Izraelben soha nem látott tüntetések zajlanak egy bírósági reformcsomag miatt, amely a támogatói szerint a demokrácia erősítéséről, a bírói túlhatalom letöréséről, ellenzői szerint azonban valójában a bíróságok függetlenségének megszüntetéséről szól. A csomagban visszaköszönnek a magyar bírói függetlenség leépítésének közismert lépései, azzal a különbséggel, hogy a társadalmi ellenállás ott képes lehet megakadályozni a reform átvitelét.
A Tel-Avivban ezen a télen kezdődő harminc, nyolcvan majd százharmincezres tüntetések gyorsan átterjedtek más városokra is. A tiltakozások azt követően kezdődtek, hogy Benjamin Netanjahu tavaly decemberben felállt új kormánya rögtön egy radikális igazságügyi reformot terjesztett elő az izraeli törvényhozásban, a Kneszetben.
A kormánypárt szerint a bíróságok demokratikus jellegét akarják erősíteni azzal, hogy a kormánynak és a Kneszetnek több beleszólást engednének a bírák kiválasztásába, illetve a bírói hatalmi ág túlsúlyát akarják korlátozni és a kormányzás hatékonyságát erősíteni azzal, hogy megtiltanák az izraeli Legfelsőbb Bíróságnak (ILB), hogy törvényeket semmisíthessen meg.
A módosítások ellenzői szerint viszont a kormány egy alkotmányos puccsal szeretné bebetonozni a hatalmát, és a hatalmon levő kormánykoalíció utolsó tényleges ellensúlyát, a bíróságokat elfoglalni. Az utcára vonuló tüntetők, a petíciókat aláíró jogászok, a behívást megtagadó tartalékos katonák vissza-visszatérő érve, hogy nem szeretnék, ha Izrael az új Lengyelország vagy Magyarországgá válna – utalva a bírói függetlenség elleni kormányzati támadásokra ezekben az országokban. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy valóban „Magyarországgá válna-e Izrael”, ha elfogadnák a bíróságok rendszerét nagyban átalakító törvénycsomagot.
Az alkotmány nélküli alkotmányos forradalom
Izraelben a Kneszet 120 tagját egy fordulóban, csak pártlistán választják, a bejutási küszöb 3,25%. Tavaly december óta ismét Benjamin Netanjahu miniszterelnök pártja, a Likud kormányoz több erősen vallásos, illetve szélsőségesen nacionalista párttal közösen. 64 fős többségük van a Kneszetben, amivel bármilyen törvényt, akár alkotmánymódosítást is el tudnak érni.
A jelenleg 15 bíróból álló Legfelsőbb Bíróság Izrael megalakulása óta létezik, és a kilencvenes évek óta aktív szerepet vállalt nem csak a jogfejlődésben, hanem a bírósági döntései révén a közéletben is. Az ILB bíráit a Bírói Kinevezési Bizottság választja, amely a mostani reform középpontjában áll, és amelynek tagjait a három hatalmi ág (törvényhozás [Kneszet], végrehajtó hatalom [a kormány], a bíróság [ILB]) és az ügyvédi kamara delegálja.
Izraelnek nincs formális alkotmánya. 1950-ben arról állapodtak meg az akkori politikai vezetők, hogy amíg nem alkotnak egy egységes alkotmányt, addig úgynevezett alkotmányos törvényekkel fogják a fontosabb, az államszervezetre és az alapjogokra vonatkozó szabályokat meghozni. Érdekesség, hogy ezeket akár relatív többséggel is el lehet fogadni, tehát akár 30 igen és 20 nem szavazattal is. Izraelnek így lett az évtizedek során tizenhárom alkotmányos törvénye, amelyek az ILB alkotmányos jelentőségű döntéseivel együtt alkotják Izrael alkotmányát.
1992-ben a Kneszet így fogadott el két emberi jogokkal foglalkozó alkotmányos törvényt: az egyik a foglalkozás szabad megválasztásához, a másik az emberi méltósághoz és szabadsághoz való jogot garantálja. Ezek a törvények a jövőre nézve korlátozták magát a Kneszetet is az emberi jogok szabályozása területén.
1995-ben a United Mizrahi Bank ügyben az ILB kimondta, hogy a „sima” törvények nem lehetnek alkotmányellenesek, és hogy a bíróságnak hatásköre van egyes törvények megsemmisítésére, ha azok az alkotmányos törvényekbe ütköznek. A Kneszet a döntést követően – amelyet a további nagy horderejű döntésekkel együtt sokan „alkotmányos forradalomnak” hívnak – elfogadta a saját hatalmának ezt a korlátozását, és vagy a Legfelsőbb Bíróság instrukcióinak megfelelően utólag módosította vagy nem alkalmazta az alkotmányellenesnek nyilvánított törvényeit.
Az 1992-es alkotmányos törvényeket nem módosította a Kneszet (a nem kóser ételek importját tiltó 1994-es rendelkezés kivételével), és az ILB az évek során több döntésében védte meg – sokszor kiterjesztő értelmezéssel – a polgári szabadságjogokat. Ezekkel az alkotmányban kifejezetten nem említett szólásszabadságot, gyülekezési szabadságot, vallásszabadságot és a törvény előtti egyenlőséget is védte, többek között abból kiindulva, hogy az izraeli függetlenségi nyilatkozat szerint Izrael egy „zsidó és demokratikus” állam. Az elmúlt harminc évben 22 törvényt semmisített meg, 2014-ben például úgy döntött, alkotmányellenes a menedékkérők táborokba zárása.
A szélsőséges jobboldali ortodox vallásos pártoknak nem tetszik, hogy a bíróság több esetben kiállt etnikai kisebbségek, a nők illetve a szexuális és nemi kisebbségek jogai mellett. Főként a szélsőséges pártok részéről már korábban is voltak javaslatok az ILB hatásköreinek a megkurtítására, de a legkomolyabb fenyegetés most jött el a mostani törvénymódosítási csomag formájában.
A csomag a következő elemeket tartalmazza, és többüknél be lehet mutatni magyar párhuzamokat is. Ennek kapcsán fontos körülmény, hogy Izraelben nincs alkotmánybíróság, így az ILB nemcsak felsőbb bírósági funkciókat (fellebbezések, bírói felülvizsgálatok) lát el, hanem vizsgálja a törvények alkotmányosságát is, ilyen szempontból egyszerre hasonlítható a Kúriához és az Alkotmánybírósághoz is.
A háttérben megbúvó magyar szál
Az első és talán legfontosabb módosítás a Bírói Kinevezési Bizottságot érinti. Ez az a testület, amely az izraeli bírákat nevezi ki és hívja vissza. Jelenleg kilenc tagja van (három bíró, két miniszter, két ügyvédi kamara által választott tag és két parlamenti képviselő). A bizottság (jelenlegi) összetétele biztosítja, hogy a kormány ne tudja befolyásolni azt, kit neveznek ki bírónak.
A módosítás felemelné létszámot 11-re, és úgy módosítaná az összetételt, hogy abba három miniszter, három bíró, három kormánypárti és kettő ellenzéki képviselő tartozzon. Fontos változás lenne az is, hogy egy bíró kinevezéséről a jelenlegi kétharmados többség helyett elég lenne feles többséggel dönteni, így sokkal könnyebb lenne a kormányhoz hűséges bírákat kinevezni. Még nagyobb súlyt adna a Bizottság kezébe a bírák visszahívásának a – most is meglévő – joga: ha egy bírósági döntés nem tetszik a kormánynak, a feles többséggel akár ki is rúghatnák az adott bírót.
2010 után az egyik első dolga volt a magyar kormánynak, hogy az alkotmánybírák jelölési módszerét megváltoztassa. A korábbi módszer helyett – amely egyszerre egy kormánypárt által és egy ellenzék által jelölt alkotmánybírót jelentett – most már csak a kétharmados kormánytöbbség jelöli az alkotmánybírókat. Ezen felül a kormány felemelte az alkotmánybírák számát is, hogy egy idő után az általa kinevezett alkotmánybírák kerüljenek többségbe a testületben.
A másik fontos módosítás szerint az ILB-nek nem lenne joga alkotmányellenes törvényeket megsemmisíteni, amire 1995 óta lehetősége van. Ez jelentősen lecsökkentené a kormányzati hatalom ellenőrzésének lehetőségét, hiszen a Kneszetben a kormánypártoknak általában többségük van, sima többséggel felül lehet írni az alkotmányos törvényeket, nincs külön alkotmánybíróság, és Izrael nem részese több fontos nemzetközi emberi jogi egyezménynek sem.
Gyakorlatilag az izraeli kormány hatalmának minden korlátja megszűnne a fenti kontroll nélkül.
Bár a magyar Alkotmánybíróságnak lehetősége van alkotmányellenes törvényeket megsemmisíteni, de ez a jogköre erősen korlátozott, hiszen a központi költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adókról és illetékekről, járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adókról szóló törvényeket csak szűk keretek között semmisíthet meg.
Habár ilyenre még nem került sor, korábbi ítéleteiben az ILB hangsúlyozta, hogy amennyiben a Kneszet visszaél alkotmányozói hatalmával, vizsgálhatja az alkotmányos törvények alkotmányosságát is. A kormány harmadik módosítási javaslata kifejezetten megtiltaná ezt a számára. Ez végső esetben azt is jelenthetné, hogy a Kneszet 61 képviselője úgy módosítja a Kormányzásról szóló alkotmányos törvényt, hogy a jelenlegi Kneszet 10 évig marad hivatalában, és sem a Legfelsőbb Bíróságnak, sem másnak nem lenne joga ezt eltörölni.
Ugyancsak fontos ebből a szempontból, hogy az 1992-es Emberi Méltóságról és Szabadságról szóló alkotmányos törvény is lerontható lesz, amely az összes izraeli (beleértve az etnikai, vallási, szexuális és nemi kisebbségek tagjait) emberi jogait garantálja. Különösen a véleménynyilvánításhoz, gyülekezéshez, tisztességes bírósági eljáráshoz és egyenlőséghez való jogok kerülnek veszélybe, amelyek jelenleg sincsenek kifejezetten hazai törvényben garantálva, hanem pusztán a bíróság kiterjesztő joggyakorlata biztosítja ezeket az emberek számára.
2012-ben egy még független AB határozata fenntartotta azt a lehetőséget, hogy az AB a jövőben vizsgálja akár alaptörvény-módosítások alkotmányosságát is. Erre reagálva a kormánypártok gyorsan hoztak egy olyan szabályt, amely csak az eljárási szabályok megsértésére hivatkozással engedi ezt meg az AB-nak.
Egy negyedik módosítás lehetővé tenné a Kneszetnek, hogy az ILB által megsemmisített törvényeket újra elfogadja, vagyis felülírja annak alkotmányossági döntéseit. Habár jelenleg a törvényhozás bármikor hozhat és módosíthat alkotmányos törvényeket, az emberi jogokra vonatkozó 1992-es alkotmányos törvény csak úgy módosítható, ha tiszteletben tartják Izrael értékeit, valamint – leegyszerűsítve – szükséges és arányos a módosítás. Hiába mondaná ki tehát a bíróság a jövőben, hogy alkotmányellenes a palesztin zászló használatának a betiltása vagy az ortodox vallásos zsidók felmentése a kötelező katonai szolgálat alól (mindkét téma napirenden van), egy sima Kneszet többség ismét elfogadhatja azt.
A magyar Alkotmánybíróság több döntését, így például a hajléktalanság kriminalizációja, az egyházak bejegyzésének parlamenti jóváhagyása vagy a szexuális és nemi kisebbégek diszkriminációja kapcsán is felülírta a kormánytöbbség azzal, hogy a korábban az AB által megsemmisített rendelkezéseket egyszerűen beleírta az Alaptörvénybe.
Egy másik módosítás szerint a Legfelsőbb Bíróság legidősebb bírája helyett – ami eddig a szabály volt – a Bírói Kinevezési Bizottság szabadon választhatná ki az ILB elnökét és elnökhelyettesét, és már nem csak a bírák közül. Ez a gyakorlatban azt is jelentené, hogy az elnök és az elnökhelyettes is a kormánypárt által kiszemelt ember lehet.
Az Alkotmánybíróság elnökét korábban maguk az alkotmánybírák választották, de 2010 óta már az Országgyűlés választja, ami tovább csökkentette az AB függetlenségét. További párhuzam, hogy a magyar Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét, Baka Andrást a bírósági reformot bíráló véleménye miatt távolították el jogellenesen a tisztségéből.
Egy nagyobb csomag részei
Az igazságügyi reformcsomag, amelyet sokan igazságügyi puccsnak neveznek, több más ponton is növelné a kormányzat befolyását és gyengítené a hatalom ellenőrzésének lehetőségét:
Jelenleg a bíróságoknak joguk van arra, hogy észszerűségi alapon semmisítsenek meg a kormányzati intézkedéseket. Ezt a lehetőséget megszüntetnék, így praktikusan a törvények keretei között korlátlan hatalmat adnának a kormányzati vezetők kezébe. Ez alapján például a Legfelsőbb Bíróságnak most még joga van megakadályozni egy korrupcióért elítélt politikus miniszteri kinevezését, de a reformmal ezt a lehetőséget is megszüntetnék.
A rendőrfőnököt a nemzetbiztonsági miniszter alá helyeznék, amely sokak szerint a rendőrség politikai függetlenségét veszélyezteti.
Jelenleg a kormányzati vezetőket független szakértők segítik, ők adnak nekik jogi tanácsokat és kötelező jogértelmezéseket, így fontos szerepet töltenek be a szakmaiság fenntartásában. A jövőben ezeket a jogászokat a miniszter választhatná ki, és jogi véleményük sem kötné a kormánytisztviselőket.
Bár a kormánypárt álláspontja szerint a fenti intézkedések mindegyike szerepel valamelyik demokratikus állam (például az Egyesült Királyság vagy Kanada) jogrendszerében, ugyanakkor a fentiek ebben a formában sehol sem állnak össze rendszerré. Figyelembe kell venni azt is, hogy az izraeli jogrendszerben az egykamarás Kneszet kormánytöbbségét a bíróságokon kívül nincs intézmény, ami hatékonyan korlátozni tudná, így egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége soha nem látott veszélyben van. Itt is felsejlik a magyar szál, miután a jogsértő törvényeket érő hazai és nemzetközi kritikákra a magyar kormány is gyakran válaszol azzal, hogy annak részelemei megtalálhatóak más országok jogrendszerében.
Belpolitikai motivációk
A jelenlegi kormánypártok mindegyike erős motivációkkal rendelkezik a bíróságok és így a politikai hatalom feletti kontroll meggyengítésére.
Az ultraortodox Sasz párt elnökét, Arie Derit januárban le kellett mondatni friss miniszteri tisztségéről, miután a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a korábban bűncselekményért elítélt politikus nem lehet miniszter. Mind a Sasz, mind a Tóra Judaizmus nevű párt szeretné elérni, hogy ultraortodox izraelieknek ne kelljen a hadseregben szolgálniuk, ami ellentétes egy korábbi bírósági döntéssel, amely szerint a törvény előtti egyenlőséget aránytalanul sértené ez a kivétel. A Vallásos Cionizmus Párt pedig azt sérelmezi, hogy az ILB egy 2020-as döntésével megakadályozta egy olyan törvény megszületését, ami palesztin magánterületeken engedte volna zsidó telepek létesítését.
A bíróságok függetlensége elleni támadás mögött az is állhat, hogy korrupciós vádak alapján büntetőeljárás zajlik Benjamin Netanjahu ellen. Egyes vélemények szerint a Bírói Kinevezési Bizottság átvételével és az új főbírók kinevezésével szeretné a miniszterelnök elejét venni, hogy hatalmát a büntetőeljárás veszélyeztethesse.
Netanjahu kormánytöbbsége segítségével azonban már most bebiztosította magát. A Kneszet módosította a Kormányzásról szóló alkotmányos törvényt úgy, hogy csak fizikai vagy mentális egészségügyi okok miatt lehessen elmozdítani a miniszterelnököt. Eddig ugyanis elviekben lehetőség volt arra, hogy a Legfőbb Ügyész menessze a miniszterelnököt, ha úgy ítéli meg, alkalmatlanná vált a pozíciójára, mert például bűncselekményt követett el.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Esther Hayut nyilvánosan állt ki a reformcsomag ellen, azt az „izraeli demokrácia elleni végzetes csapásnak” nevezte, amely, ha átmegy, akkor „biankó csekket” ad a kormánynak a bíróságok felett. Érdekes kérdés lesz, hogy vajon a bíróság vizsgálni fogja-e a törvénycsomag alkotmányosságát.
Az izraeli polgárok nagy tömegei gondolják ugyanígy, mert bár a törvénymódosítások elfogadását egy időre elhalasztották, a tüntetések tovább folytatódnak. A következő Kneszet ülésszak május 1-én kezdődik, amikor végképp eldőlhet az izraeli bírói függetlenség sorsa.
A borítóképen Esther Hayut, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Benjamin Netanjahu miniszterelnök látható.