Putyin útmutatója agymosáshoz

2022 októberében a tíz éves orosz Varvara Galkina rajzórára készülődött, amikor félrehívta egy tanára. A lány kissé megszeppenve követte őt, mert tudta, hogy a biológia dolgozata pocsékul sikerült. Egy tanterembe mentek, ahol meglepetésére egy rendőr ült. Ekkor értette meg, hogy a dolgozatnál komolyabb dologról van szó. A teremben rövidesen megjelent a húga is, akire ráparancsoltak, hogy azonnal telefonáljon az édesanyjuknak. A rendőr kikapta a telefont a kezéből, és ezt mondta a halálra vált anyának:

“Az iskolában vagyunk, és most bevisszük Varvarát a rendőrségre. Ha nem ér oda három órán belül, egy fogdába kísérjük a lányát. És mint tudja, ott bármi megtörténhet vele.”

Rövidesen kiderült, hogy azért kellett bemenniük a rendőrségre, mert az iskolaigazgató feljelentette a lányt egy a megtámadott Ukrajnával szolidaritást vállaló WhatsApp profilkép miatt és mert ellógta a „fontos beszélgetések” elnevezésű állami propagandaórát. A család később elmenekült Oroszországból.

Varvara története a mai orosz iskolai valóságot írja le: a szovjet időkre emlékeztető iskolai propagandát, valamint a megfigyelésre és megfélemlítésre építő állami terror működését, amely a legfiatalabbakat sem kerüli el.

1. lépés: keresd az ellenséget!

A Szovjetunió szétesését követően Oroszország új vezetői megesküdtek, hogy a központi ideológia vezérelte oktatás helyett egy pluralista társadalom építésén fognak dolgozni – ezt az 1993-as alkotmányban rögzítettek is. Ez azonban nem tartott sokáig, a kommunista ideológiát hamar felváltotta a kritikátlan hazaszeretet által vezérelt új állami ideológia.

A mindent behálózó ideológia a biztonságérzetre játszik, amely Oroszországot egy ellenségekkel körülvett országnak láttatja, amit állandóan védelmezni kell. Nekünk, magyaroknak ez különösen ismerős lehet a 16 éven át folyamatosan külső és belső ellenségeket kereső Orbán-rendszer után. Bár ez a narratíva már a Krím 2014-es annexiója és az Ukrajna ellen 2022-ben indított teljes körű támadás előtt is meghatározó volt, a háború elképesztően felerősítette.

Az orosz agressziót, amely emberek millióinak életét teszi tönkre és hatalmas erőforrásokat igényel, nem lehet fenntartani a hátország támogatása nélkül. Ezzel maga Putyin elnök is tisztában van, aki a 2023-as évértékelőjében Bismarck szavait idézve ezt mondta:

„A háborúkat nem tábornokok nyerik, hanem iskolai tanárok és plébánosok.”

Az államnak kiemelt küldetése lett, hogy vakhitű fiatalok kerüljenek ki az oktatási rendszerből, amit az állami propaganda iskolai terjesztésével igyekeznek elérni.

2. lépés: írd át a történelmet!

A program középpontjában a történelem átírása és az emlékezetpolitika áll, ami választ ad a fiataloknak arra, hogy miért támadta meg a hazájuk vezetése Ukrajnát. A modern Oroszországról szóló tankönyvi fejezetek a háborús agresszort áldozatként állítják be, és azt tanítják, hogy Ukrajna a NATO-val közösen Donbasz megtámadására készült – vagyis a háború élet-halál kérdés minden orosz számára.

De itt nem áll meg a propaganda-osztály: a huszadik század történelmét is átírták egy a Kreml számára kedvezőbb verzióra. A putyini verzió szerint a Szovjetunió 1939-ben azért szállta meg Lengyelországot, hogy megvédje a lakosságot, a nácikkal kötött Molotov–Ribbentrop-paktumot pedig nemes egyszerűséggel elfelejtették megemlíteni. Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot egy nyugati titkosszolgálati akcióként tüntetik fel, ahogyan az 1968-as Prágai tavasz leverését vagy az 1979-es afganisztáni megszállást is a kellemetlen részeket elhallgatva mutatják be.

3. lépés: rendelj el kötelező propagandaórákat!

Oroszországban az iskolakezdés minden hétfőn zászlófelvonással kezdődik, amit a „fontos beszélgetések órája” követ. Az órán az oktatási minisztérium ajánlása mentén „az orosz értékekről”, valamint „a hazaszeretetről és a patriotizmusról” beszélgetnek.

A tanároknak előre leírt kérdések az orosz katonák hősiességéről és az Oroszországra leselkedő veszélyekről szólnak, ráadásul a minisztérium annyira nem bíz semmit a véletlenre, hogy a „helyes” válaszokat is előírják.

A „fontos beszélgetések órájának” két célja van: maga a propagandaüzenet folytonos ismétlése és a nem állami források hitelességének megkérdőjelezése.

Ezekhez az órákhoz nemcsak az oktatási minisztérium által készített ajánlások, hanem az államhoz szorosan köthető propaganda szervezetek oktatási anyagai is rendelkezésre állnak.

Ilyenek a Putyin egyik tanácsadójához köthető Orosz Katonatörténeti Társaság (RIVO) által készített módszertani ajánlások, amelyek többek között megkérdőjelezik Ukrajna önrendelkezési jogát, sőt egyenesen az ukrán nép létezését. Hasonlóak a Znanie tananyagai is, amelyek azt próbálják a gyerekek fejébe beletölteni, hogy háború célja Ukrajna „nácitlanítása”.

4. lépés: kémkedj a diákok után és félemlítsd meg őket!

A propaganda célja, hogy a diákok, szülők és tanárok is kizárólag egyfajta narratívát fogadjanak el, minden mást elutasítsanak. Az ilyen szintű agymosás csak az erőszak, a megfélemlítés és a megfigyelés légkörében lehetséges.

Az iskolák regionális és szövetségi szintről kapnak pontos utasításokat arra vonatkozóan, hogy a tanároknak és iskolai dolgozóknak hogyan kell elvégezniük a diákok profilozást.

Ehhez olyan ajánlásokat kapnak, mint privát interjúk készítése a tanulókkal, valamint a „szélsőséges” nézetekre hajlamos diákok megnyilvánulásainak rögzítése. Egy másik módszertani ajánlás arra ösztönzi őket, hogy teremtsenek olyan környezetet, ahol a diákok úgy érzik, szabadon beszélhetnek, miközben a kritikus megszólalásaikat titokban rögzítik.

Feladatuk továbbá a diákok online jelenlétének monitorozása is, és jelenteniük kell azokat, akik a „kockázatos csoportba” tartozhatnak. Konkrét instrukciókat is kapnak, hogy mi számít figyelmeztető jelnek: például, ha valaki gúnynéven említi Putyint vagy Ukrajna-párti szlogeneket posztol.

A tanárok valószínűleg elsősorban félelemből vesznek ebben részt: a felülről érkező elvárás mellett a diákok is nyomást helyeznek rájuk, hogy kövessék az állami utasításokat. Előfordul, hogy diákok felveszik a tanárok háborúval kapcsolatos kritikus megszólalásait, a felvételeket megmutatják a szüleiknek, akik aztán feljelentik a tanárokat a rendőrségen vagy az iskola vezetésénél.

A társadalom, ahol mindenki tart mindenkitől

Bár a legújabb kutatásunk az iskolai indoktrináció eszközeire koncentrál, vannak olyan vizsgálatok is, amelyek annak társadalmi hatását igyekeznek bemutatni. Nehéz ezt pontosan felmérni, mert nincs megbízható közvélemény-kutatás, és ebben az orwelli környezetben a legtöbben nem vállalják fel a valódi véleményüket.

A megbízható közvélemény-kutatások hiányában Joanna Alava - az orosz külpolitikával foglalkozó, finn székhelyű, Orosz Biztonsági és Katonai Kutatócsoport intézet kutatója - személyes interjúkat készítve vizsgálta a tanárok, szülők és diákok körében megfigyelhető tendenciákat.

Többek között arra a következtetésre jutott, hogy az indoktrináció nem annyira hatékony eszköz, mint azt az orosz vezetés szeretné. Az órák és anyagok ugyanis a szervezetlenség és korrupció miatt rossz minőségűek és érdektelenek, a túlzottan szájbarágós üzeneteket pedig a diákok komolytalannak és átlátszónak tartják.

Néha a tanárok is ellenállnak a felülről érkező parancsnak: előfordul, hogy az előírt propagandavideókat hang nélkül játsszák le, monoton hangon vagy hadarva olvassák fel a kötelező tananyagot, vagy egyszerűen csak nem adják le az anyagot.

Az agymosás tehát korlátozott hatékonysággal működik, de propagandaórákra elvesztegetett értékes idő, a megfigyelés és megfélemlítés legköre súlyos és maradandó társadalmi károkat okoz az orosz társadalomban.

Ebben a környezetben az emberek egyre inkább magukban tartják a véleményüket, és elszigetelődnek azok, akik eltérő álláspontot képviselnek. Az ellenállás, amely a társadalom egyes részeiben a felszín alatt fortyog, csak ritkán tör a felszínre, amit az orosz hatóságok aztán következetesen és brutálisan elfojtanak

Az iskolai agymosásról szóló kutatásunk

Bármilyen politikai rendszerben is éljünk, szabad, tájékozott és kritikus fiatalokra, tanárokra és szülőkre mindig óriási szükség van. Az oktatási programunk azért dolgozik, hogy a nyitottság és a párbeszéd alapvetőek legyenek Magyarországon.