Az emberi jogok védelme mindannyiunk feladata. Akkor is, ha az emberi jogokat lefektető egyezmények és jogszabályok betartása állami kötelesség, ugyanis a hatalom ellenőrzése nélkül az emberi jogok védelme nem tud hatékonyan működni.
A Pride és vele a gyülekezési jogunk veszélybe került. Ezért az Amnesty International „Szabad utat a Pride-nak!” címmel kampányt indított, amely eredményeként Új-Zélandtól Belgiumig szólalnak fel a június 28-i budapesti Pride békés és szabad megtartásáért.
Az Amnesty International a nemzetközi szolidaritásból született, egy brit jogász –Peter Benenson (1921–2005) – indította el a szervezetet 1961-ben azért, hogy segítsen kiszabadítani két ártatlanul bebörtönzött portugál diákot. Portugáliában ekkor fasiszta, katonai diktatúra volt, ezért csupán azzal, hogy a diákok nyilvánosan koccintottak a szabadságra, a rendszer számára bűnözővé váltak és 7 év börtönbüntetést szabtak ki rájuk.
Az azóta eltelt több mint hatvan évben az Amnesty International egy több mint tízmilliós emberi jogi mozgalommá bővült a nemzetközi szolidaritás a szervezet egyik alappillére és egyben legfontosabb küldetése maradt. Ez teszi lehetővé, hogy a világ szinte minden országában jelen legyen, kutatásokban feltárja az ott történő jogsértéseket és felszólaljon olyan emberekért, akiknek a történetét a világ az Amnesty nélkül valószínűleg sosem hallaná.
52 évvel ezelőtt az Amnesty a nemzetközi szolidaritás kifejezésének egy új eszközét kezdte alkalmazni, ami a Sürgős Akció (Urgent Action) nevet kapta. A Sürgős Akció kampányok világszerte emberek ezreit mozgósítják, hogy azonnal cselekedjenek, ha valakit kínzás, jogtalan bebörtönzés, halálbüntetés vagy más jogsértés fenyeget. Bár az első hivatalos kampányt 1973-ban indították el, a szellemisége a kezdetekhez nyúlik vissza – a portugál diákok ügye, illetve olyan esetek hatottak rá, mint Mindszenty József bíborosé, akit a Rákosi-rezsim 8 évre bebörtönzött és megkínzott, majd 1956-ban a szovjet csapatok elől az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ahol 15 éven át élt bezártságban. Az érte is felszólaló Amnesty-kampány és az általa kiváltott globális felháborodás jelképévé vált a mozgalomnak.
Az első Sürgős Akció: Brazília
A Sao Pauló-i Egyetem történelemprofesszorát, Luiz Basilio Rossit a brazil katonai rendőrség az éjszaka leple alatt abból a célból tartóztatta le, hogy politikai véleménye miatt megkínozzák és bebörtönözzék. A hatóságok Rossi családját házi őrizetben tartották, ajtajukat bedeszkázták és nem engedték, hogy kommunikáljanak a külvilággal. Titokban mégis sikerült egy üzenetet eljuttatniuk a szomszédoknak, akik továbbították azt egészen Londonig. Tracy Ultveit-Moe, az Amnesty International kutatója válaszul megalkotta a Sürgős Akció kampány koncepcióját. Felszólította az Amnesty támogatóit, hogy árasszák el a brazil hatóságokat Rossi szabadon bocsátását követelő levelekkel. Az üzenetek mennyisége meglepte a hatóságokat, akik azt mondták Rossi feleségének: „A férjed fontosabb, mint gondoltuk." Rossit csupán pár hónappal később szabadon is engedték, aki az Amnesty kampányának tulajdonította élete megmentését: „tudtam, hogy az ügyem nyilvánosságra került, tudtam, hogy többé már nem ölhetnek meg. Ezután csökkent a nyomás rajtam, és javultak a körülményeim.”
A Sürgős Akciók evolúciója
Ez az egyszerű, de merész kampány úttörőnek bizonyult. A Rossi-kampány sikerét követően a Sürgős Akciók az Amnesty International munkájának központi elemévé váltak. Az évtizedek során a mechanizmus a levelekből és faxokból e-mailekké, online petíciókká és közösségi média aktivizmussá fejlődött. Az internet térnyerésével az Amnesty International képessé vált órákon belül milliókat mozgósítani.
A Sürgős Akciók alanyainak a köre is jelentősen kibővült. Eredetileg a közvetlen veszélyben lévő személyekre összpontosítottak, most már a kivégzések leállítása vagy a lelkiismereti foglyok szabadon bocsátása mellett a tömeges deportálásokkal érintettek vagy például a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásában korlátozottak védelmére is indulnak kampányok. Bár a történetek eltérőek, a stratégia következetes marad: globális reflektorfénybe helyezni az igazságtalanságot és elszámoltathatóságot követelni a hatalmon lévőktől.
Sürgős Akció a Pride védelmében
A Sürgős Akció kampányok egyik legújabb példája az Amnesty válasza az LMBTQI+ emberek fokozódó magyarországi elnyomására. Március 17-én kormánypárti képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be a gyülekezési jogszabályok módosítására, hogy alapot teremtsenek a Szivárvány Misszió Alapítvány által megrendezett Budapest Pride éves felvonulás betiltására. A törvényjavaslatot másnap konzultáció nélkül, gyorsított eljárásban keresztülvitték a parlamenten, 2025. évi III. törvényként kihirdették, április 15-én pedig hatályba is lépett.
A módosított gyülekezési törvény lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy betiltsanak minden olyan gyűlést, amely az LMBTQI+ jogokat támogatja. Ebből következően bűncselekménynek minősül az olyan gyűlések szervezése, és szabálysértésnek minősül az olyan gyűléseken való részvétel, amelyek megsértik a propagandatörvényt – ez 2021 óta tiltja a szexuális és nemi kisebbségek „ábrázolását vagy népszerűsítését" 18 év alattiak számára. A szabadságtól a cenzúráig: a magyar propagandatörvény következményei című jelentésében az Amnesty International elsőként mutatott be empirikus bizonyítékokat a homofób és transzfób törvény által okozott jogsértésekre.
A propagandatörvénnyel szemben az Európai Unió Bizottsága is fellépett, kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, melyben az Európai Unió Bírósága várhatóan év végén hoz döntést. A kormány ennek ellenére a propagandatörvény alkalmazását kiterjesztette, most a gyülekezési jog korlátozására felhasználva azt.
A módosítások az arcképelemző tevékenység lehetséges alkalmazási körét is kiterjesztették minden szabálysértésre, beleértve a gyülekezésekkel kapcsolatos szabálysértéseket is. A jogszabály szabad kezet ad a rendőrségnek és más hatóságoknak arra, hogy az utcán, közterületen bárki arcát azonosítsák, ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy ez szükséges a szabálysértések megelőzése, megakadályozása, felderítése és a cselekmény megszakítása, valamint az elkövetők felelősségre vonásához. A megfigyelés kiterjesztésének lehetősége súlyosan sérti minden ember személyes adatok védelméhez való jogát.
Az államok kötelezettsége a békés gyülekezések védelme, tiszteletben tartása és elősegítése – mind a jogszabályokban, mind a gyakorlatban. A gyülekezések bármilyen korlátozását kiszámítható, a jogbiztonság követelményének megfelelő törvényben kell előírni, a jogos közérdek védelmére kell irányulnia, valamint szükségesnek és arányosnak kell lennie. Egy adott nyilvános gyülekezés előzetes betiltására vagy feloszlatására vonatkozó döntés ezért mindig csak a legvégső eszköz lehet. Minden ilyen helyzetben a rendőrségnek és a más bűnüldöző hatóságoknak lehetőség szerint el kell kerülniük az erőszak alkalmazását, és minden esetben a szükséges minimumra kell korlátozniuk a kényszerítő eszközök használatát, valamint tiszteletben kell tartaniuk az arányosság és a megkülönböztetésmentesség alapelveit.
Írországtól Tajvanon át Új-Zélandig küldenek leveleket a BRFK-nak
A június 28-ra tervezett Pride felvonulás betiltásának a lehetőségére az Amnesty International gyorsan reagált és elindította a nemzetközi Sürgős Akcióját a Pride védelmében. A kampány részeként az Amnesty világszerte hívja fel az embereket, hogy küldjenek levelet Budapesti Rendőr-főkapitányságnak vagy írják alá a petíciót azt követelve, hogy a Budapest Pride felvonulás akadálytalanul és békésen, diszkriminációtól, zaklatástól, félelemtől és erőszaktól mentesen megvalósulhasson. Eddig Ausztria, Belgium, Franciaország, Írország, Németország, Luxemburg, Spanyolország. Tajvan, Új-Zéland Amnesty szekciója csatlakozott a kampányhoz, de napról napra új országok kapcsolódnak be.
Az Amnesty kampánya felhívja a figyelmet arra, hogy a Pride az egyenlőség és a szeretet békés demonstrációja, a magyar állam pedig jogsértő módon korlátozza az alapvető szabadságjogokat, és ezzel megszegi nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit is. A rendőrség feladata védelmet és segítséget nyújtani, valamint tiszteletben tartani az emberi méltóságot.
A Rossi-ügyhöz hasonlóan a stratégia az, hogy erőt merítsünk a nemzetközi figyelemből. Amellett, hogy az Amnesty International felszólítja az országgyűlést, hogy vonják vissza a diszkriminatív jogszabályokat, valamint biztosítsák a szexuális és nemi kisebbségek jogainak védelmét, a globális mozgalom figyelmét a magyar rendőrségre irányítja, akik június 28-án ott fognak állni a tüntetőkkel szemben, és az egyenlőséget követelők elhallgattatása helyett dönthetnek úgy, hogy tiszteletben tartják és megvédik az emberek békés tiltakozáshoz való jogát.
Cselekedj!
Annak ellenére, hogy fél évszázad telt el a Rossi-ügy és a Budapest Pride kampány között, számos motívum változatlan maradt. Mindkettő magában foglalja az állam kísérletét a kritikus vélemények elhallgattatására és az alapvető jogok elnyomására. Mindkettő megmutatja, hogy az Amnesty International és a nemzetközi szolidaritás mentőövként szolgálhat a kiszolgáltatottak számára. A legfontosabb, hogy mindkettő hangsúlyozza a kollektív cselekvés erejét. Amikor Magyarországon több ezren, világszerte pedig sok százezren írnak alá egy petíciót vagy küldenek levelet, akkor az egyéni kérés határozott követeléssé erősödik, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A Sürgős Akciók támogatásával bárki megmutathatja a jogsértések áldozatainak, hogy nincsenek egyedül, világszerte sokan ismerik a történetüket, és közösen lépnek fel az érdekükben. Ezért kérünk mindenkit itthon is: szólítsa fel a rendőrséget, hogy biztosítsák a Budapest Pride zavartalan, biztonságos és békés megtartását. Írj levelet vagy írd alá a petíciót, hogy egyértelmű üzenetet küldj: a szeretet, az egyenlőség és a szabadság kifejezése nem bűncselekmény – ez alapvető jog!