Kyung Seok Park egyenlőségért folytatott harca egy igazságtalan világban

Jelenleg zajlik a világ legnagyobb emberi jogi kampánya, a Levélíró Maraton, amiben világszerte emberek több millió üzenetet, posztot és levelet írnak olyan emberek érdekében, akiket valamilyen jogsértés ért. A kampány elsődleges célja, hogy javítsunk az érintettek helyzetén, kiszabadítsuk őket a börtönből vagy akár megmentsük az életüket. Emellett fontos célunk, hogy a kiválasztott eseteken keresztül bemutassuk a rendszerszintű jogsértéseket, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az emberi jogok védelme mindannyiunk feladata és felelőssége.

Látogass el a honlapunkra, és vegyél részt te is az idei Levélíró Maratonban!

A baleset, ami megváltoztatta az életét

A dél-korai Kyung Seok egyike azoknak az embereknek, akikért idén globálisan kampányolunk. A fogyatékkal élő emberek jogaiért küzdő aktivista 22 éves korában kényszerült kerekesszékbe, miután egy tragikus ejtőernyős balesetben mellkastól lefelé lebénult.

“Mindig is aktívnak tartottam magam, de a baleset után öt évig nem tudtam elmenni otthonról. A nyolcvanas években még nem volt megfelelő segítség a hozzám hasonló, balesetet túlélők számára, így nem szabadulhattam a saját otthonomból. Elvesztettem minden önbecsülésem, és csak arra gondoltam, hogyan halhatnék meg” – mesélte nekünk Kyung Seok.

“Anyukám azt mondta, hogy ha meghalok, akkor a mennybe kell mennem, ezért megkért néhány misszionáriust, hogy jöjjenek el hozzám. Egyikük hetente jött látogatni, és megtanított angolul, később a bátyám felesége lett. Lassan újra élni akartam. Egy másik misszionárius lett a barátnőm, akivel később szakítottunk, mert a családja ellenezte a kapcsolatunkat. Ő azt javasolta, hogy menjek el a házamhoz közeli, fogyatékkal élők számára fenntartott szociális központba.”

Küzdelem egy egyenlőbb Dél-Koreáért

Kyung Seok a szociális otthonban egy olyan közösségbe kerülhetett, ahol az emberek megoszthatták egymással a nehézségeiket. Itt találkozott először fogyatékkal élő emberekért küzdő aktivistákkal, akiktől megtudta, hogy bár a szociális otthon fontos szerepet vállal a fogyatékkal élő emberek életminőségének javításában, valódi változás csak széles körű társadalmi reformokkal érhető el. Miután maga is egy fogyatékkal élő emberekre specializálódott iskolában kezdett dolgozni, döbbenten tapasztalta, hogy a 40%-uk még az általános iskolát sem tudja elvégezni az akadálymentes tömegközlekedés hiánya miatt.

Felismerve a probléma súlyosságát, és felbuzdulva azon, hogy kisebb változtatásokkal – például liftek beszerelésével a metrókba – hatalmas eredményeket lehetne elérni, egyre élesebben és hangosabban szólalt fel a fogyatékkal élők emberi jogaiért. Viszont be kellett látnia, hogy klasszikus tüntetésekkel nem tudják átlépni az emberek és a városvezetés ingerküszöbét, ezért újszerűbb és drasztikusabb eszközökhöz folyamodott.

“Fokoztuk az aktivizmusunkat, egyre láthatóbbak lettünk, olyan is volt, hogy a sínekhez láncoltuk magunkat, hogy megállítsuk a metrószerelvényeket. Csak annyit szerettünk volna elérni, hogy minden állomáson legyen lift” - mondta Kyung Seok.

Akadálymentesítés helyett gúnyolódás

A városvezetés az aktivisták tiltakozásaira erőszakkal, lejárató kampányokkal és megtorló jogi eljárásokkal válaszolt. Pedig a kérésük egyszerű volt: egy mindenki számára elérhető tömegközlekedési rendszer.

“Észrevettem, hogy a rendőrség reakciója mindig az ország vezetőjétől függ. Most, hogy konzervatív kormány van hatalmon, a hatóságok letépik a plakátjainkat, megakadályozzák, hogy metróra szálljunk, és ledobnak minket a vonatokról. Gúnyolódnak rajtunk, megrongálják a kerekesszékeinket, engem pedig egyszer úgy fojtogattak, hogy nem kaptam levegőt.”

Szöul önkormányzata, nemcsak nem tett semmit a fogyatékkal élő emberek helyzetének javításáért, de diszkriminatív és erőszakos viselkedésével egyenesen a jogaikról szóló ENSZ egyezményt is megszegte.

“Ő [a polgármester] egy tolvaj, aki már több mint 700 napja megsérti a jogainkat” - mondta Kyung Seok.

Bár Dél-Koreában a törvény kötelezi az államot, hogy javítson a fogyatékkal élő emberek helyzetén, a politikai akarat hiánya miatt mégsem történik semmi. Ezért is olyan fontos, hogy Kyung Seokék felhívhassák az őket érintő problémákra az emberek és a városvezetés figyelmét, nyomást helyezzenek rájuk, és megteremtsék a politikai akaratot. Mivel a döntéshozók már nem ignorálhatják az aktivistákat, inkább jogi eljárásokkal, lejárató kampánnyal és erőszakkal hallgattatják el a kritikus hangokat.

Mit tehetsz Kyungért?

Csatlakozz Levélíró kampányunkhoz! Írd alá a petíciónkat, amelyben követeljük a szöuli hatóságoktól, hogy a megtorló jogi eljárások és lejárató kampányok helyett végre hallgassák meg az aktivisták kéréseit.

“Hálás vagyok, hogy világszerte támogatást kapunk. A fogyatékossággal élő emberek jogaiért folytatott küzdelem sokszor egy magányos harc, ezért olyan fontos, hogy most szolidaritást és melegséget érezhetünk, hogy egy nagy mozgalom részesei lehetünk” -mondta Kyung Seok.