Az idei adatok alapján majdnem minden második magyar nő tapasztalt már élete során fizikai és/vagy szexuális erőszakot, ami több mint 20%-kal magasabb, mint 10 évvel ezelőtt. A nők rendszerszintű hátrányos megkülönböztetését mutatja az is, hogy az idei nemek közötti egyenlőséget mérő mutatók alapján továbbra is az utolsó előtti helyen vagyunk a tagállamok között.
Az elmúlt hónapokban több európai uniós kutatás is megjelent, ami a nők hátrányos megkülönböztetését mérte fel. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) minden évben kiszámolja a Gender Equality Index (Nemek Közötti Egyenlőség Index) értékét a munkaerőpiaci, pénzügyi, egészségügyi, illetve hatalmi viszonyokat tükröző, valamint oktatásra és időgazdálkodásra vonatkozó mutatók alapján. A tagállamok összesített listáján továbbra is az utolsó előtti helyen áll Magyarország 57,8 ponttal Románia előtt.
Ha esetleg lenne olyan, akit megnyugtat a stabil utolsó előtti hely (mégsem mi vagyunk a legrosszabbak), érdemes kiemelni, hogy az utolsók között tavaly mért 1,2 pontos eltérés már csak 0,3 pont idén. Így könnyen lehet, hogy jövőre már Magyarország lesz az utolsó a nemek közötti egyenlőség tekintetében.
Az év másik kiemelten fontos kutatási jelentése az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2020 és 2024 között végzett reprezentatív vizsgálata volt a nemi alapú erőszak megjelenéséről. Ezt megelőzően utoljára 2014-ben publikálták ezeket az adatokat. Akkor hozzávetőleg 42 ezer nő tapasztalatait vizsgálták, most több mint 114 ezer nővel készített kérdőíves és interjú alapú kutatás zajlott.
Az eredmények értelmezése során fontos szem előtt tartani azt is, hogy országonként eltérő lehet az erőszak közbeszédben megjelenő definíciójának kiterjedtsége, illetve az, hogy mennyire minősül tabunak a probléma, vagyis mernek-e a nők beszélni a tapasztalataikról.
A fizikai, szexuális, érzelmi és gazdasági erőszak meghatározása
A módszertan szempontjából fontos különbség a 10 évvel ezelőtti adatfelvételhez képest, hogy mind a fizikai, mind a szexuális erőszak meghatározása során jelentősebb hangsúly került a fenyegetésre és megfélemlítésre. A fizikai erőszak esetében a korábbiak mellett vizsgálták a fizikai erőszakkal vagy a konkrét eszköz (pl. kés, fegyver) használatával történő fenyegetést is.
A szexuális erőszak meghatározása is kiegészült, így például a kényszerítéssel, fenyegetéssel és megfélemlítéssel történő közösülés kísérletét is magában foglalja, ahogyan a nem kívánt érintésre is kiterjed.
Az FRA a pszichológiai és gazdasági erőszakkal kapcsolatos tapasztalatokat is feltérképezte, aminek keretében a lekicsinylésre, megalázásra, az elszigetelésre (pl. családtól, barátoktól, szabadidős tevékenységektől való elszakítás), kontrollálásra (pl. GPS adatok követése, telefonban, e-mail fiókban történő kutakodás), féltékenykedésre, fizikai szabadság szabályozására (az elkövető engedélyhez köti a lakás elhagyását, az áldozatot ellenőrzése alatt tartja) is rákérdezett. Ennek a kategóriának a keretében vizsgálták a gazdasági erőszakot is, annak két megjelenési formáját: a nő vagy a teljes család pénzügyi kiadásainak kontrollálását, illetve az önálló jövedelemszerzéstől való eltiltását. Mindezek erőszaknak minősülnek.
A látencia, a megbélyegzéstől való félelem, az erőszak normalizálása miatt nem mindegy, hogy egy kutatás során hogyan kérdezünk rá ezekre a tapasztalatokra. Ahhoz, hogy az áldozatok tapasztalatai felszínre kerüljenek, az interjú felvételének módja és az interjúban vagy kérdőívben szereplő kérdések, azok részletessége, gyakorlati példákon keresztül történő alkalmazása is fontos.
A legfontosabb eredmények
A 10 éve publikált adatok alapján az EU-ban átlagosan a nők 33%-a tapasztalt fizikai és vagy szexuális erőszakot, a mostani kutatás alapján ez 30,7%-ra csökkent. A nők 13,5%-a már tapasztalt fizikai, 17,2%-a pedig szexuális erőszakot.
Magyarországon az átlagos érték 2014-ben 28% volt, ez most jelentősen magasabb (49,1%). A fizikai erőszakot elszenvedettek aránya 31,2%, a szexuális erőszakot átélőké pedig közel 18%.
Az erőszak elkövetője az esetek többségében továbbra is a korábbi vagy jelenlegi partner volt. A magyar nők 41,1%-a tapasztalt fizikai erőszakot vagy fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot a partnere részéről. Az érzelmi vagy lelki erőszakkal együtt ez az érték már közel 55%. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a partner által elkövetett erőszakos esetek 26,5%-ban ismétlődtek.
Zaklatás a munkahelyen
A kutatás a munkahelyi szexuális zaklatással kapcsolatos tapasztalatokra is kiterjedt, amelynek keretében többek között a tárgyiasító bámulás, a nem kívánt szexuális tartalmú képek vagy videók megosztása, a nő testével, magánéletével kapcsolatos szexuális tartalmú viccek, sértő megjegyzések, illetve a kéretlen fizikai érintkezés és a közösségi oldalakon vagy emailben történő kapcsolatfelvétel is része volt a vizsgálatnak. Arra is rákérdeztek, hogy a nem kívánt közeledés elutasításának lettek-e negatív következményei.
Az adatok alapján a nők 30,8%-a tapasztalt már élete során szexuális zaklatást a munkahelyén. Magyarországon ez az érték még magasabb: 40,1%. Az elkövetők a férfi munkatársak (közel 26%), illetve egyéb, a munkahelyhez kapcsolódó férfiak (pl. ügyfelek, partnerek – 13%) és a férfi felettesek (több mint 5%).
A következmények
Az elérhető adatok alapján Magyarországon jelentették a legkevesebben az erőszakos eseteket a rendőrségen (kevesebb mint 6%). Az erőszakot túlélő nők körülbelül fele beszélt tapasztalatairól közeli ismerősnek, barátnak, és csupán 12% keresett meg egészségügyi vagy szociális ellátó szervezetet.
A munkahelyi szexuális zaklatás esetében is az látható, hogy az esetek többségében, akik jelezték tapasztalataikat elsősorban kollégáiknak, ismerőseiknek beszéltek a munkahelyi visszaélésekről, így leggyakrabban a hatóságokhoz nem jutott el az ügy. Mindez pedig rámutat arra az átfogó társadalmi problémára, hogy a közbeszédben, az intézményi rendszerekben és az azt formáló politikai narratívában a nemek közötti egyenlőtlenség nem jelenik meg komoly társadalmi problémaként, így még a cselekvésre vonatkozó politikai igény sem fogalmazódik meg. Az idei sokkoló adatok a nők elleni erőszak mértékéről, továbbá a reprodukciós jogok biztosításának hiányosságai, illetve a nők gazdasági diszkriminációját tükröző fokozatosan mélyülő nemek közötti bérszakadék egyértelmű jelei annak, hogy átfogó nemi esélyegyenlőségi stratégiára van szükség.
Itt az ideje, hogy a magyar kormány végre szembe nézzen a problémákkal, és 2025-ben lépéseket tegyen azért, hogy egy olyan országban élhessünk, ahol mindenki nemtől függetlenül anyagi és fizikai biztonságban élhet.