatot a hatalomnak nem tetsző civil szervezetek és újságok vegzálása, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága között, tagadva, hogy az állami propagandagépezet hazug lejárató kampányai dermesztő hatást gyakorolnának az emberekre és szervezetekre. Azt is megállapították, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárásának nem kell megfelelnie a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeinek. Ezzel a döntéssel a Juhász vezette Alkotmánybíróság az emberi jogok helyett ismét a hatalmi önkény szolgálatába szegődött.
Az idézett kutatás is rámutatott Juhász Imre egy, az alapvető jogok lényegét érintő jelentős félreértésére is: az alkotmány helyett az az alatt elhelyezkedő jogszabályok értelmezésével igyekezett meghatározni egy-egy alkotmányos érték vagy alapjog tartalmát. Juhász tehát a vizsgált jogszabályok alkotmányosságáról úgy próbált dönteni, hogy alkotmány alatti normákból indult ki, ami kétségkívül konfliktusmentessé teszi az AB-nek a törvényhozással való kapcsolatát, de közben elkerülhetetlenül feladja az alkotmánybíráskodásnak azt az alapgondolatát, hogy legfőbb jogforrásként az alkotmány a törvények mindenkori korlátja. Nem a jogok egészét nézi, és nem próbálja meg az emberi jogok lényegét megragadni.
Juhász unortodox módszerében kódolva van, hogy sok esetben alkotmány- és alapjogsértő eredményre vezet. Ha a hierarchiában feljebb álló alkotmányos normákat alacsonyabb szintűek (jogszabályok) alapján tölti meg tartalommal, az alkotmány feltétlen érvényesülése elvész.
A tisztességes eljárásról és a bírói függetlenségről való sajátos vélekedését tükrözi, hogy a törvényekből kiindulva azt is alkotmányosnak tartotta volna, ha a bírósági vezetők szubjektív döntésén múlik, hogy az álláspályázaton első helyet szerzett jelölt -megkapja-e a bírói álláshelyet. Ha az elképzelése diadalmaskodott volna, ma egy olyan országban élnénk, ahol elsősorban a bírósági vezetők kegyén múlna, ki lehet bíró.
Amikor az akkori ombudsman, Szabó Máté az AB elé küldte a Polgári Törvénykönyv egy rendelkezését, Juhász ellenezte annak a passzusnak a megsemmisítését, amely csak „méltányolható közérdekből” engedte volna a közszereplő (mondjuk egy politikus) személyiségi jogát érintő közléseket. Ha véleménye többségbe került volna, ma a közügyek megvitatása és a közéleti szereplők bírálata sokkal-sokkal nehezebb lenne.
Hasonlóan gondolkodott, amikor a Napi Gazdaság nevű újságot egy cikk miatt piacbefolyásolás címén megbírságolták. Juhász itt egyetértett volna egy, a sajtószabadsági szempontokat lényegében figyelmen kívül hagyó ítélettel, és az alapjogból fakadó alkotmányos követelmények alkalmazása helyett ebben az esetben is a mindenkori hatályos jogszabályoktól (és szigorúan az ezekre vonatkozó bírói gyakorlattól) tette volna függővé a sajtószabadság védelmét.
Előadó alkotmánybíróként két olyan döntéshez is a nevét adta, amelyek megakadályozták, hogy a tanárok közoktatási ügyekben népszavazást kezdeményezzenek (az egymással összefüggő első és második ügy). Az AB határozatai ezekben az ügyekben a népszavazási kérdésekkel szemben az egyértelműség olyan szigorú követelményét támasztják, amelyek gyakorlatilag ellehetetlenítik a szakpolitikai tárgyú népszavazásokat. A döntés következményeként tehát lényegesen szűkült a népszavazásra bocsátható kérdések köre, így pedig mindannyiunk népszavazáshoz való joga is csorbult.
Lesz-e hatalomhoz hű alkotmánybíróból nép ügyvédje?
A fenti példákat azért hoztuk, hogy bemutassuk, hogyan gondolkodik Juhász Imre az alapjogokról és védelmükről a közhatalommal szemben, ami kiemelten fontos, hiszen nagy valószínűséggel nemsokára megint az lenne a munkája, hogy a jogainkat védje.
Működéséből sajnos egyértelműen kiderül, hogy Juhász nem az alkotmányos jogok őre, hanem a kormány érdekeinek védelmezője volt az AB-n, aki akkor sem volt kész szembeszegülni a hatalommal, amikor az emberi jogaik sérelmét az indítványozók világosan levezették.
Most tehát Sulyok Tamás indokolás nélküli döntése alapján kellene abban reménykednünk, hogy Juhász az eddigi hozzáállását sutba dobva az alapvető jogok biztosaként fel fog lépni a jogsértésekkel szemben. Azonban reménynél jóval többre volna szükség a szakmai és társadalmi bizalomhoz. A köztársasági elnök átláthatatlan eljárása, a jelölt lojalista alkotmánybírói múltja és a parlamenti kétharmad gyakorlata láttán sajnos komoly kétségeink vannak.
Amennyiben Juhász Imre megválasztásával a nép mégis egy mindannyiunkat képviselő ügyvédet kap, mi leszünk a legboldogabbak, hiszen Magyarország Kozma Ákos után végre megérdemelne valakit, aki komolyan veszi a munkáját.