Magyarország még mindig jóval az EU átlag alatt teljesít a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőséget mérő mutatókban. Az egyik legnagyobb arányban nálunk értenek egyet azzal, hogy a nők elsődleges feladata, hogy gondoskodjanak az otthonról, míg a férfiaké, hogy pénzt keressenek.
A nemi sztereotípiák súlyos következménye, hogy a magyar nők fizetése jelentősen elmarad a férfiakétól, és több mint kétszer annyi időt töltenek fizetetlen otthoni munkával. A probléma egyik megoldása a fiatalok tájékoztatása.
A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek nem akkor kezdődnek, amikor a fiatalok elkezdenek dolgozni. A nemzetközi vizsgálatok szerint már az óvodáskor kezdetén megfigyelhető a nemi sztereotipizálás, így a gyerekek körülbelül 2-4 éves korukra már értik, a környezetük nyílt vagy bujtatott nemi alapú elvárásait.
Ahhoz, hogy feltérképezzük a fiatalok tapasztalatait, egy átfogó kutatást dolgoztunk ki, ami az óvodától egészen középiskoláig vizsgálja a nemi sztereotípiák megjelenését és azok pályaválasztásra gyakorolt hatásait. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézettel készített fókuszcsoportos vizsgálataink az óvodás és általános iskolás korcsoport esetében a szülők és a pedagógusok szempontjaira tértek ki, a középiskolások esetében pedig a tanárok fókuszcsoportos interjúit a diákokkal készített online kérdőív egészítette ki.
Óvoda
2010-ben az Óvodai nevelés országos alapprogramjából kikerült a nemi sztereotípiák elkerülésének módjaira vonatkozó szakasz, a következmények pedig egyértelműen megjelentek kutatásunk eredményeiben. A szülők és az óvodapedagógusok is úgy gondolják, hogy az óvodában kezdődik a fiúk és a lányok választásai közötti különbség a játékok és foglalkozások terén, azonban nem nevezték meg saját szerepüket ebben. A szülők a nagyszülőket, a médiát és a kortársakat okolták, az óvodapedagógusok pedig a szülők szerepét hangsúlyozták. Ugyanakkor erőteljesen egyetértettek abban, hogy a gyermekek nemtől függetlenül azonos lehetőségeinek biztosítása mindannyiunk célja. Kutatásunkból jól látható, hogy ez gyakran akadályokba ütközik.
Az Óvodai alapprogram részét képező hagyományok átadása - például tánc, tradicionális viseletek, nem szerint eltérő foglalkozások - gyakran elmélyíti a nemi különbségeket. A gyermekek érzelmi reakcióira adott válaszok is eltérnek a fiúk és lányok esetében, például, ha egy kislány sír az erőteljesebb reakciót vált ki a pedagógusokból, az agresszió esetében pedig a fiúkkal szemben elnézőbbek.
A különbségek és az eltérő bánásmód észlelése megjelent a beszélgetésekben, azonban ezeket általában nem kötötték össze egymással, és a szülők többsége nem látott összefüggést a gyermekek játékválasztása, az óvodai nevelés és a későbbi pályaválasztás között.
Általános iskola
2020-ban bevezetett új Nemzeti Alaptanterv Családi Életre Nevelés programja az iskolai rendszerben is tükrözi a kormány nemi szerepekről alkotott értékrendjét: „Segíteni kívánja a diákokat kisiskolás kortól kezdve a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében, a nemek közötti alapvető különbségek megismerésében (nemi jelleg, agyműködés, kommunikáció, stb.)...”. Ez a jövőben csak tovább fogja erősíteni a kutatásunk alapján kirajzolódó, nemi sztereotipizálásra mutató eredményeket. A tanárok és a szülők az általános iskolások esetében a külső megjelenés fontosságában és az érettségben látnak különbséget. A keményebb munkát, a megfelelő magaviseletet és rendezett írásképet inkább a lányokhoz kötik, a fiúknál az erőszakot, a rosszabb magaviseletet elfogadottabbnak tartják, de a tantárgyak esetében is eltérő elvárások jelentek meg. „Matek tagozatos az általános iskola, a lányokat nem motiválják a matektanárok, sőt, esélyt sem adnak nekik, így felsőben csak fiúk indulnak a matekversenyen. Ugyanakkor a Versünnepre személyesen győzködtem a fiúkat, hogy ők is jöjjenek” (magyar-történelem szakos tanár).
Középiskola
A középiskolai tanárok az általános iskolához hasonlóan az érettség és a tantárgyak iránt mutatott érdeklődésben neveztek meg nemi alapú különbséget. A karrierválasztásban a fiúknak nagyobb tudatosságot tulajdonítanak, míg a lányoknál a baráti kapcsolatok szerepét említették a döntési folyamatban. Ezek az eltérések a másik két korcsoporthoz hasonlóan itt sem kerültek értelmezésre, a társadalmi nyomást, a szocializációt és a tanárok szerepét nem emelték ki.
Minden korcsoport esetében azt láthatjuk, hogy a tanárok és a szülők észlelnek különbségeket, de ezek összefüggéseit, egyéni szerepüket csak ritkán nevezték meg, sőt, megjelent a sztereotípiák igazolása, a probléma létének megkérdőjelezése is.
Megélhetési szorongás és munkahelyi egyenlőtlenség
A középiskolai diákokat is megkérdeztük, és célunk volt, hogy reprezentatív mintán vizsgáljuk a problémát. Azonban a kutatásban résztvevő 1073 fiatal 85%-a volt lány és csupán 11% fiú, ami már önmagában rámutat arra, hogy a nemi sztereotípiák felszámolásával kapcsolatos témák iránt a lányok jelentősen nagyobb érdeklődést mutatnak. A kitöltők további 4%-a egyenlő arányban oszlott meg azok között, akik nem helyezték el magukat a bináris kategóriák egyikében sem, illetve a nemi identitásra vonatkozó kérdésre nem adtak választ.
A fiatalok 92%-a úgy gondolja, hogy a munkahelyi lehetőségeknek a nemi identitástól függetlennek kellene lenniük, ugyanakkor közel 70%-uk azt is látja, hogy a nők jelenleg Magyarországon hátrányban vannak a munkaerőpiacon. A lányok 67%-át, a fiúk 55%-át, a nemi kategóriákon kívül elhelyezkedő fiatalok 85%-át aggodalommal tölti el, ha a jövőbeni megélhetésére gondol.
Jelenleg Magyarországon a pedagógia és egészségügy területén dolgozók több mint 80%-a nő, míg a jelentősen magasabb fizetéssel járó IKT szakemberek (információ- és kommunikációtechnológia) kevesebb mint 10%-a. Ez az érték nehezen fog változni, ha a fiatalok az iskolai tananyaggal együtt azt is elsajátítják, hogy mely tantárgyak és szakmák “valók” a nőknek és melyek a férfiaknak.
A megkérdezett középiskolás fiatalok hozzávetőleg negyede (25%) társítja a mérnöki és IT szektort a férfiakhoz, míg az ápoláshoz és tanításhoz kapcsolódó munkákat a nőkhöz. A fiatalok közel 70%-a tapasztalta már, hogy tanárai arra utaltak, hogy egyes tantárgyakból a fiúk vagy a lányok jobbak. A fiatalok kiugró többsége szerint a reál tárgyakat még napjainkban is a fiúkhoz, míg a humán tárgyakat a lányokhoz társítják. Ezek az értékek a kedvenc tantárgyak esetében is jól láthatók. Például míg a fiúk 15%-a jelölte kedvenc tantárgyaként az informatikát, a lányoknak csupán 7%-uk. A különbség még jelentősebb a fizika esetében, a fiúk 15%-a kedveli, míg a lányoknak csak 4%-a. A tantárgyak nem szerinti kategorizálása miatt több mint 70%-uk szigorúbb elvárásokat is tapasztalt.
Kutatásunkban ötből két kitöltő tapasztalta már, hogy tanárai hátrányosan megkülönböztették a neme miatt. Közel hasonló mértékben érte őket igazságtalan bánásmód az osztálytársaik részéről is, a lányokat több mint kétszer akkora arányban, mint a fiúkat, illetve 61%-ban azokat, akik sem a férfi, sem a női kategóriába nem helyezték magukat.
A tájékoztatás hiánya
A munkavégzéshez és társadalmi szerepekhez társított sztereotípiák erősen megjelennek a fiatal generációnál. Majdnem minden harmadik résztvevő fiatal úgy gondolja, hogy a nők legfontosabb feladata a gyermekgondozáshoz és az otthoni munkákhoz kapcsolódik, míg a férfiaké a pénzkeresethez. Ezek a sztereotípiák nemcsak az egymással szemben támasztott elvárásaikra vannak hatással, hanem azokat internalizálva, saját magukra vonatkoztatva alkalmazzák.
Ezek az eredmények egyértelműen összefüggésben állnak a tájékozottság hiányával. A nemi sztereotípiákkal inkább értettek egyet azok a fiatalok, akik nem kaptak tájékoztatást ebben a témában. Így különösen problémás, hogy a diákok mintegy 65%-a még soha nem beszélt iskolai tanórán a nemi alapú munkaerőpiaci megkülönböztetés problémájáról, hozzávetőleg 50%-uk a nemi alapú negatív diszkrimináció semmilyen megjelenési formájáról sem, vagy nem emlékszik rá, hogy szó esett volna ezekről.
A fiatalok megfogalmazták, ami az eredményeikből is következett: átfogó tájékoztatásra van szükségük. A válaszadók háromnegyede örülne, ha iskolai programként hallhatna a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés következményeiről és a megszüntetés lehetőségeiről.
Az igények összefüggnek a tájékozottsággal: minél inkább informáltak a fiatalok, annál többet szeretnének tudni. Ez a fajta önmagát erősítő folyamat a tudás és tudatosság növelésére az, amit többek között a propaganda törvény ellehetetlenít. Azáltal, hogy a civil szervezeteket távol tartják az oktatási intézményektől a fiatalokat nemcsak a tudástól zárják el, hanem a további információk igényének kialakulásától is.
A szabad pályaválasztás mindannyiunk közös felelőssége, támogasd a projekt megvalósulását!
Hogyan tovább?
A kutatásból látható, hogy a nemi sztereotípiák a szülők és a tanárok esetében is megjelentek, a káros következményekkel együtt. Minden harmadik fiatal egyetért azokkal a sztereotípiákkal, amiket az őt körülvevő mintákból sajátított el. Ez a folyamat a nők súlyos, élethosszig tartó kiszolgáltatottságához vezet. Ugyanakkor az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok látják a nők munkaerőpiaci hátrányos helyzetét, és egyetértenek azzal, hogy a lehetőségeknek nemtől függetlennek kellene lenniük, ami reményt ad a változásra.
Mindhárom csoport célja az egyenlő lehetőségek biztosítása, ehhez azonban szembe kell néznünk azzal, hogy az a társadalmi, gazdasági és politikai környezet, amiben élünk hatással van ránk is, így arra, hogy miként sajátítjuk el és adjuk tovább a nemi sztereotípiákat a fiatalabb generációnak. Változás csak akkor érhető el, ha a sztereotípiák igazolása helyett tudatosan teszünk azok lebontásáért
Az Emberség Erejével Alapítvánnyal és a Nők a Tudományban Egyesülettel közösen ezért olyan oktatási, tudásbővítő és általános tájékoztató anyagokat és képzéseket fejlesztünk, amelyek segítséget jelenthetnek abban, hogy kijelölt életutak helyett lehetőségeket teremtsünk a fiatalok számára.
A tanároknak készülő tréningjeinkre már várjuk a jelentkezőket és hamarosan további eszközöket is bemutatunk, amelyek a szülők és a fiatalok segítségére lesznek abban, hogy ők is tudatosan tehessenek a nemek közötti egyenlőségért.