Veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány rendeletekkel írhat
felül szinte bármilyen törvényt, amit szükségesnek lát. Mára több száz ilyen veszélyhelyzeti
rendeletről beszélhetünk, amelyeknek semmi közük nem volt az adott veszélyhelyzethez,
így a mostani ukrán-orosz háborúhoz sem. Mostani cikkünkben a repibor
szabályai, a taxik árazása, a tanárok kirúgása vagy éppen a környezetszennyező
cégeknek adott kiskapu példáján mutatjuk be a kormány jogállaminak távolról sem
nevezhető megoldásait. Részletezzük azt is, mi kellene ahhoz, hogy kiszámítható
jogi környezetben és biztonságos országban tudjunk élni.
Háborús rendeletek garmadája
A kormány 2020. március 11-én, több mint három és fél éve hirdetett először veszélyhelyzetet, akkor a koronavírus-járványra hivatkozott. Azóta egy pár hónapos időszakot leszámítva folyamatosan fennáll a „rendeleti kormányzás”. Mindez lehetővé teszi a számára, hogy egyik napról a másikra felülírja a törvényeket, így rendeletet alkothat a személyes szabadságunkkal és az életkörülményeinkkel, a gazdasággal, vagy bármilyen, a veszélyhelyzettel összefüggő ügyben. Ezt törvényileg a „veszélyhelyzetet kiváltó eseményhez igazodó szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, a veszélyhelyzetet kiváltó esemény megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából” gyakorolhatja.
Emberi nyelvre lefordítva, jelenleg az Ukrajna ellen folyó háború okozta negatív hatások enyhítése céljából hozhat rendeleteket a kormány, ha úgy találja szükségesnek.
Azt viszont maga határozza meg, hogy mit tart szükségesnek és milyen törvényt akar felülírni, illetve érdemi parlamenti kontroll sincs a rendelkezései fölött. A kormány ezt kihasználva több százas nagyságrendben fogadott már el veszélyhelyzeti rendeleteket. Ezek között számos olyat találunk, amelyek semmilyen összefüggésben nem voltak a koronavírus-járvánnyal vagy az Ukrajnában zajló háborúval, ehelyett a napi politikai és gazdasági céljait szolgálták.
Repibor Moszkvába
Alapesetben adót kell fizetni, ha konferencián bort szolgálnak fel, vagy üzleti ajándékként bort adnak. A 451/2023 számú kormányrendelet szerint azonban november 16-tól, ha közvetlenül termelőtől vesszük a bort, és üzleti partnerünknek reprezentációs célból adjuk tovább vagy ajándékozzuk, mentes lesz az adó alól. A pogácsa nem, a bor igen. Habár önmagában a hazai borászatok támogatása még indokolható is lehetne, az, hogy az Országgyűlés megkerülésével, az Ukrajnában zajló háború miatti veszélyhelyzetre hivatkozva kedveznek nekik, a jogállami értékeknek és a saját fenti szabályuknak is ellentmond.
Kiskapu a környezetszennyező cégeknek, avagy a Lex Dunaferr
Ha a példa kedvéért egy akkumulátorokat gyártó cég működni szeretne, a hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a környezetvédelmi szabályokat betartják-e, és a gyárnak környezethasználati engedélyt kell beszereznie. Ha ezt nem teszi meg, a működése felfüggeszthető, a gyár bezárható és bírságot is ki lehet szabni.
Azonban kormány egy új rendelete alapján ezek a szankciók elkerülhetők, ha a cég szerződést köt a hatósággal, amiben megígéri, hogy be fogja tartani a jogszabályokat – azokat a jogszabályokat, amikről korábban kiderült, hogy nem tartotta be.
A módosítás és könnyítés hátterében állítólag a Dunaferr helyzetének megkönnyítése volt a kormányzati szándék volt. Ezt állította a szeptember 28-i kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is, aki szerint az új lehetőség kizárólag a működő kohászati üzemekre szabott: ebből csak egy van, a nemrég új, indiai-brit tulajdonoshoz került Dunaferr.
A személyre vagy adott intézményre szabott jogalkotás (amiket „lex”-eknek nevezünk) – azonban már önmagában is súlyosan problémás egy jogállamban: nem lehet csak egy cégre, itt a Dunaferre írni egy szabályt. De a módosítás azért is nagyon káros, mert lehetővé teszi, hogy a szennyező gyárak kikerüljék a magatartásuk, szennyezésük következményeit.
Hiába adott ki Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter egy utasítást, ami szerint környezetvédelmi hatósági szerződés az akkumulátorgyárakra nem vonatkozik, ez csak belső utasítás, amit a hatóságnak nem feltétlenül kell alkalmaznia azért, mert egy kormányrendelet „üti” (azaz felette áll) a miniszteri utasításnak.
A szennyező gyárakat mentesítő rendelet miatt tüntettünk Debrecenben, a polgármester háza előtt, aki szerint megnyugtató ez az utasítás – amely azonban semmilyen jogi garanciát nem jelent. Ahogy a blogunkban írtuk, csak a jogállam ad biztonságot, és „egy jogállamban elképzelhetetlen lenne az, hogy az állam a cégeket helyezi előtérbe a saját polgárai helyett”.
Háborgó tanárok elleni újabb fegyver a háborúra hivatkozva
Alapesetben, ha az iskolát felügyelő tankerületi központ vezetése szerint egy tanár a kötelezettségeit súlyosan megszegi (mert például a sztrájkjogától megfosztva, polgári engedetlenségből nem megy be tanítani), akkor ún. rendkívüli felmentéssel kirúghatják. Itt a határidők fontosak: ezt a tudomásszerzésről számított 15 napon belül kell megtenni.
Azonban a januári 4/2023. Kormányrendelet szerint az ukrán-orosz háború ideje alatt a tanárok nem csak ezen a 15 napon belül, hanem egész tanévben, egészen az adott tanév augusztus 1-jéig kirúghatóak a rendkívülivel.
Hogyan kapcsolódik ez a háborúhoz? Sehogy. Ahhoz viszont igen, hogy a kormány immár a sokadik intézkedéssel próbálja a renitens, véleményüket szabadon vállaló, és így diákjaiknak példát mutató tanárokat megfélemlíteni.
Orosz bombák, magyar taxik – a taxik hatósági ára nem vezethető ki
Egy korábbi törvény szerint a taxik díjszabását a helyi önkormányzat legmagasabb hatósági árként vagy rögzített hatósági árként határozhatja meg, amit azonban bármikor visszavonhat. A törvényhez egy veszélyhelyzeti rendelet jött januárban: a taxisok lobbizása elérte, hogy amíg a veszélyhelyzet tart, addig a már bevezetett hatósági árakat ne lehessen kivezetni, de megemelni igen.
Nyilván nem lehet megmagyarázni, hogy miért köthetők a hatósági áras taxik az Ukrajnában folyó háborúhoz, hacsak nem a magyar katonák határra kocsizásának megkönnyítése miatt volt rá szükség.
Ne legyen örökké veszélyhelyzet
Olyan országban jó élni, és ott érezzük magunkat biztonságban, ahol a törvények és rendeletek észszerűek, átláthatóak és az emberek bevonásával, az ő érdekükben fogadják el azokat. Olyan helyen, ahol megfelelő kontroll van ezek felett, azaz nem lehet felügyelet nélkül, össze-vissza, a hatalom kénye-kedve szerint az életünket befolyásoló szabályokat hozni.
Ma Magyarországon nem ilyen környezetben élünk. A több száz, immár sokadik éve meghozott és az éppen aktuális veszélyhelyzettől teljesen elrugaszkodott kormányrendelet is ezt mutatja.
Megoldás lenne az, amit az Igazságügyi Minisztériumnak javasoltunk: a különleges jogrendi szabályokat át kellene alakítani, és többek között
- szűkíteni kell és konkrétan, részletesen meg kell határozni azt a kört, amiben a kormány veszélyhelyzeti rendeleteket hozhat, mert jelenleg ez olyan tágan van meghatározva, hogy a kormány lényegében bármit elfogadhat vagy átírhat;
- az Országgyűlésnek vissza kell adni azt a jogot, hogy rövid időközönként, automatikusan kontrollt gyakoroljon az egyes veszélyhelyzeti rendeletek felett;
- gyors és hatékony alkotmánybírósági kontroll kell a rendeletek felett, legyen záros határidő az Alkotmánybíróságon az indítványok elbírálására;
- az Országgyűlés ne adhasson hosszú időre, akár fél évre előre lehetőséget a rendeleti kormányzásra, amit ráadásul a kormánytöbbség ráadásul bármeddig, akár egy teljes parlamenti cikluson keresztül fenntarthat.
Minimálisan ezek teljesítése szükséges ahhoz, hogy alapjogaink a különleges jogrend idején is védve legyenek, és a veszélyhelyzeti rendeletek ne a kormány, hanem a mi érdekeinket szolgálják.