A tudáshiány az interszex embereket érő jogsértések egyik fő oka, éppen ezért fontos, hogy beszéljünk arról, milyen jogsértések érik őket, és támogassuk őket abban, hogy az őket érintő társadalmi, politikai és jogszabályi változások elsődleges alakítói lehessenek.
Caster Semenya dél-afrikai középtávfutó, aki két olimpiai aranyérmet és három világbajnokságot nyert a női 800 méteres síkfutásban. Budapesten azonban nem indulhatott, mert a World Athletics 2019-ben olyan szabályokat vezetett be, amelyek meghatározzák, hogy milyen magas tesztoszteronszinttel indulhat valaki női kategóriában a síkfutásban.
Semenyának természetesen magas tesztoszteronszintje van. Amióta nemzetközi szintű versenyeken indul, folyamatos ellenőrzésnek van kitéve, mivel a média, a nyilvánosság és sportolótársai is előszeretettel spekulálnak az anatómiájáról, sokszor egyenesen azt állítva, nem lenne szabad megengedni neki, hogy más nők ellen versenyezzen.
Orvostudományi nézőpontok
A születések kis hányadában a gyermek férfi és női nemi jellegeket (pl. kromoszómák, nemi szervek és/vagy hormonok) egyaránt hordoz. Ennek hátterében a biológiai nemet meghatározó genetikai vagy fejlődési variációk állnak. Az interszex állapotokat az orvostudomány és a sport jellemzően a nemi fejlődés zavaraiként, rendellenességeiként (disorders of sexual development, DSD) csoportosítja. Patologizáló jellege miatt a kifejezés használatát kerülni kellene, az ezzel egyetértő orvosok például már nem „rendellenességként” (disorder), hanem a „sokféleségeként” (diversity/differences) értelmezik a DSD fogalmát. A szakirodalom jelenleg 30-40 különböző interszexuális állapotot különböztet meg, amelyek jelentősen eltérőek a férfiasnak és nőiesnek tartott nemi jellegek keveredését illetően.
Az „interszex” fogalom tehát a biológiai nemi variációk széles spektrumát jelöli, amelyek természetes módon fordulnak elő az emberi testben. A biológiai nem sokféleségének tagadása sok esetben eredményezi, hogy az egészséges interszex testre is „orvosi problémaként” tekintenek, amelyet műtétekkel, hormonkezelésekkel, valamint egyéb orvosi és pszichológiai kezelésekkel helyre kell hozni.
Ráadásul azt mondani, hogy az interszex emberek neme ismeretlen, tiszteletlenség velük szemben, azt sugallja, hogy a testük nincs rendben. Ez a hibás megközelítés vezet ahhoz is, hogy gyakran beleegyezésük nélkül, a testi integritásukat és önrendelkezéshez való jogukat sértő orvosi beavatkozásokat hajtanak végre rajtuk. Semenya hormonterápiára kényszerítése is az önrendelkezéshez való jog korlátozását jelenti.
Harc az önrendelkezéshez való jogért
Miután Semenya elvesztett egy pert a hormonkezelésre vonatkozó előírásokkal kapcsolatban a svájci székhelyű Sportdöntőbíróságon (CAS), fellebbezést nyújtott be a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz. Amikor az ítélet elleni második fellebbezése is ugyanezzel az eredménnyel zárult, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, ahol azzal érvelt, hogy a hormonszintre vonatkozó szabályok diszkriminatívak és ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) meghatározott alapvető jogokkal.
A szabályozás szerint ugyanis vagy szedi a gyógyszert, amely testi és lelki szenvedést okoz számára, hogy csökkentse tesztoszteronszintjét és gyakorolhassa hivatását, vagy megtagadja annak szedését, ezzel pedig lemond a versenyeken való részvétel jogáról.
A Human Rights Watch és két másik szakértő a bíróságnak küldött amicus beadványban azzal érvelt, hogy a 2019-es szabályozás tudományosan vitatott alapon, megalázó és a magánszférát súlyosan sértő módon állandósítja a nők testének önkényes vizsgálatát. Az ilyen szabályozások összeegyeztethetetlenek a nők testi épséghez, kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódtól való mentességhez és méltósághoz való jogának tiszteletben tartásával. Emellett a nemi jelleg – jelen esetben a tesztoszteronszint – alapján történő diszkriminációt is megvalósítanak.
Az EJEB júliusi döntésében megállapította, hogy a Semenya ügyét korábban elbíráló bíróságoknak alaposabb vizsgálatot kellett volna végeznie, különösen a tesztoszteronszintet csökkentő gyógyszer mellékhatásaira vonatkozó érvei tekintetében, ezért az EJEB 2023 júliusi döntése az eljárás hiányosságai miatt a magánszféráját érintő diszkriminációt szenvedett el a sportoló. A Bíróság megállapította a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértését is, miután a svájci bíróság nem válaszolt hatékonyan Semenya hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó, megalapozott és hiteles kifogásaira.
Semenya győzelme jelenleg még csak technikai jellegű abban az értelemben, hogy az EJEB döntés lehetővé teszi, hogy folytassa az ügyét, de közvetlen hatása nincs arra, hogy újra versenyezhessen. Az atlétikára vonatkozó szabályok nem változtak. Semenya és sok más női sportoló jövője továbbra sincs biztonságban.
Orvosi beavatkozások tudományos megalapozottság nélkül
A tesztoszteronszintet előíró szabályokat nem csak az emberi jogi alapelvek mentén érik kritikák: egyes szakértők azzal érvelnek, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá meggyőzően, hogy a magas tesztoszteronszint valójában előnyt jelent a nőknek.
Sajnos Semenya esete csupán egy az interszex emberek által elszenvedett számos jogsértés közül. Ezeknek az embereknek a fizikai integritása gyakran már rögtön születésük után sérül azáltal, hogy beleegyezésük nélküli olyan orvosi beavatkozásokat hajtanak végre rajtuk, amelyek pszichés traumát és súlyos fizikai károsodást okozhatnak.
Az interszex csecsemők, gyakran nemi „normalizáló” műtéten vagy gyógyszeres kezelésen esnek át, majd "hozzárendelik" őket a férfi vagy női nemhez. Gyakran több műtétet végeznek, amelyeket hormonkezelés követ, hogy "rögzítsék" a gyermeket a kijelölt nemében. Ezt általában egészségügyi szakemberek javasolják és a szülők vagy gondviselők beleegyezésével végzik el.
A műtét és a korai nemi kijelölés súlyos érzelmi és fizikai traumát okozhat az egyénnek. Sokan, akiknek csecsemőkorban egy bizonyos nemet jelölnek ki, később rájön, hogy nem azonosul azzal.
A San Franciscó-i Emberi Jogi Bizottság által készített jelentés megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az interszex gyermekek számára előnyösek lennének az ilyen "normalizáló" beavatkozások és kezelések, sőt a meglévő adatok pont azt mutatják, hogy a műtétek hosszú távú következményei kifejezetten károsak.
A gyermekeken elvégzett sebészeti vagy gyógyszerészeti eljárások során minden esetben tiszteletben kell tartani a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét. Ezt soha nem volna szabad a szülők vagy a gondviselők nemi normákhoz igazodni akarásán alapuló invazív orvosi eljárásokat igazolására használni.
Az interszex embereknek biztosítani kell a jogot a tájékozódásra és az ennek nyomán születő döntésre, miután az interszexualitás - néhány kivételtől eltekintve - nem orvosi vészhelyzet, amely sebészeti beavatkozást igényel. A gyermekeken végzett nemi szervek műtétei a fiatal felnőttek számára is elérhetők, amikor már ők maguk is képesek tájékozottan dönteni.
Az interszex emberi jogi mozgalom követeléseit a 2013-ban megrendezett Harmadik Nemzetközi Interszex Fórumon elfogadott Máltai Nyilatkozat fogalmazza meg. A Nyilatkozat követeli a csonkító és „normalizáló” gyakorlatok, nemi szerveken végrehajtott műtétek, a pszichológiai és egyéb orvosi kezelések megszüntetését.
Véget kell vetni tehát a patologizálásuknak és azoknak a gyakorlatoknak, amelyek során beleegyezésük nélkül, egészségügyi szempontból szükségtelen orvosi beavatkozásokat végeznek el rajtuk. A testi integritás védelme mellett a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályi védelem kiterjesztése is indokolt lenne a nemi jelleg felvételével a jogilag védett tulajdonságok közé. Ez utóbbi hatékonyabb védelmet biztosíthat az interszex embereknek a hátrányos megkülönböztetéssel szemben.
Az interszex embereknek is meg kell adni a lehetőséget, hogy maguk dönthessenek a testi integritásukat, fizikai autonómiájukat és önrendelkezésüket érintő kérdésekben. Nekik is éppúgy joguk van ehhez, mint bárki másnak.
A kép forrása:
Lencse Zoltán/Fortepan és Kovács Márton Ernő/Fortepan