Szerző: Natalia Kondrashova
A Memorial Emberi Jogi Központ "Támogatást a politikai foglyoknak!" programjának adatai szerint az elmúlt tíz évben tizenhétszeresére nőtt a politikai foglyok száma Oroszországban. Arról, hogy kiket és miért ér politikai üldözés, illetve, hogy várható-e még nagyobb mértékű elnyomás az országban, az Amnesty International Magyarország szakmai gyakornoka, Natalia Kondrashova beszélgetett Szergej Davidis programigazgatóval, a Memorial Emberi Jogi Központ társelnökével. INTERJÚ
Hány politikai fogoly van jelenleg Oroszországban? Mennyivel nőtt a számuk az elmúlt években?
Az általunk nyilvántartott politikai foglyok száma 2022 eleje óta 426-ról 678-ra nőtt. Ez a legnagyobb növekedés, amit 2009 - ekkor kezdtünk listát vezetni a politikai foglyokról - óta tapasztaltunk. A nyilvántartásaink szerint a számuk onnantól kezdve folyamatosan nőtt, leszámítva egy rövidebb időszakot 2013 decemberében, amikor a Szocsiban rendezett Olimpiai Játékok előtt az orosz hatóságok számos politikai foglyot szabadon engedtek. Voltak, akik kegyelmet kaptak, másoknak felülvizsgálták a büntetőügyét, és enyhítettek az ítéletén. Ekkor szabadult ki például Mihail Hodorkovszkij egykori orosz oligarcha, a Pussy Riot csoport egyes tagjai és az Arctic Sunrise hajó korábban elfogott legénysége is. Mindez módosította a statisztikákat. Ezeket a kegyelmi ügyeket követte azonban a Krím elcsatolása és az orosz támadások a Donbaszban, ami miatt a politikai foglyok száma ismét növekedni kezdett. Ez a növekedés pedig mostanra rohamos mértéket öltött.
Ki számít politikai fogolynak?
Azokat nevezzük politikai foglyoknak, akik szándékos állami jogsértés áldozataivá válnak anélkül, hogy erőszakos cselekményeket követtek volna el vagy erőszakra buzdítottak volna. Ezt a meghatározást többek között az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2012-es állásfoglalására alapozzuk, amely definiálja a "politikai fogoly" fogalmát.
Egyes esetekben teljesen nyilvánvaló, hogy a büntetőeljárás jogszerűtlen, például, ha a "hadsereg lejáratása", vagy a "nyilvános rendezvény megtartására vonatkozó parancs megsértése" a vád, ami gyakorlatilag a tüntetéseken való részvételt jelenti. Vannak viszont olyan esetek, amelyek alaposabb vizsgálatot igényelnek,például a terrorizmussal kapcsolatos vádak. Ha a bűnüldöző hatóságok letartóztatnak egy személyt azzal a gyanúval, hogy fel akarta robbantani a helyi önkormányzatot, akkor muszáj kivizsgálni, milyen körülmények között foglalták le nála a robbanóanyagokat, esetleg azokat hatósági emberek tették-e oda. Az ilyen dilemmákat sokszor nem is lehet feloldani, ami miatt az adott személy státusza felfüggesztett marad; ami azt jelenti, hogy lehetséges, hogy politikai okokból börtönözték be, de ezt lehetetlen biztosra megmondani.
Hogyan változott demográfiai és földrajzi szempontból, hogy éppen kiket üldöznek?
Az orosz állam meglehetősen patriarchális, de Ukrajna teljes körű megszállása előtt azért elnézőbben bánt a nőkkel; az ő arányuk a politikai foglyok között meglehetősen alacsony volt. Egy példa erre: 2015-ben ejtették Szvetlana Davjdova, egy szmolenszki lakos ügyét, akit hazaárulással gyanúsítottak. A nyomozás szerint a nő 2014 áprilisában jelentette az ukrán nagykövetségnek, hogy a lakhelye közelében lévő katonai egységet kiürítették, és a katonák feltehetően Ukrajnába vonultak. Az ügyet egy óriási, nyilvános lejárató kampányt követően végül lezárták, de ma már elképzelhetetlen, hogy ilyesmi történjen. A rendszert fenyegető veszélyek és az elnyomás növekedése miatt ez a fajta “patriarchális engedékenység” a nők felé sokkal kevésbé mérvadó.
Ez az engedékenység abból fakadt, hogy a hatóságok azt feltételezték, a nők amúgy sem értenek a politikához?
Igen. Lényegében úgy gondolták, hogy a nők nem értenek semmihez. De ez most már nem számít. Azóta sok nő kapott börtönt háborúellenes álláspontja miatt. Köztük van például Szása [Alekszandra] Szkocsilenko, aki egy szupermarketben az árcédulákat háborúellenes üzenetekre cserélte le. Ez talán egy dolog a sok közül, amit a nemek megoszlásával kapcsolatban el lehet mondani.
Ami a demográfiai szempontokat illeti, a politikai foglyok összetétele egyre változatosabb, ma már bárkit bebörtönöznek nemtől, kortól és egészségi állapottól függetlenül. Idősebb, 70 év feletti embereket is ugyanúgy üldöznek politikai vádakkal. Jelentősen csökkent a büntetőjogi elnyomás ingerküszöbe, tehát igazából bárkit elítélhetnek.
Földrajzi szempontból pedig az lehet fontos, hogy Ukrajna megszállásának kezdetével egy időben az üldöztetés egész Oroszországra kiterjedt. Korábban az elnyomás inkább a viszonylag nagy városokban élőket érintette, de egyre feltűnőbb, hogy a kormánnyal szembeni ellenállás is növekszik, egyre több területen jelenik meg, és egyre inkább egyéni jellegűvé válik. Ez azért van így, mert az állami intézkedésekkel szembeni egységes ellenállás lehetőségei szinte teljesen megszűntek. Emiatt azt tapasztaljuk, hogy az emberek különböző régiókban, saját felelősségre, egyénileg lépnek fel. Az ellenállás olyan formáira kell itt gondolni, mint például a közösségi platformokra történő posztolás, szórólapozás, helyi rádiókban közvetített felszólalások. Ilyen tevékenységek miatt üldöznek többeket is a Vologda régió kis falvaiban és Kamcsatkán is. A nagyvárosokban ennél nyilvánvalóan nagyobb volumenű az aktivitás, de az is látszik, hogy a nagyvárosokból származó üldözöttek aránya csökkent a 2022 előtti időszakhoz képest.
Melyik régiókban a legelterjedtebb az üldöztetés?
A legérintettebb terület továbbra is az Észak-Kaukázus, különösen Csecsenföld. A legtöbb vád ott a fegyvertartással, illegális katonai szervezethez vagy az Iszlám Államhoz való csatlakozással kapcsolatos. Természetesen néha tényleg bűnösek lehetnek emberek ezekben a vádakban. De amilyen körülmények között a nyomozások és a bírósági eljárások zajlanak ezekben a régiókban, lehetetlen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és ugyancsak lehetetlen azt biztosítani, hogy az eljárások során ténylegesen a valóságot rögzítsék.
Mi a helyzet a Krím-félszigeten?
A félsziget megszállása és elcsatolása után a kínzás sokkal elterjedtebb eszközzé vált a politikai ügyekben. Az elnyomás fő célpontjai a krími tatárok voltak. A listánkon szereplő emberek többségének bebörtönzése együtt járt a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joguk megsértésével. Az elítéltek többnyire békés muszlimok, akiket főként a Hizb ut-Tahrir mozgalomban való részvétellel vádolnak, amelyet Oroszországban terrorista csoportként tartanak számon (Ukrajnában viszont nem). Fontos kiemelni, hogy a politikailag aktív krími muszlimok számára a Hizb ut-Tahrir az identitásuk egy része. A szervezet támogatói általában csak arról beszélnek, hogy a tanításaik alapján hogyan lehetne erőszakmentesen megváltoztatni a társadalmi rendet. Ám ezen eszmék hangoztatása miatt terrorszervezeti tevékenységében való részvétellel, erőszakos hatalomátvétellel vádolhatják őket, amiért akár 25 év börtönbüntetést is kiszabhatnak rájuk. A Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) pedig könnyebb elfognia azokat az embereket, akik csak az iszlámról és a politikáról beszélgetnek, anélkül, hogy bármi közük lenne a terrorizmushoz, mint azokat, akik valóban egy terrorista csoporthoz akarnak csatlakozni vagy csatlakoznak.
Bár a Krím-félszigeten a muszlimok száma sokkal alacsonyabb, mint az orosz régiókban, például Tatárföldön vagy Baskíriában, a Hizb ut-Tahrir-ral összefüggésben elítélt személyek száma ott a legmagasabb.
Észrevettem, hogy Oroszországban van a legtöbb olyan politikai fogoly, akit a vallásuk miatt ítéltek el (420 fő). Ez mivel magyarázható? Miféle fenyegetést látnak a hatóságok ezekben az emberekben?
Az elnyomás célja elsősorban a megfélemlítés és a kormánypárti propaganda terjesztése, például a külföldi szervezetekkel való együttműködés kriminalizálása. A belügyminisztérium számos regionális osztályán próbálnak azzal felvágni a feletteseik előtt, hogy minél több embert állítanak bíróság elé. Ilyen szempontból a vallási szervezetek tagjai egyszerű célpontok: könnyű őket elkapni, és az ellenük indított eljárásokat is könnyű meghamisítani. A rendszer egésze az elnyomásra van tervezve, és a különböző szereplők egymással versengenek, hogy ki tud még több elnyomó intézkedést kezdeményezni.
2017 óta Oroszországban például szélsőséges szervezetnek számít a Jehova Tanúi, a tevékenységüket az egész országban betiltották, a tagjaikat pedig 2019 óta aktívan üldözik. Nem mindegyikük van ténylegesen börtönben, de mivel a mozgalom követőinek száma Oroszországban igen jelentős, az ellenük irányuló elnyomás is egyre hangsúlyosabb. Hogy pontosan miért tiltották be őket, arra senki nem tud magyarázatot adni. Az üldözésük egyértelműen több kárt okoz, mint hasznot. Ugyanakkor az orosz kormány legmagasabb szintjein uralkodó torz elképzelés szerint a Jehova Tanúit az Egyesült Államokból irányítják, és a kormány elleni lázadásra készítik fel őket. Ennek természetesen semmi köze a valósághoz, sokkal inkább arról van szó, hogy az orosz állam általános gyanakvással tekint minden független, horizontálisan működő és külföldi emberekkel vagy csoportokkal valamilyen módon kapcsolatban álló szervezetre.
A Hizb-ut-Tahrir-rel is ez a baj: 2003-ban nyilvánították terrorista szervezetté, abban az időszakban, amikor a többi nagy nemzetközi terroristahálózatot, például az al-Kaidát is betiltották. A betiltásról szóló bírósági ítéletet azonban csak évekkel később hozták nyilvánosságra, amiben azzal indokolták a döntést, hogy a szervezet erős propagandaeszközökkel rendelkezik, és pénzt gyűjt a tevékenységéhez - terrorizmusról ugyanakkor egyetlen szó sem esett. Ekkora azonban a hatóságoknak köszönhetően már elkezdett kialakulni egy általános kép az “ellenségről”, amibe a muszlimok nagyon kézenfekvően beleillettek. A szeptember 11-i terrortámadást követően pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy nem volt valós fenyegetés, csak az orosz hatóságok ezt szükségtelenül felnagyították.
Vannak adatok az üldözöttek számáról a 2022 februárja óta orosz megszállás alá került ukrán területeken?
Az orosz csapatok által újonnan megszállt területekről elrabolt civilek száma - különböző becslések alapján - 6 és 25 ezer között mozog. A legvalószínűbb szám 11 ezer körül van. Ezeket az embereket számokkal ellátva, vezetéknév és személyes adatok nélkül tartják fogva. Nincs jogi státuszuk, nem született velük kapcsolatban a fogvatartásukat elrendelő határozat, a vád ellenük pedig általában uszítás, kémkedés és terrorizmus. Néhányuk ügye az orosz ellenőrzés alatt álló, önhatalmúlag kikiáltott Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban már bíróság elé is került, itt azonban nincs lehetőség jogi segítségnyújtásra vagy képviseletre. A tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak, és az egyetlen dolog, amit tudunk róluk, az, hogy az embereket közben borzalmas körülmények között tartják fogva, és sokukat rendszeresen megkínozzák.
Vannak különbségek a politikai és más foglyok fogva tartási körülményei között?
Általában nem, mert az orosz állam - a szovjet rendszerrel ellentétben -, nem ismeri el a politikai foglyokat. Az országban nincsenek speciális táborok a politikai foglyok számára, és egészen a közelmúltig a számuk sem indokolta az ilyen telepek létrehozását. A terrorizmussal kapcsolatban elítélt embereket - legyen a vád valós vagy koholt - speciális telepeken tartják fogva, ahol valóban keményen bánnak velük. Különösen nehéz a helyzete a büntetésüket nem muszlim régiókba töltő muszlimok számára. Ők a telepeken nyilvánvaló idegengyűlölettel kénytelenek szembenézni. Ugyancsak diszkriminálják azokat a foglyokat, akiket Ukrajna inváziója elleni felszólalásaik miatt börtönöztek be. Erre pontos statisztikákkal ugyan nem rendelkezünk, de azt látjuk, hogy például krími tatárokat gyakrabban csuknak magánzárkába, és fosztanak meg az áthelyezés lehetőségétől. Azt nem mondhatjuk, hogy rosszabb a helyzet, mint Belaruszban, ahol a politikai foglyokat még speciális jelvények hordására is kényszerítik, de Oroszországban is jellemző, hogy őket sokkal gyakrabban titulálják szökésre hajlamosnak és szélsőségesnek, ami miatt a fogvatartásuk körülményei is romlanak.
Mi az, amiben leginkább hiányt szenvednek a politikai foglyok a telepeken és a szabadulásukat követően?
A politikai foglyoknak nyilvánvalóan nincs elég pénzük. Régebben voltak olyan állami kezdeményezések, amelyek a szabadulásuk utáni első időszakban kisebb pénzösszegeket juttattak nekik, mostanra viszont már olyan sok a politikai fogoly, hogy az elsődleges cél a még börtönben lévők szükségleteinek kielégítése. Általában elmondható, hogy a politikai és nem politikai okokból fogvatartottak egyaránt hiányolják a speciális igényeiket fedező csomagokat, az információt és az érzelmi támogatást, még akkor is, ha a börtönben nem lettek megbélyegzés áldozatai.
Ennek fényében szerintem az egyik fontos feladatunk, hogy naprakész adatbázist működtessünk azokról a címekről, amelyekre levelet lehet küldeni. Sok az olyan kezdeményezés, ahonnan kifejezetten kérik is, hogy ezt az adatbázis frissítsük, mert a levelek nem csak megkönnyítik és szebbé teszik a politikai foglyok életét, hanem tulajdonképpen az életüket is védik azáltal, hogy megmutatják: az illetőre gondolnak, támogatják. Ez azt is jelenti, hogy nehezebb megsérteni a jogait, mert van, aki szemmel tartja.Persze ideális lenne egy állandó jogi szolgálat a politikai foglyok számára. De jelenleg, mivel nagyon sokan vannak, ráadásul Oroszország számos különböző régiójában - néha hihetetlenül messze lévő telepeken -, a jogsegélyszolgálat munkatársai nem, vagy csak nagyon nehezen tudják meglátogatni őket.
Természetesen a család támogatása is elengedhetetlen. Nem minden politikai fogoly családja engedheti meg magának, hogy elutazzon a telepre, vagy csomagokat küldjön, ezért őket emberi jogi szervezetek próbálják ebben anyagilag támogatni. Ez azonban sokszor nem elég.
Ön szerint milyen vádak alapján börtönözhetnek még be embereket a jövőben Oroszországban?
A teljes körű invázió kezdete óta egyre több olyan törvényt fogadnak el, ami megkönnyíti az elnyomást. Új bűncselekményeket határoznak meg, a büntetéseket pedig szigorítják. Az emberek felé mindez azt az egyértelmű üzenetet közvetíti, hogy ne szólaljanak fel a hatóságok ellen, ne tegyenek semmi olyat, amivel okot adhatnak arra, hogy hűtlenséggel vádolhassák őket.Most, hogy a szexuális és nemi kisebbségeket szélsőségesnek nyilvánították, az ő üldöztetésük biztosan fokozódni fog. Nem hiszem, hogy ez az elnyomás tömeges lesz, és mindenkit egyesével zaklatnak majd a szexuális irányultsága miatt, de az biztos, hogy az emberi jogi aktivisták sokkal nagyobb nyomás alá fognak kerülni, mert őket a törvények alapján “szélsőséges tevékenységek igazolásával és propagálásával” vádolhatják. Ha valaki azt írja a közösségi oldalakon, hogy "Alekszej Navalnij jó ember volt”, azt a hatóságok nagyon könnyen értelmezhetik úgy, hogy az illető Navalnij “szélsőséges” Korrupcóellenes Alapítványát támogatja, és ezért börtönbüntetéssel sújtható*. Olyanok is lesznek, akiket az “abortuszpropaganda” miatt fognak megbüntetni. Rengeteg olyan hülyeséget ki lehet találni, ami megrémíti az embereket. Őszintén szólva bele sem merek gondolni, mire képes még a hatóságok beteges képzelete. Ha csak keveseket nyomnak is el nyíltan, az pont elég ahhoz, hogy mindenki más is rettegésben éljen. Pont ez a célja az egésznek. *Az interjú Navalnij 2024. február 16-án bekövetkezett halála előtt készült.
Az interjút Natalia Kondrashova, az Amnesty Magyarország szakmai gyakornoka készítette.
Oroszország 2022 márciusában elfogadott háborús cenzúratörvényei alapján több ezer embert börtönöztek be önkényesen, és az elnyomás folytatódik. A törvényeket most azonnal vissza kell vonni! Vállalj szolidaritást, írd alá a petíciót!