A 2021-es propagandatörvény, amely megtiltotta a szexuális és nemi kisebbségek „megjelenítését” és „népszerűsítését” az iskolákban, a médiában és a reklámokban, súlyosan sérti mindannyiunk jogait, és tovább erősíti az LMBTQI+ emberek elleni káros sztereotípiákat.
Legújabb kutatásunk először mutat be empirikus bizonyítékokat a homofób és transzfób törvény által okozott jogsértésekre a média-, reklám- és könyvipar területén, illetve azt is részletezi, hogyan okoz ez súlyos károkat a gyermekeknek és fiataloknak. Ezúttal kifejezetten a média-, reklám- és könyviparra vonatkozó széles körű korlátozásokat vizsgáltuk, szem előtt tartva, hogy a propagandatörvény hatásai semmi esetre sem korlátozhatóak csupán ezekre a területekre. A jelentés az emberi jogi szempontú elemzés mellett olyan emberekkel készült interjúkon is alapul, akiknek a munkáját közvetlenül érinti a törvény.
A Kaleta-ügy miatti országos felháborodás csitítására kitalált propagandatörvényt közvetlenül a zárószavazás előtt a Fidesz addig módosította, hogy a végső szöveg már leginkább a szexuális és nemi kisebbségek nyilvánosságból való kiradírozásáról szólt.
A gyermekvédelem ettől nem lett jobb. Viszont egyértelműbben rosszabb lett ebben az országban élni.
A pedagógusok fokozottan egyedül érzik magukat az iskolákban és az óvodákban, és óvatossá váltak nemcsak a szexualitással, hanem a gyermekjogokkal és az erőszak-megelőzéssel foglalkozó programokkal szemben is. A fiatalok között pedig nőtt a feszültség és a megkülönböztetés. A Gyermekjogi Civil Koalíció már 2021-ben egyértelműen bemutatta, hogy a kormány LMBTQI+ embereket támadó kommunikációja és az azzal párhuzamos diszkriminatív jogalkotás milyen káros következményekkel jár. Ezek a folyamatok új akadályokat gördítettek a hatékony gyermekvédelem elé, még nehezebbé téve például, hogy a gyermekek és fiatalok szakszerű segítséghez jussanak.
A propagandatörvény homályos, a jogrendszerben sokszor ismeretlen kifejezésekkel tartalmazó megfogalmazásai a súlyos szankciókkal párosulva elrettentő hatást váltanak ki: a vállalatok, hirdetők és a médiaszolgáltatók nagy része inkább az öncenzúrát választja a büntetések elkerülése érdekében. A propagandatörvény előírásaival mindenki másként próbál megküzdeni: vannak, akik bíróságon harcolnak az őket sújtó szankciók ellen, és vannak, akik szerint “okosabb nem sok vizet zavarni, mert akkor rád szállnak és teljesen ellehetetlenítik az egész cégedet”.
Amiben mindenki egyetértett, hogy abszurd, értelmetlen és betarthatatlan a törvény.
Vannak írók, mint például Papp Dóra, akinek átminősítették a könyveit – az ifjúsági irodalomból a 'csak felnőtteknek' szóló kategóriába –, hogy forgalmazásuk megfeleljen a törvénynek, eközben Pappot a közösségi médiában fenyegették és zaklatták. Az RTL-nél át kellett alakítani vagy más műsorsávba kellett áthelyezni egyes műsoraikat, hogy elkerüljék a büntetéseket. Néhány LMBTQI+ karaktereket bemutató film sugárzása pedig kifejezetten értelmetlenné vált, hiszen nem érdemes egy könnyed családi vígjátékot 18-as karikával éjjel leadni. Olyan, korábban a szexuális és nemi kisebbségek jogai mellett bátran kiálló vállalatok, mint az IKEA, már nem tudnak bizonyos kommunikációs és vizuális elemeket alkalmazni Magyarországon anélkül, hogy üzletük bezárása és munkavállalóik veszélyeztetése ne merülne fel bennük kockázatként.
A betarthatatlan törvény
Az LMBTQI+ emberekről szóló információkhoz való hozzáférés korlátozása nem csak őket és a jogaikért kiállókat érintő kérdés, hanem mindenkit hátrányosan érint. A két legnagyobb magyar könyvesbolthálózat megbírságolásai ezért nem csupán a tulajdonosokat érő kellemetlenségek, hanem mindannyiunk információhoz való jogának korlátozását jelentik, ami a véleménynyilvánítási szabadságunk szerves része és a társadalmunk egyik alappillére.
A propagandatörvényben bevezetett korlátozásokkal összefüggésben már a jogszerűség követelménye sem érvényesül, azok nem érthetőek vagy világosak, ezért nem várható el, hogy mindenki ennek megfelelően alakíthassa a magatartását. A jogalkotó nem magyarázta meg, hogy mit kell érteni a homoszexualitás és a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés” „népszerűsítésén” és „megjelenítésén”, így a törvény címzettjei nem tudják, hogy ezeket a fogalmakat megszorítóan vagy kiterjesztően kell-e érteni, és mit jelentenek a tevékenységükkel összefüggésében. A törvény olyan tág értelmezési keretet biztosít a hatóságoknak, hogy a törvényt betartani igyekvők is kudarcra vannak ítélve.
A kutatás azt is alátámasztotta, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jog túl tág és homályos korlátozása dermesztő hatáshoz vezet. A széles körű hatósági mérlegelési jogkör előre nem láthatóvá teszi a véleménynyilvánítás következményeit, és így visszatarthatja – számos esetben vissza is tartja - az embereket az őket megillető jogok gyakorlásától.
A gyermekellenes gyermekvédelem
A propagandatörvény elfogadását azzal indokolták, hogy ezektől a tartalmaktól védeni kell a gyermeket, mivel „összezavarja a fejlődő erkölcsi, morális értékrendjét, vagy épp az önmagáról és a világról alkotott képét”. Ugyanakkor tudományosan teljesen igazolhatatlan ez az állítás, és nincs összhangban a gyermekek mindenek felett álló érdekével.
A témában nagy szakértelemmel rendelkező szervezetek, köztük a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság megjegyezték, hogy az információhoz való hozzáférés korlátozása valójában növelheti a szorongásos rendellenességek, az önkárosítás, a kábítószerrel való visszaélés, a depresszió és az öngyilkossági magatartás valószínűségét a gyermekek és fiatalok körében. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontja is ezzel áll összhangban: a gyermekeket nem kell megvédeni a sokféleségnek való kitettségtől.
Azt, hogy ennek a törvénynek semmi köze nincs a gyermekek védelméhez, és valójában nem szolgál más célt, mint félelmet és bizonytalanságot kelteni mindenkiben, az is jelzi, hogy két és fél év alatt sem sikerült megalkotni például azt a szabályt, hogy az iskolai alkalmazottakon és az állami szerveken kívül ki és milyen feltételek mellett tarthat például a szexuális élettel, nemi identitással vagy szexuális fejlődéssel kapcsolatos foglalkozást. Azzal, hogy megtagadják a diákoktól ezeket a képzéseket, növelik a gyermekek kiszolgáltatottságát és veszélybe sodorják őket, hiszen így sokszor kénytelenek lesznek teljesen ellenőrizetlen forrásokból maguk “válaszokat” találni a kérdéseikre.
Első gyakorlat a jövőbeli jogfosztásokhoz
A propagandatörvény tehát megfelelő indok nélkül korlátozza az információkhoz való hozzáférést, és nem felel meg a nemzetközi emberi jogi normáknak. Számos rendelkezése homályos, nem szolgál legitim célt, és a kormánynak semmilyen tudományos bizonyítéka nincs annak alátámasztására, hogy ezek a korlátozások szükségesek vagy arányosak lennének.
Amikor az emberek nem tudnak nyíltan beszélni identitásukról, tapasztalataikról és küzdelmükről, az akadályozza az információk eljutását, a segítségre szorulók támogatását, a közösségek működését, és hozzájárulhat az LMBTQI+ emberek kirekesztéséhez. A propagandatörvény súlyosan sérti Magyarország emberi jogi kötelezettségeit, és sürgősen hatályon kívül kell helyezni.
A jogsértő törvények legkárosabb hatása az alapvető emberi jogi elvek megkérdőjelezése. Ezek a törvények kifejezetten sértik az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a véleménynyilvánítás szabadságának elveit. Azzal, hogy a szexuális irányultság vagy nemi identitás alapján kiválasztanak egy csoportot, az ilyen jogszabályok az emberi jogok egyetemességét szüntetik meg. Ez nemcsak az LMBTQI+ embereket érinti, hanem veszélyes precedenst teremt bármely csoport későbbi jogfosztásához.