Több mint három éve, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Több mint három éve folyik már, hogy a megszálló erők korábban nem látott mértékben tüntetnek el és kínoznak meg ukránokat. Több mint három éve annak, hogy az eltűntek szerettei információmorzsákból próbálják összerakni, hogy életben vannak-e még.
„Olyan végtelen örömöt még sohasem éreztem [mint amikor a kezembe foghattam a fiam levelét]. […] És a papírra írt levél… Mások számára egy levél nem tűnhet jelentősnek, de számunkra nagyon is az.” – Olesia Bezruk, akinek a fia 2022-ben esett fogságba Mariupol ostromakor.
Legújabb jelentésünk az orosz háborús bűnöket, a katonai és civil foglyok emberi szenvedését, elrablását, eltüntetését, megkínzását és hozzátartozóik fájdalmát dokumentálja. Kutatásunk során 104 emberrel interjúztunk, köztük 5 szabadult hadifogollyal és további 38 hadifogoly családjával.
Tömeges eltűnések
Az ukrán hatóságok tízezreket tartanak nyilván „különleges körülmények között eltűntként”. Közülük sokan fogságban lehetnek, mások meghalhattak, de valódi sorsukról keveset tudni.
Bár a nemzetközi jog alapján a Nemzetközi Vöröskeresztet értesíteni kell, ha valaki hadifogságba kerül, a bizonyítékok arra utalnak, hogy az orosz hatóságok több száz vagy akár több ezer ember fogolystátuszát is eltitkolhatják.
Például Khrisztina Makarcsuk férje, Volodimir egy orosz televíziós adásban számolt be arról, hogy fogságba esett. Később egy szabadon engedett hadifogoly is megerősítette a családnak, hogy Volodimir orosz fogságban van. Az orosz hatóságok azonban hivatalosan még mindig nem ismerték el letartóztatását. Az ilyen esetek az úgynevezett „erőszakos eltüntetés" egyértelmű példái.
A civil lakosságot is súlyos atrocitások érik. Oroszország ugyanis régóta tartóztat le embereket önkényesen, kínozza meg őket vagy tünteti el őket erőszakkal az általa ellenőrzött területeken, hogy félelemben tartsa a lakosságot.
Eltűntek a „sötétben”
„Nem tudom, hol keressem a férjemet, és hová írjak neki levelet. A tudatlanság sötétsége, a bizonytalanság felemészt” – mondta Olena Kolesznyik, akinek férjét, Szerhijt 2024 júliusában fogták el.
Bár pontos számuk ismeretlen, valószínűsíthető, hogy jelenleg több ezer ukrán – katonák és civilek egyaránt – van orosz fogságban. Az ukrán hadifoglyok túlnyomó többségét teljesen elzárva tartják, családjaik alig vagy egyáltalán nem kapnak információt sorsukról. A fogvatartottak eltüntetése, hollétük titokban tartása lehetővé teszi a kínzást, az embertelen bánásmódot, sőt a hadifoglyok jogellenes kivégzését.
A teljes elszigeteltség a fogvatartottakra is hatalmas lelki terhet ró:
„Amikor megkaptam az első levelet a nővéremtől, bőgtem. A levél olvasása közben nem tudtam abbahagyni a sírást. Cellatársaim is kérdezték, hogy mi a baj. Ugyanígy volt, amikor levelet kaptam anyámtól és a feleségemtől. A sarokban összeroskadva olvastam és bőgtem. Megszakadt a szívem” – mondta Dmytro Khym, kiszabadult hadifogoly.
43 hadifogolyból csupán 5-nek volt lehetősége kapcsolatba lépni a családjával. A valóságban a teljesen elszigetelve tartottak aránya még ennél is súlyosabb lehet.
Rendszerszintű kínzás és a fogvatartottak orvosi ellátásának megtagadása
„Már az elején elkezdtek kínozni. Sokkolót alkalmaztak, speciális botokat, iszonyúan fájt. Láttam, ahogy haltak ebbe bele a rabok, a szívük nem bírta tovább” – mesélte nekünk Volodimir Sevcsenko, aki több mint két évet töltött orosz fogságban.
Szerhij Koroma, egy súlyosan megsebesült volt hadifogoly elmondta, hogy fogsága alatt mindössze egyszer kapott egy felületi fertőtlenítést a sebesüléseire, semmi mást. Szerhijt tulajdonképpen a sorsára hagyták: vagy meggyógyul, vagy meghal.
Szerhij és Volodimir esete nem egyedi. Az interjúinkon túl további források igazolják, hogy rendszerszintű és széles körben elterjedt a hadifoglyok kínzása és orvosi ellátásuk megtagadása. Egy ENSZ-kutatás alapján például az ukrán hadifoglyok 97%-át éri kínzás vagy egyéb bántalmazás.
A hadijog súlyos megsértése
Oroszország tettei egyértelműen sértik az – amúgy általa is aláírt – genfi egyezményeket, amelyek biztosítják a hadifoglyok számára az emberséges bánásmódot, így a rendszeres levelezés jogát, az orvosi ellátást és a nemzetközi szervezetek általi meglátogatás lehetőségét. Az önkényesen bebörtönzött civilek és a hadifoglyok hollétének titokban tartása súlyos veszélynek teszi ki őket, akik teljes egészében az orosz hatóságok kegyeinek vannak kitéve.
A jelentés felszólítja az orosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel az ukrán civilek elrablásával és eltüntetésével, a foglyok kínzásával és embertelen bánásmódjával. Oroszországnak is maradéktalanul be kell tartania a genfi egyezményekben foglaltakat a hadifoglyok védelme érdekében.
Teljes kutatási jelentésünket itt tudod elolvasni.