Az orosz legfelsőbb bíróság november 30-án szélsőségesnek nyilvánította a "nemzetközi LMBT Mozgalmat", olyan állítólagos tevékenységekre hivatkozva, amelyek "társadalmi és vallási viszályt szítanak". A döntést a nyilvánosságot kizárva hozták meg, de a lényeg így is mindenkihez eljutott: az LMBTQI-aktivistákat, szervezeteket és bárkit, aki a jogegyenlőségért dolgozik börtönbüntetés fenyegeti.
A drákói és abszurd intézkedés a szexuális és nemi kisebbségek tagjainak és szövetségeseiknek az elhallgattatását és megfélemlítését szolgálja, és eredményeként teljesen megbénulhat az LMBTQI embereket támogató jogvédő csoportok munkája.Az orosz rezsim hosszú évek óta használja az LMBTQI emberek jogfosztását politikai célokra. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű és interszex embereknek óriási akadályokkal kell szembesülniük a méltósághoz, az egészséghez, az oktatáshoz és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogaik gyakorlása során.
2013. június 29-én írta alá Vlagyimir Putyin elnök azt a törvényt, amelynek "célja a gyermekek védelme a hagyományos családi értékek megtagadását elősegítő információktól" (ha ismerős, az nem a véletlen műve). A törvény betiltotta a "nem hagyományos szexuális kapcsolatok népszerűsítését kiskorúak számára”, és igyekezett lefedni a gyermekeket elérő információk csaknem teljes spektrumát a nyomtatott sajtón, tévén, rádión és interneten keresztül.
Az orosz propaganda törvény elfogadása egybeesett a homofób kormányzati retorika erősödésével az állami médiában és nagyban hozzájárult az erőszakos támadások növekedéséhez. A Human Rights Watch egy 2014 decemberi jelentésében önbíráskodó csoportok LMBTQI emberek elleni támadásairól és az LMBTQI-jogi aktivisták elleni támadások növekedéséről írt. Egyes csoportok a 2013-as törvényt arra használták, hogy igazolják a tanárok és más iskolai vagy főiskolai alkalmazottak zaklatására és megfélemlítésére irányuló kampányaikat, több esetben azt is elérve, hogy kirúgják őket a munkahelyükről.
2017 elején a csecsenföldi rendészeti és biztonsági tisztviselők vélt vagy valós szexuális irányultságuk miatt elfogtak több tucat férfit, akiket napokig titkos helyeken tartottak, megaláztak, éheztettek és más kínzásoknak vetettek alá. Azt akarták elérni, hogy információkat adjanak át más férfiakról., Bár a csecsen hatóságok jogellenesen jártak el (felelősségre persze nem vonták őket), a törvény retorikai igazolást nyújtott a kínzások elkövetéséhez.
Oroszország LMBTQI emberek és a jogegyenlőségük elleni támadásai a nemzetközi konfliktusokkal is összefüggnek, különösen Ukrajna teljes körű katonai inváziójával. Az orosz „LMBTQI propaganda" törvény kiterjesztése figyelemelterelésként szolgál, és a kormányzati támogatás megszilárdításának is a stratégiai eleme. Putyin elnök a "hagyományos értékek" védelmezőjeként pozícionálja magát, és a homofób és transzfób retorikát használva utasítja el az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartását.
I. Kirill ortodox pátriárkával egyaránt a "hagyományos értékek" retorikáját mozgósították, hogy legitimálják az Ukrajna elleni katonai agressziót. Az inváziót bejelentő televíziós beszédében Putyin az "úgynevezett kollektív Nyugatot" neokolonialista hatalomként, egzisztenciális fenyegetésként ábrázolta. Ennek a mesterségesen gerjesztett külső fenyegetésnek a képe olyan értékeknek az oroszokra történő ráerőltetéséről szól, amelyek „ellentétesek az emberi természettel”.
2022 decemberében az orosz parlament szigorította a 2013-as "LMBTQI propaganda" tilalmát, és kiterjesztették minden olyan nyilvános információra vagy tevékenységre, amely támogatja az LMBTQI jogokat vagy „nem heteroszexuális irányultságot mutatnak”. A szigorított szabályozás már nem csak a gyermekeket „óvja”, hanem egy általános tilalmat vezetett be, amely minden nyilvános információra és tevékenységre kiterjed.
2023 nyarán egy új törvény átfogó tilalmat vezetett be a transz és interszex emberek egészségügyi ellátására, illetve a nem jogi elismerésére vonatkozóan, súlyosan sértve az önrendelkezéshez, magánélethez és az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez való jogukat is. A nemi kisebbségek (létfontosságú) egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének megtagadása állandósítja a diszkriminációt és aláássa jóllétüket.
A civil társadalom elnyomásának megállíthatatlanul erősödő hulláma részeként a novemberi tilalom pedig hozzáadja a – jogilag egyébként nem létező – „nemzetközi LMBT mozgalmat” a több mint 100 betiltott szélsőséges csoport listájához Oroszországban.
Az orosz hatóságok 2012 óta szisztematikus támadásokkal igyekeznek ellehetetleníteni az LMBTQI-jogokkal foglalkozó és más civil szervezetek működését. 2021. november 8-án az igazságügyi minisztérium az LMBT Hálózat nevű civil szervezetet „külföldi ügynökszervezetnek” nyilvánította, a médiában pedig lejárató kampányok sorozata indult meg ellenük.
Az orosz törvények szerint egy szélsőséges szervezetben való részvétel vagy annak finanszírozása akár 12 év börtönbüntetéssel is büntethető. A szélsőségesnek bélyegzett csoportok szimbólumait használó az első bűncselekményért 15 napos börtönbüntetésre, ismételt bűncselekményért pedig négy évig terjedő börtönbüntetésre is számíthat. Akit pedig azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatot tart a szélsőséges szervezetekkel, azt a hatóságok felvehetik a "szélsőségesek listájára" és befagyaszthatják a bankszámláját.
A legfelsőbb bíróság döntése, amelyben "szélsőségesnek" nyilvánítja a "nemzetközi nyilvános LMBT mozgalmat" már nem egy konkrét szervezetet céloz meg, hanem a szexuális és nemi kisebbségek emberi jogainak védelmében folytatott bármilyen tevékenységet vagy velük való bármilyen nyilvános kapcsolatot.
Az LMBTQI jogokat és embereket támadó jogalkotást sohasem szabad csak a szexuális és nemi kisebbségek jogfosztására koncentrálva értelmezni, hanem az egyéni autonómia és az én társadalomhoz való viszonyára tekintettel kell megítélni. A jogegyenlőséget tagadó társadalmi rend víziója értelmében az egyén alá van rendelve a hagyomány statikus fogalmának egy olyan rendszerben, ami nem tűr ellenvéleményt. A "hagyományos értékek" támogatói egy olyan világot követelnek, amelyben az állam korlátozza az egyéni szabadságjogokat, beleértve az önrendelkezést, a szólásszabadságot és az egyesülés szabadságát.
A homofób és transzfób orosz törvények kelendő exportcikkekké váltak, hiszen az úgynevezett „anti-gender mozgalom” üzenetei a közösségi médiának köszönhetően gyorsan terjednek.
Az orosz homofób és transzfób közvetlen leszármazottja az azonos célból megalkotott 2021-es magyar propagandatörvény is, ami alapján korlátozzák a kiskorúakat a múzeumlátogatásban, a könyvvásárlásban és a civil szervezeteket pedig az oktatási tevékenységükben. Emellett tagadhatatlanul ott visszhangzik az orosz előzmény a civil szervezeteket a szuverenitást fenyegető külföldi befolyás megnyilvánulásaiként számon tartó jogalkotás és kormánypropaganda megnyilvánulásaiban is.
A civil szervezetek döntő szerepet játszanak az emberi jogok előmozdításában és védelmében. Lehetővé teszik az egyének számára, hogy az emberi jogi jogsértések felszámolásán és a felelősök felelősségre vonásán dolgozzanak. Kiemelten fontos, hogy a civil szervezetek szabadon gyakorolhassák az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat, többek között olyan tevékenységek révén, mint az információk átadása, az emberi jogok képviselete, a nemzetközi emberi jogi szervezetekkel való kommunikáció, valamint a jogalkotási folyamatokban történő közreműködés. A civil szervezetek és jogvédők megbélyegzése nem engedhető meg egy demokratikus társadalomban. Sem Oroszországban, sem Magyarországon.