A feminizmus második hulláma alatt vált ismertté a mondás, hogy a személyes politikai is egyben, vagyis a legtöbb egyéni tapasztalat visszavezethető az embernek a hatalmi viszonyok rendszerében elfoglalt helyére, tehát a személyes problémáink politikai jelentőséggel bírnak, amennyiben csak kollektív és strukturális megoldás van rájuk.
Ez a felismerés meghatározó a szexuális és nemi kisebbségek jogegyenlőségéért vívott küzdelemben is. Ha a szexuális irányultság kérdését személyes és identitásformáló jellegére tekintettel „magánügyként” határozzuk meg, nem állítunk mást, mint azok, akik azt javasolják, az LMBTQI embereknek, hogy „csinálják a négy fal között”: megtagadjuk az őket megillető nyilvánossághoz való hozzáférést és a politikai érdekérvényesítést.
A társadalmi láthatatlanság ideig-óráig megvédheti az LMBTQI embereket az erőszaktól vagy a verbális konfrontációtól, de önmegtagadás is egyben. A láthatóságot ünneplő és ösztönző világnapok szellemiségében a folyamatos elfojtással való leszámolás és a személyes küzdelmek politikai jellegének elfogadása egyesül. Erről szól a mai nap is.
A Leszbikus Láthatóság Világnapját minden év április 26-án ünnepeljük, célja a leszbikusok társadalmi és kulturális jelenlétének megmutatása és a közösség jogainak előmozdítása.
A láthatóság nem teljesen ugyanazt jelenti a különböző szexuális és nemi kisebbségek esetében. A leszbikus identitás láthatósága, illetve láthatatlansága, különösen jól megragadható az azonos nemű emberek közötti szexuális kapcsolatok kriminalizálásának aspektusából. Míg a férfi homoszexualitás bűncselekményként való üldözése egészen 1961-ig jelen volt a magyar büntetőjogban, a nők esetében ilyenről nem volt szó. Ennek oka, hogy nők társadalomra való veszélyességét általánosságban alacsonyabb szintűnek tartják, valamint a leszbikusok sikeresebben maradtak láthatatlanok. A láthatatlanságuk sikeressége pedig egészen elgondolhatatlanná és nemlétezővé minősítette identitásukat.
A patriarchális társadalmakban a leszbikus láthatóság csak olyan formában kívánatos, hogy az nem írja felül azokat a heteronormatív hatalmi viszonyokat, amiben a nők a férfiak kiszolgálására teremtettek. Ezt a formát testesíti meg a férfiak által férfiaknak készített olyan pornográf tartalmak, amelyekre önkényesen sütik rá a leszbikus jelzőt.
A láthatatlanság felszámolása így a férfi tekintetnek való kiszolgáltatottság felszámolását is szükségessé teszi. Egy gyermeket nevelő leszbikus pár társadalmi láthatósága például alapvetően kérdőjelezi meg a patriarchális hatalmi struktúrákat. Borgos Anna Diskurzusok a kétanyás családokról: kutatások és közbeszédek című tanulmányában úgy ragadta meg ezt, hogy „a „leszbikus anya” összetételben a leghagyományosabb és az egyik legperiferikusabb női identitás vetül egymásra”, a két identitás személyes tapasztalata pedig különös politikai jelentőséggel bír.
A család közügy
Ma Magyarországon a személyes tapasztalat politikai jelentősége a családpolitika alaptétele, persze nem a hatalmi struktúrák dekonstrukciójának igényéből eredően, hanem pont azok megerősítését célozva. Azt, hogy a család közügy a kormány maga deklarálta. A kormány családpolitikájának fő faladata a „vágyott gyermekek vállalásának elősegítése”. A „vágyott” megkülönböztető jelző azonban nem a szülők viszonylatában értelmezhető.
A cél a kormány által vágyott gyermekek számának növelése és a „nem vágyott” gyermekek vállalásának megnehezítése vagy ellehetetlenítése.
A Humánreprodukciós Igazgatóság 2022. február 1-től ennek megfelelően foglalkozik a termékenységi és nemzőképességi zavarok kezelési rendszerének fejlesztésével: az uralkodó ideológia kifejeződik minden családpolitikai intézkedésben. Az olyan ellátások, amelyek a kiszolgáltatott anyagi helyzetben élő szülőkhöz (munkanélküli, feketemunkára kényszerülő vagy közmunkában foglalkoztatott) is eljutottak, 2010 óta leépültek, míg a stabil munkaerő-piaci helyzetű családok soha nem látott forrásokhoz juthattak hozzá az utóbbi években, ráadásul felső korlát nélkül támogatják a leggazdagabbakat.
Az, hogy kik nem tekinthetők vágyott gyermeknek, jogszabályi szinten került rögzítésre. A kormány törekvései a hagyományos családmodell és az ennek megfelelő nemi szerepek megerősítését célozzák. Minden olyan társadalmi jelenséget, amiben testet ölt ezeknek a hagyományos, patriarchális-berendezkedést újratermelő hatalmi struktúráknak a megkérdőjelezhetősége üldözendőnek tekintik. Ilyen kontextusban nem tartja megengedhetőnek a kormány a nemek közötti egyenlőség és az LMBTQI emberek jogainak támogatását. Ez csúcsosodik ki a gender fogalom szitokszóvá koptatásában. Ezen interszekcionális – egymást metsző – diszkriminációs intézkedések sűrűn szőtt hálójának egyik csomópontjában helyezkednek el a mesterséges megtermékenyítés útján gyermeket vállalni kívánó leszbikus párok.
A mesterséges megtermékenyítés olyan beavatkozás, amely során szexuális aktus nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése. A jog ezt „emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás” névvel illeti. A leszbikus párok vagy egyedülálló nők számára vonzó lehet az eljárás, ha nem szeretnének szexuális kapcsolatot egy férfival, vagy azt, hogy a születendő gyermek apja követelhetné a gyermeket vagy a vele való kapcsolattartást.
Az egészségügyi intézményekben igénybe vehető mesterséges megtermékenyítést ugyanakkor főszabályként házastársak vagy „különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyek” vehetik igénybe. Egyedülálló – vagy ahogy a jogszabály fogalmaz „egyedülállóvá vált” – nők esetében csak kivételes esetekben hajtható végre a beavatkozás. A kivételek pedig tovább sulykolják a kormány akaratát: leszbikus párok államilag finanszírozott egészségügyi ellátás keretében ne legyenek anyák.
Ennek ellenére kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt években számos leszbikus pár vállalt gyermeket mesterséges megtermékenyítés útján, még akkor is, ha az élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolat letagadása magán-, illetve bizonyos esetekben közokirat-hamisításnak minősülhet, vagy az otthon végzett beavatkozás felvetheti az emberi test tiltott felhasználásának elkövetését.
Mesterséges megtermékenyítés igénybevételére külföldön tágabb körben van lehetőség, ezért sokan veszik igénybe a környező országok intézeteinek szolgáltatásait. Ezzel azonban nem kerülhető meg a magyar családpolitika homofóbiája, mivel függetlenül a kezelés vagy a szülés helyétől, a gyermekre a magyar családjogi szabályok fognak vonatkozni, így hiába ismerné el a külföldi jogszabály anyának a pár mindkét tagját, a magyar jog szerint a gyermek anyja az a nő, és csak az, „aki megszülte”. A kormány demográfiai intézkedéseinek lényege tehát, hogy a nők reprodukciós jogait szexuális irányultságuk alapján diszkriminálva köti meg.
A heteroszexuális nő fő feladata gyermeket szülni, a homoszexuális nők gyermekszülése felett pedig csak akkor hunynak szemet, ha az anya mindent megtesz leszbikus identitása elrejtéséért a folyamatban.
Mégis a magyarországi szivárványcsaládok száma és a jogegyenlőségüket támogatók száma növekszik. A 2022-es népszámlálás adatai összesen 4125 gyermeket nevelnek azonos nemű párok. Egyre sürgetőbb tehát, hogy mikor fogja a magyar kormány az azonos nemű pár mindkét tagja és a gyermekek számára is biztonságot nyújtó módon rendezni a családok jogállását. Az azonos nemű párok által nevelt gyermekek megkülönböztetésének nincs jogszerű alapja. A gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy az őt nevelő mindkét szülőhöz jogilag is biztosított legyen a kötődése, hogy családját az állam is családként ismerje el.
A Leszbikus Láthatóság Világnapja lehetővé teszi a leszbikus nők számára, hogy hangot adjanak saját történeteiknek, tapasztalataiknak és küzdelmeiknek, amin belül az anyaság csupán egy részlet, mégis a jelenlegi politikai helyzetben különleges jelentősége van.
Cselekedj!
A diszkriminatív szabályok eltörléséhez egyéni és kollektív cselekvésen keresztül juthatunk el. Egyéni cselekvés lehet saját tudásunk és érzékenységünk növelése, a kollektív cselekvési lehetőségeket keresők pedig csatlakozhatnak az Amnesty Magyarország aktivistái közé és részévé válhatnak az LMBTQI tematikus aktivista közösségünknek.
Leszbikus párkapcsolatban élő, mesterséges megtermékenyítés révén gyermeket vállalni tervező párok pedig a Háttér Társaság jogi programjának segítségével felléphetnek a diszkriminatív jogszabályokkal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. A stratégiai pereskedési programba itt lehet jelentkezni: