Az interjú az Amnesty Magyarország podcast csatorjára készült legutóbbi, angol nyelvű adás magyar fordítása.
Sziasztok, ez itt a SZKÓP, az Amnetsy Magyarország podcast csatornája. Engem már ismertek, én Matyasovszki Fanni vagyok, az én dolgom a nemzetközi szolidaritás, és a mai vendégem igazából egy kollégám az Amnesty International Szlovákiától: Nagy Niko junior kampánykoordinátor. Niko, üdv az adásban, nagyon szuper, hogy itt vagy.
Üdvözlök én is mindenkit, és köszönöm a lehetőséget.
Szlovákiában nemrégiben ismét kísérlet történt arra, hogy csorbítsák az LMBTQI+, és főleg a transz-, nembináris-, és interszex emberek jogait. Természetesen arról a születési számról - vagy hivatalos nevén Nemzeti Személyigazolási Számról - szóló törvénytervezetről beszélek, ami március 21-én került második olvasatba a szlovák parlamentben. Ha ezt a törvényt elfogadják, akkor minden szlovák állampolgárnak lenne egy négy számjegyből álló azonosítója, aminek az első két számjegye a születése időpontját, a második kettő pedig – ahogy a törvényjavaslat fogalmaz – a “tényleges biológiai nemét” jelezné, amit a születéskor állapítottak meg. Niko, mit jelent ez a gyakorlatban, és mi vele a probléma?
A születési szám a törvényjavaslat előtt is létezett már Szlovákiában, és most is tartalmazza a nemi azonosításra utaló adatokat. A különbség az, hogy most még ez felülírható, ha benyújtunk egy orvosi dokumentumot, ami igazolja, hogy nemet változtattunk. Ennek birtokában kérvényezhetjük a születési szám módosítását, kaphatunk új anyakönyvi kivonatot, megváltoztathatjuk a személyes dokumentumainkat és a nevünket. Tehát tulajdonképpen, amiben ez a törvény változást hozna, az az, hogy többet már nem tudnánk megváltoztatni a születési számunkat, akkor sem, hogyha rendelkezünk a nemváltásról szóló orvosi igazolással. Helyette arra kényszerítenék a transz embereket, hogy egy genetikai tesztnek vessék alá magukat, ami azt bizonyítaná, hogy adott személy nemét a születéskor tévesen állapították meg. Ami nyilvánvalóan lehetetlen, mert a nemváltoztató eljárások - akár műtéti, akár hormonális eljárásokról van szó - nem változtatják meg az ember kromoszómavariációját. Tehát, ha a törvényt elfogadják, az Szlovákiában gyakorlatilag véget vetne a legális nemváltoztatásnak abban a formájában, hiszen hiába lehetne igénybe venni nemváltoztató eljárásokat, az erről szóló adatokat az személyes iratokban vagy az anyakönyvi kivonatban onnantól kezdve képtelenség lenne megváltoztatni.
Ki terjesztette fel ezt a törvényjavaslatot?
Konzervatív politikusok egy csoportja, akik erős keresztény-konzervatív szemléletet képviselnek. Egyikőjük például azzal szerzett hírnevet a szlovák közéletben, hogy olyan törvényjavaslatokat próbált beterjeszteni, amelyek korlátoznák, megváltoztatnák, vagy bizonyos esetekben be is tiltanák az abortuszhoz való hozzáférést. A magyarázat ezekre a lépésekre általában az, hogy Szlovákia keresztény hagyományokra épült, és ez az alkotmányban is ott van. A születési számról szóló törvény benyújtói közt volt olyan, aki egy interjúban azt nyilatkozta, a rendeletet azért kell elfogadni, hogy megmaradjon a “rend”. Ebben a narratívában tehát nincsen semmi új, de sajnos az tény, hogy most kerültünk a legközelebb ahhoz, hogy egy ilyen törvényt el is fogadjanak.
Amennyire tudom, ezek a politikusok azt nyilatkozták, hogy a törvényjavaslat elfogadása nem lehetetlenítené el a nemváltoztatás lehetőségét. Mit gondolsz erről a kijelentésről?
Szerintem ezeket azért mondják - és ez a személyes véleményem -, mert tudják, hogy ha teljesen lekorlátozzák a legális nemváltoztatást, akkor az problémákat okozhat az európai uniós forrásokkal. Ezt nyilván nem akarják, ezért ahelyett, hogy teljesen törvényen kívül helyeznék a nemváltoztatás lehetőségét, azt mondják, hogy csak egy genetikai tesztről szóló igazolásra van szükség az orvosodtól - miközben tudják nagyon jól, hogy a nemváltoztatás a kromoszómákat nem változtatja meg, és emiatt a dokumentumaidat sem módosíthatod. Ez egyébként egy nagyon jól bevált politikai álca, amit már sok más témában is bevetettek, például az abortusz kapcsán is – nem az a narratíva, hogy korlátozni akarják az abortuszhoz való hozzáférést, hanem az, hogy időt szeretnének adni a nőknek a gondolkozásra.
Megnéztem a weboldalatokat, és szerintem teljesen egyértelmű, hogy mindent megtesztek azért, hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadják el: nálatok is kint van a petíció, gyűjtitek az aláírásokat, arra bátorítotok embereket, hogy küldjenek felszólító üzeneteket - emaileket, közösségi média posztokat – a szlovák parlament képviselőinek, hogy ne fogadják el ezt a törvényjavaslatot, és arra is adtok teret, hogy az érintettek - nembináris és transz emberek - elmondják a félelmeiket és a tapasztalataikat. Van valami más eszköz, amivel a jelenlegi körülmények közt kampányoltok, vagy tudtok még kampányolni?
Igen, néhány nappal ezelőtt segítettünk egy tüntetés megszervezésében, ez volt a második megmozdulás a törvényjavaslat ellen. Az elsőt márciusban tartottuk a benyújtása után, és talán május 17-én is lesz egy aktivista találkozó, amit főleg a transzneműek jogaiért szerveznek. Több ezer levelet küldtünk a parlamentnek, igyekszünk az ügynek minél nagyobb láthatóságot adni, de nehéz, mert ez az utolsó parlamenti ülésidőszak a szeptemberi választások előtt. Rengeteg a döntésre váró törvényjavaslat, és habár vannak közöttük ellentmondásos és egészen nevetséges felterjesztések is, komoly, például az abortusszal kapcsolatos kérdések is kerültek most a képviselők elé, ami miatt nagy a médiafigyelem, és nehéz pont a születési számról szóló rendeletre irányítani. Akkor is, ha egyik törvényjavaslat sincs olyan közel az elfogadáshoz, mint az.
A képviselőknek elvileg május 2. és 19. között kellett volna szavaznia a törvényjavaslatról, de erről nem láttam új információkat a honlapotokon. Tudjátok esetleg, mikor kerülhet sor a szavazásra?
Sajnos nem, ez is egy probléma. Először úgy volt, hogy korábban szavaznak róla, nem tudtuk a pontos dátumot. Aztán ezt elhalasztották. És most ugyanott vagyunk: nem tudjuk, mikor fognak szavazni az egyes kérdésekben. Viszont van egy listánk arról, hogy milyen sorrendben kerülnek napirendre a beterjesztett ügyek. Tehát azt tudjuk, hogy ami mondjuk a tizedik helyen van, arról biztosan szavazni fognak, de ami a kétszázötvenediken, arra valószínűleg várni kell. És a születési számot érintő javaslat az utolsó helyek egyikén áll, vagyis nem csak azt nem tudjuk, mikor szavaznak róla, hanem azt sem, hogy egyáltalán lesz-e idejük rá. Ahogy már mondtam is, sok másik törvényjavaslatról fognak mostanában szavazni, és ezek között olyanok is vannak, amelyek a választási kampányban segítenék a képviselőket - ezek pedig a szeptemberi választások miatt kiemelt fontosságúak. Tehát jelenleg az a helyzet, hogy május 19-ig elméletileg szavazni kellene a születési számról szóló törvényről is, de ha erre nincs a parlamentnek ideje, akkor valószínűleg júniusra halasztják. Ezt tovább nehezíti, hogy a kérdések sorrendjét módosíthatják, és mivel egy-egy ülés programját csak az adott napon teszik közzé, könnyedén megtörténhet, hogy úgy szavaznak a törvényjavaslatról, hogy mi is csak a szavazás napján értesülünk róla - kivéve, ha megnő a ráirányuló médiafigyelem, és előbb kiderül.
Én is küldtem nektek valamivel több mint 500 petíció aláírást néhány hete, amit az Amnesty Magyarországnál gyűjtöttünk eddig, hogy fokozni tudjátok a nyomást a képviselőkön. Elküldtétek már ezeket?
Az első aláírás és levélcsomagot a múlt héten küldtük el, addig nagyjából nyolcezer aláírás gyűlt össze. Most a többi Amnesty szekció támogatásával, most több mint tízezren vagyunk, úgyhogy nemsokára valószínűleg újabb adag felszólítást adunk át.
Milyen Amnesty szekciók támogatják még az ügyet?
Az Amnesty Csehország, az Amnesty Ausztria és a Nemzetközi Titkárság is, természetesen.
Kaptatok bármilyen reakciót a felszólalásaitokra?
Nem, de ebben valószínűleg az is benne van, hogy a törvényjavaslat elleni tüntetésen adódott némi konfliktus: a résztvevők összetűzésbe keveredtek egy politikussal, aki korábban egyébként a miniszterelnökünk volt, és habár most már nem az, abban a pártban politizál, ami felterjesztette a törvényjavaslatot. És ő megjelent a tüntetők között, majd erről később tartott egy egész sajtótájékoztatót, meg kitett egy Facebook posztot is, amiben tovább alázta a transznemű közösséget. Ez nyilván megdobta a demonstrációra irányuló médiafigyelmet, de más reakciót nem kaptunk.
Hogyhogy megalázta, mit mondott?
Úgy célzott a transzneműekre, hogy idézőjelbe tette az emberek szót, majd a megjelenteket gorilláknak nevezte.
Szerinted van rá esély, hogy azért késlekednek a szavazással, mert a működik az Amnestys nyomás?
Nyilván nem az Amnesty Szlovákia az egyetlen szervezet, ami ezzel a témával foglalkozik, sok-sok más olyan LMBT+ érdekvédelmi csoport működik Szlovákiában, amely próbál érdekvédelmi munkát végezni, nyomást kifejteni. Ezért igen, én remélem, hogy ez használ. De ez sajnos csak spekuláció, mert amint mondtam, nem tudjuk pontosan, mi a pontos döntéshozatali folyamat, így nem tudom biztosra mondani – de valami oka van, hogy ez a kérdés a lista végére került.
Ahogy mondtam is, láttam a weboldalatokon, hogy platformot adtok transz és nembináris emberek tapasztalatainak és félelmeinek, amit egy Prizma nevű másik LMBTQI+ közösségi szervezet gyűjtött össze. Én átolvastam ezeket, és nem lehet nem észrevenni, hogy ezek az emberek visszamenően beszélnek: arról, hogy a támadások és a diszkrimináció mindig is része volt az életüknek. Ez felveti a kérdést, milyen helyzetben vannak most az LMBTQI+ jogok Szlovákiában.
Tavaly októberben volt egy terrortámadás: egy ember megsérült, ketten pedig meghaltak egy queer szórakozóhely előtt Bratislavában, ami után jött egy elképesztően nehéz időszak. Ennek ellenére azt hiszem, hogy sok ember reménykedett abban, hogy hamarosan minden jobbra fordul. Ez nem következett be, sok párt a választásokra készülve elkezdte beépíteni a homofóbiát, transzfóbiát a kampányába, amivel együtt jött a félretájékoztatás és nőtt a gyűlölködés. A queer emberek megértették, hogy valós veszélyben vagyunk - és azért beszélek többes számban, mert én is a queer közösség tagja vagyok.
Általánosságban egy nagyon nehéz kérdés, rengeteg szempontja van, és nem tudom, mennyire menjek bele részletesen, de amit szerintem érdemes lehet kiemelni, az az egységesített orvosi eljárásokról szóló dokumentáció, amit idén márciusban adtak ki Szlovákiában a transzszexualizmussal diagnosztizált emberek kezelésének egyértelműbbé tételére. Ez nem egy törvényjavaslat vagy törvény, hanem egy orvosi dokumentum, amit az egészségügyi miniszter adott ki egyébként még tavaly, csak akkor a konzervatív politikusok nyomására visszavonták. Akkor a hivatalos kommunikáció az volt, hogy újra ki fogják adni, és újra használni fogják, de erre csak idén került már sor, egy év várakozást követően. Ez a dokumentum nagyon fontos, amikor a transz emberek orvosi ellátásáról van szó - és habár nem fogok úgy tenni, mintha ideális lenne, mert nem az, viszont annak a jelentősége mellett nem lehet elmenni, hogy végre van egy eljárásrend, ami szabványosított egészségügyi lépéseket ír le az olyan emberek kezelésére, akik segítséget igényelnek például nemi diszfória, vagy ahhoz hasonló problémák esetén. A dokumentum emellett világosan kimondja, hogy nem kötelező kasztráláson vagy sterilizáláson átmennie azoknak, akik nemet szeretnének változtatni. Ez nem így volt korábban - amíg ez az egységes eljárásrend nem létezett, egyes orvosok kötelezővé tették a sterilizációt, mások nem; káosz volt. És persze, még most is hosszú út áll előttünk, hogy tökéletesedjen a rendszer, hiszen például a transzszexualizmus diagnózisának már régen nem is kellene léteznie, de ez még így is egy nagyon pozitív dolog.
És hogy ettől eltekintve milyen problémák vannak még, nos jó néhányról lehetne beszélni: az azonos nemű párok például nem házasodhatnak össze, nem élhetnek bejegyzett élettársi kapcsolatban. Az elmúlt két-három évben ezen kívül számtalan törvényjavaslat született az LMBT+ emberek jogainak korlátozására, megpróbáltak például Oroszország vagy Magyarország propagandatörvényeihez hasonló rendeleteket bevezetni. Szóval nehéz a helyzet, de az egységesített eljárásokért nagyon hálás vagyok.
Olvastam a szabványosított eljárásról szóló javaslatról, és bár most már érvényben van, feltételezem, hogy vannak olyan egészségügyi szolgáltatók, akik még mindig ragaszkodnak a sterilizációhoz, és néhányan még mindig ugyanazokkal a problémákkal szembesültök.
Persze. Ez is probléma például azoknál a hivatalos szerveknél, akiknél a születési szám módosítását, és új anyakönyvi kivonatot lehet kérni, mert néhányuk még mindig megköveteli, hogy valahol le legyen írva az, hogy a nemváltást megelőzően megszűntek a reproduktív funkcióid. És hát ugye, pont ezt jelenti a kasztráció, sterilizáció. Viszont, ez most a standardizált eljárások miatt hivatalosan már illegális. Most van egy szabványosított dokumentum, amit az orvos vagy az egészségügyi szolgáltató kitölt, és aminek értelmében elméletileg a választott nemnek megfelelően kell módosítani a személyes dokumentumokat is – de ennek ellenére is vannak még hivatalok, akik ezt megtagadják. Tehát nagyon nagy a zűrzavar, és ez az olyan LMBT+ szervezetek munkáját is segíti, akik tanácsadással is foglalkoznak – a Prizma is ilyen, amit említettél is.
Tudom, hogy azt mondtad, hogy ez egy nagyon tág témakör, és számos dologról lehetne beszélni, de mit mondanál, mi a legnagyobb probléma, amivel az LMBTQI+ embereknek ma Szlovákiában szembe kell nézniük?
Ez egy nagyon jó kérdés. Most, ebben a pillanatban azt mondanám, hogy mindenképpen a transzjogok, mert a parlamenti képviselőink és a politikusaink egyre jobban átveszik ezt a főleg Amerikából és az Egyesült Királyságból érkező gyűlöletkeltő beszédet, ami olyan teljesen alaptalan kérdéseket feszeget, mint például, hogy a transzneműek veszélyesek a társadalomra, a gyerekekre, és olyan helyekre is átjárást kapnak, ahol nincs keresnivalójuk, például a sportöltözőkbe, fürdőszobákba. És szerintem 5 évvel ezelőtt nem volt ilyen rossz a helyzet. És ez a statisztikákban is látszik: tehát ha például megnézzük az Eurobarometer 2019-es adatait, akkor egyértelmű, hogy az összes uniós országból Szlovákiában vannak az emberek a legrosszabb véleménnyel az LMBT+ emberekről. Tehát az egy dolog, hogy mennyire van itt méltányosság, mennyire érvényesülnek az emberi jogok a törvényhozás szintjén, de az meg egy másik, hogy hogyan gondolkodnak a családtagok, barátok, munkahelyek a queer emberekről - és a hozzáállásuk általában sajnos aggasztó. Emiatt mennek el sokan külföldre is, nem a törvények miatt – mert szerintem sokkal könnyebb túlélni az egyenlő jogok hiányának a valóságát, ha közben vannak körülöttünk támogató közösségek, ahol szívesen látnak minket, ahol otthon érezhetjük magunkat. Ha ilyenek nincsenek, az hatalmas probléma, főleg a kisebb, vidéki városokban, falvakban, ahol az LMBT+ emberek emiatt konkrétan félnek előbújni. Vagy legalábbis én ezt tapasztalom.
Mi lenne szerinted a megoldás?
Az mondjuk sokat segítene, ha a képviselőink végre megértenék, hogy vannak nemzeti- és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeink az LMBT+ jogokkal kapcsolatban, és ezeket be is kellene tartani. De ez nyilvánvalóan egy nagyon tág megoldás. Szóval az is segítene, hogyha egyszerűen csak abbahagynák a propagandát. Remélem, hogy szeptemberben, amikor már új parlamentünk lesz, akkor ez már nem lesz ennyire felfújva, mert most a kérdés nem tud úgy megjelenni a politikai közbeszédben, hogy ne lenne tele hamis információkkal és a transz emberek szinte állandó démonizálásával. Ha olyan kérdések kerülnek szóba, mint például a nemváltoztatás, szakértőkre van szükség, akik tudják, hogy miről beszélnek, és hogy hogyan kell valós segítséget nyújtani a transz embereknek, nem pedig politikusokra, akiknek elsősorban az számít, hogyan használják ki úgy a témát, hogy azzal szavazatokat és támogatást szerezzenek. Nagyon nehéz proaktív aktivizmussal dolgozni és valós változásokat elérni, ha folyton csak reagálunk dolgokra, és azért küzdünk, hogy a már meglévő jogainkat ne vegyék el tőlünk. Sosem fogunk tudni változást elérni, ha csak arra tudunk fókuszálni, hogy a szintet tartsuk a helyzetet, és nem arra, hogy hogyan lehetne jobb. Proaktív oktatási és aktivista tevékenységre van szükség, ha az LMBT+ jogok helyzetét javítani akarjuk – de ez ilyen körülmények közt elképesztően nehéz.
Te is említetted már, és én sem tudok attól elvonatkoztatni, ha LMBTQI+ jogokról beszélünk, hogy tavaly lövöldözés tört ki a népszerű belvárosi queer szórakozóhely a Tepláreň előtt. Tudjuk, hogy az ilyen gyűlöletbűncselekmények következtében általában romlik a helyzet. Mit gondoltok ti erről? Mi az Amnesty Szlovákia véleménye, és mik a személyes tapasztalataid?
Azt hiszem, a személyes véleményemmel kezdeném. Csak az átláthatóság végett: az egyik ember, akit meggyilkoltak aznap este a Tepláreň előtt, Matúš, a barátom volt. Ezért nekem és a baráti körömnek ez egy kifejezetten személyes tragédia. Szóval én személy szerint úgy érzem, hogy a helyzet rosszabb, mint korábban volt. Sok a félelem, megszaporodtak az LMBTQI+ emberek elleni támadások, az Amnestyvel is írtunk néhányról. Két embert megvertek egy vonaton, mert szivárványos pólóban voltak, egy párt pedig azért, mert csókolóztak egy bárban - vagy talán csak fogták egymás kezét? Egy zenekar vezető énekese ugyanerre a sorsra jutott, csak azért, mert a banda korábban szivárványos zászlót használt. Persze korábban is történtek ilyen dolgok, de szerintem nem ilyen gyakorisággal, vagy talán csak nem kapott ekkora médiafigyelmet. Az viszont biztos, hogy a Tepláreň előtti támadás óta sokszor találkozunk ezzel. És közben az is van, hogy volt egy fajta visszahatás is, mert a támadás óta akkora figyelmet kapott a téma, hogy az emberek elkezdtek abban gondolkodni, hogy elég, most már akkor is LMBT+ embereket látok, ha kinyitom otthon a hűtőt. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy nagyon rövid időn belül - egy héttel a lövöldözés után - már sokkal nehezebb volt erről beszélni. A lényeg, hogy személyes szemszögből rosszabbnak látom a helyzetet. Ugyanakkor, Amnestys perspektívából határozottan azt mondom, hogy rosszabb, mert még sosem voltunk ilyen közel ahhoz, hogy ellehetetlenítsék a nemváltoztatást, hiába legális már nagyon régóta, nagyából a 60-as, 70-es évektől. Tehát évtizedekkel azután, hogy legalizálták a nemváltoztatást, most ott vagyunk, hogy második olvasatba került egy törvény, ami ezt a sokéves folyamatot tönkre tenné. Ez objektíve is szörnyű, és őszintén, nem is az első szörnyűség, hiszen 2014-ben megváltoztatták az alkotmányt, amiben most a házasságot “egy férfi és egy nő szövetségeként” definiálják, holott korábban ez sem így volt. Tehát határozottan azt látjuk, hogy a törvényhozás terén van egy visszalépés, hiszen voltak korábban is ilyen törvényjavaslatok, de a második meghallgatásig sose jutottak el, nem kaptak hozzá elég szavazatot. Tehát az Amnestyvel figyelemmel kísértük őket, de sosem számítottunk rá, hogy ezeket el is fogadnák.
Milyen következményekkel járhat, ha elfogadják a törvényt?
Borzalmasakkal. Először is, mindannyian ismerjük a statisztikákat, mindannyian tudjuk, mivel jár az, ha a nemváltoztatási folyamatot és annak a dokumentálását ellehetetlenítik: mentális problémákkal, szorongással, öngyilkossági kísérletekkel. És itt meg kell említeni még egy fontos szempontot: hogy a törvényjavaslat elfogadásával a nemet a dokumentumokban nem lehetne megváltoztatni, a nevet viszont igen - tehát valakinek lehet nagyon egyértelműen női neve, miközben az irataiban férfiaknál használt megjelölés szerepel, ami folyamatos előbújásra, és ezzel együtt állandó félelemre és szorongásra kényszerítheti. Ez iszonyúan veszélyes egy olyan társadalomban, ahol a közvélemény annyira eltorzult, hogy bárki bármikor azt érezheti, hogy bánthatja vagy megbélyegezheti a transz embereket. Tehát, ha a törvényt elfogadják, az valószínűleg drasztikusan le fogja csökkenteni a transzneműek életszínvonalát - különösen azokét, akik mostanában mennek át nemváltoztatáson, de még nem változtatták meg a dokumentumaikat, és a törvény értelmében már nem is tudnák. Vannak ilyen ismerőseim, akik csak várnak, és remélik, hogy ez nem történik meg. Ez azokból a válaszokból is látszik, amiket a Prizma összegyűjtött, amiket mondtál is – az emberek félnek, és ez rányomja a bélyegét a mentális egészségükre. Tehát a törvény elfogadása pusztító lenne, és nem csak a transz, hanem a nembináris és interszex emberekre is – mert habár eddig még nem említettük, azt is fontos látni, hogy a genetikai vizsgálat megkövetelése a biológiai nem megállapítására az ő esetükben is katasztrofális lehet. Nem is igazán tudjuk, hogy velük mi lesz, mert a képviselők nem mondtak erről semmit, ezért nem tudjuk, a törvény pontosan milyen következményekkel járhat az interszex emberekre nézve. Ez pedig riasztó és veszélyes.
Jó, hogy kitértél erre, meg hogy visszakanyarodtál a Prizmán megjelent véleményekre, mert még egyszer én is vissza szerettem volna. Én olvastam ezeket, és egy érintett azt írja - és most idézem: “Emlékszem, amikor ugyanez történt Magyarországon, és már akkor is sokkolt a dolog, de nem hittem, hogy ilyesmi megtörténhet Szlovákiában. Olyan ez, mint egy nagyon rossz álom, amiből szeretnék gyorsan felébredni.” Nyilván itt a 33-as cikkelyről van szó, ami Magyarországon megszüntette a nem jogi elismerését. Mit gondolsz erről, befolyásolta ennek a 2020-as elfogadása bármilyen módon azt, ami most nálatok történik?
Abszolút, száz százalékban ezt gondolom. Egyértelmű, hogy az elmúlt évben itt benyújtott törvényjavaslatok közül rengeteg szó szerint magyarról van lefordítva. Beszélek magyarul és el tudom olvasni ezeket, és rendkívül nevetségesnek tartom, hogy még az is látszik, hol vannak a nyelvtani hibák a fordításokban. Sok törvényjavaslatot - például propagandatörvényeket - amúgy is át akarnak venni Magyarországról - az abortuszt érintő kérdésekben egyébként Lengyelország egy hasonló példa - sőt, vannak olyan politikusok, akik néha nyíltan kijelentik, hogy ők akarnak lenni Orbán szlovák megfelelői, Orbán az, akivé válni akarnak, mert Orbán végre rendet tesz, és a többi. Szóval száz százalékban biztos vagyok benne, hogy ez egy óriási hatás, és nagyon együtt érzek, mert Magyarországon éltem, Budapesten tanultam, nagyon szeretem a várost, szerettem ott lenni, és mégis: queer emberként jelenleg nem tudom elképzelni, hogy most ott éljek. Tehát nyilvánvalóan ez egy olyan dolog, amit mindannyian érzünk és látunk, és félünk, hogy itt is ez jön. Van is egy mondásunk erre: nem akarjuk itt Magyarországot. Amit nyilván úgy kell érteni, hogy azt a helyzetet nem akarjuk.
Még egy záró kérdésem van hozzád: mi lesz, ha tényleg elfogadják ezt a törvényjavaslatot? Milyen B-tervvel készül az Amnesty Szlovákia? És miben tudunk mi az Amnesty Magyarországgal segíteni?
Személyes szempontból remélem, hogy az elnök megvétózza a törvényt, és a parlamentnek nem lesz ideje megtörni a vétót. Mert ha most nem szavaznak róla, akkor júniusban fognak, és ha akkor át is megy, még mindig meg lehet vétózni, és akkor már nem lesz több idő a szeptemberi választások előtt. Tehát elsősorban ezt az opciót próbálnánk támogatni, nyomást gyakorolni az elnökre, hogy vétózzon, aztán meglátnánk, mi történik. Bízunk benne, hogy ha szeptemberben új képviselőket választanak, akkor hátha őket rá tudnánk venni, hogy vonják vissza a törvényt. Tehát a kampányolást nem hagyjuk abba, olyan opció nincs, lesznek tiltakozások, levelek, petíciók, de hogy pontosan hogy, azt nem tudom, mert azt az opciót, hogy lehet, hogy a törvényt megszavazzák, még nehezen dolgozom fel. Tehát ezek a terveink, és amire szükségünk lenne – nem csak az Amnesty Magyarországtól, hanem minden Amnesty irodától a világ körül, az az, hogy segítsenek nekünk a petíciókkal, gyűjtsenek minél több aláírást. A nemzetközi nyomás mindig működik, ezt a Levélíró Maratonban is látjuk, és a szolidaritás is kulcsfontosságú, hiszen a szlovák transz embereknek továbbra is élniük kell valahogy a mindennapi életüket. Nagyon sokat segít, ha látjuk, hogy vannak emberek külföldön, akik velünk vannak, akik támogatnak minket. Azt hiszem ez egy nagyon standard Amnestys válasz - levelek, petíciók és szolidaritás.
De egyben a tökéletes is.
Támogassátok a szlovák transzfób születési szám ellen felszólaló petíciónkat!