Kirendelésnek nevezzük, amikor egy bírót ideiglenesen áthelyeznek egy másik bíróságra. Erre az adott bíróság elnökének és a bíróságok központi igazgatásáért felelős Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének van lehetősége, ha túl sok a peres ügy vagy ha a bíró szakmai fejlődése azt indokolja. Maximum egy évre az illető hozzájárulása nélkül is kirendelhetnek valakit.
A kirendeléssel tehát anélkül kerül egy bíró a másik bíróságra, hogy megpályázott volna egy nyitott pozíciót, hiszen elvileg csak egy rövid ideig tartó ideiglenes áthelyezésről van szó.
A bírák saját önkormányzati testülete, az Országos Bírói Tanács (OBT) felügyeli az OBH-t és annak az elnökét. Mivel rendszeresen merülnek fel aggályok a kirendelésekkel kapcsolatban - többek között, hogy ez a módszer használható a rendes pályázatok megkerülésére -, az OBT tavaly novemberben vizsgálatot indított az OBH elnökének, Senyei György Barnának a kirendelési gyakorlatával kapcsolatban. Csak 2021-ben 137 bíró kirendeléséről vagy azok meghosszabbításáról döntött Senyei.
Az OBT vizsgálóbizottsága elemezte a helyzetet, és bár még a hivatalos jelentésük nem jelent meg, pár megállapításukat már ismerjük, amelyeket meg is vitattak az OBT tagjai. Matusik Tamás bíró például úgy értékelte az erről szóló májusi megbeszélést, hogy „talán ez az egy óra volt eddig a legérdekesebb órája az OBT mostani működésének.”
Nézzük, milyen problémákat tárt fel az OBT vizsgálata.
A kirendelések átláthatatlanok, így a megalapozottságuk is kétségbe vonható. Nem készül felmérés a kirendelés előtt arról, hogy valóban szükség van-e az ügyteher csökkentésére, és ha igen, ehhez hány bíró áthelyezésére van szükség.
Sem az OBH elnöke, sem más nem méri fel utólag, hogy a törvényben megjelölt célok (az ügyteher csökkentése vagy a bíró szakmai fejlesztése) egyáltalán megvalósulnak-e. Ennek elmulasztása miatt a megszerzett tapasztalatokat nem lehet a jövőre nézve beépíteni a kirendelések rendszerébe.
Nem ellenőrzik, hogy valóban csak a törvényes két célból rendelnek-e ki bírákat. Voltak olyan hírek, hogy az összeférhetetlenség feloldása (egy törvényszéki elnök felesége a férjével egy bíróságon dolgozott volna) miatt történt a kirendelés. Az is felmerült, hogy azért rendeltek ki egy bírósági vezetőt egy magasabb bíróságra, mert „mezei” bíróvá akarták “visszaminősíteni”, és ez megalázó lett volna számára az eddig általa vezetett bíróságon. De volt olyan, hogy az egyik bíróságról kirendeltek bírákat egy másikra, de mivel így kevés bíró maradt ott, egy harmadikról oda kellett áthelyezni egy bírót.
Még ha törvényes célokból történt is a kirendelés, sok esetben sántított a dolog. Nincs magyarázat arra, hogy általában miért a bíró szakmai fejlődésének elősegítésére rendelnek ki hosszabb időre bírákat, amikor az ügyteher csökkentése esetében lenne indokolt a hosszabban tartó áthelyezés. Egy konkrét esetben az is kérdés volt, hogy miért rendeltek ki valakit szakmai fejlesztés címén rögtön két évre, és az eredeti bíróságán miért nem lehetett megoldani az illető szakmai fejlődésének támogatását.
A kirendelés jellegét tekintve ideiglenes áthelyezés. Sokszor azonban évekre rendelnek ki bírákat, az első egy éves kirendelést hosszú évekre meg-meghosszabbítva. Adódik a kérdés, hogy ilyenkor miért nem írnak ki új álláspályázatot erre a pozícióra. Felmerül a gyanú, hogy éppen annak a megkerülését szolgálja ez a gyakorlat, hiszen így a bírósági vezető választhatja ki, hogy ki menjen egy adott bíróságra dolgozni.
Többször kvázi „próbaidő” gyanánt rendelnek ki bírákat, vagyis egy felsőbb bíróságra kirendelnek valakit, hogy ott megnézzék, hogyan dolgozik. Ha pedig beválik, akkor egy rendes álláspályázaton egyenes útja van az állás elnyeréséhez, ami viszont jogosulatlan előnyt jelent, hiszen a többi pályázót nem ismerhették meg a jövőbeni bírótársai. A Kúria elnöke, Varga Zs. András elmondta, hogy a legfelsőbb bíróságon ez gyakorlat, de szerinte ez beletartozik a „szakmai fejlődés elősegítése” kategóriába.
Ha a kirendelt bíró magasabb bíróságra kerül, és bonyolultabb ügyeket visz, akkor sem jár neki plusz pénz, ráadásul sokszor az eredeti munkája egy részét is el kell végeznie, ez pedig a bírák jogait sérti.
Gyengíti az átláthatóságot, hogy az OBH elnökének nincs semmilyen iránymutatása, ajánlása, hogy a kirendelésekkor milyen szempontokat vesz figyelembe, és hogy mit ajánl a bírósági elnököknek erre vonatkozóan. Arra sincsen szempontrendszer, hogy a kirendelések időtartamát hogyan állapítják meg, és hogy a szakmai fejlődést célzó kirendelések pontosan milyen kiválasztási szempontok szerint történnek, ki lesz méltó például arra, hogy a Kúrián fejleszthesse tovább magát.
A vizsgálóbizottság megállapításai közül a legfontosabb, hogy „a tartós kirendelések befagyasztják a normális karrier utakat”, vagyis gyakorlatilag megkerülik a rendes pályáztatás rendszerét, ami biztosítaná, hogy a szakmailag legfelkészültebb ember kapja a bírói tisztséget.
Erre már mi is felhívtuk a figyelmet, amikor más civil szervezetekkel közösen, az Európai Bizottságnak küldött beadványunkban rámutattunk, hogy a
„kirendelés gyakorlata jóval túlmutat annak jogszabályban rögzített céljain és akár arra is szolgálhat, hogy megkerüljék a bírói kinevezéseknek a rendes bírói pályázati eljárásokban foglalt garanciális szabályait.”
Az OBT vizsgálóbizottsága többször hangsúlyozza, hogy csak nyilvánosan elérhető dokumentumokból dolgoztak, és ha megkapták volna a kirendelések mögött álló dokumentációt, lehet, hogy a fenti aggályok egy részét tisztázni lehetett volna.
Vasvári Csaba, a vizsgálóbizottság elnöke szerint „ha nincs mit takargatni, akkor kérem minden további nélkül bármelyik OBT tag (akár Varga elnök úr is) odamehet az OBH épületébe és iratot tanulmányozhat. Lehet, hogy ki fog derülni, hogy az a szerintünk 137 kirendelés és/vagy meghosszabbítás az mindenben megfelelt a hatályos jogi szabályozásnak és semmiféle ajánlásszintű megállapításokat sem akarunk tenni. De ahhoz, hogy idáig eljussunk, ahhoz meg kellene néznünk ezeket az iratokat.”
A bírák ugyanakkor hiába kérték az OBH elnökét, hogy megvizsgálhassák ezeket a dokumentumokat, az elnök ezt megtagadta, mert szerinte ebben a körben az OBT-nek nincs hatásköre vizsgálnia az OBH tevékenységét.
Az OBT már többször futott bele abba a problémába, hogy a törvény hiányosságai miatt, nincs kihez fordulni az OBH és OBTI közötti hatásköri vitákban. A bírói kart képviselő érdekképviseleti egyesület, a MABIE elnök, Oltai Judit kérdésére, hogy „ha ezzel összefüggő tevékenysége körében az OBH elnökét senki nem felügyeli, akkor ki az, akinek lehetősége van arra, hogy az e területeken elkövetett esetleges jogsértéseket vagy az Alaptörvény rendelkezéseinek esetlegesen nem megfeleltethető intézkedéseket, döntéseket ki tárhatja fel és ki kérheti számon?” tehát egyelőre nincs válasz.
A legtöbb, amit az OBT megtehetett, hogy jelzéssel élt az OBH elnöke felé, és ismételten kérte az iratbetekintés lehetőségét. Az OBT élt ilyen jelzéssel a korábbi OBH elnökkel, Handó Tündével szemben, mégsem lett semmilyen eredménye: a parlamenti kormánytöbbség minden további nélkül a helyén hagyta őt, annak ellenére, hogy az OBT súlyos törvénytelenségekre mutatott rá.
A kirendelések problémája valós és a bírák széles körében ismert, ezt erősítette meg a MABIE elnöke is, aki a májusi ülésen elmondta, hogy „a kirendelések kérdése valóban foglalkoztatja a bírákat. Olyannyira foglalkoztatja, hogy a MABIE munkájában is mindig téma volt. […] nagyon sok jelzést kapunk ezzel összefüggésben a mai napig a bíráktól.”
Nem csoda, hogy a bírák véleménye lesújtó az előmeneteli rendszerről. Az európai bírák közül a legtöbben a magyar bírák (42%) mondták, hogy a bírói kinevezéskor nem a tudás és a tapasztalat számít. Minden második bíró szerint a Kúriára kinevezés sem teljesítmény alapján történik.
Mindannyiunknak az érdeke, hogy a legfelkészültebb bíró, egy átlátható kiválasztási eljárás végén, a rendes álláspályázati rendszerben kerüljön abba a bírói székbe, ahonnan dönt az ügyünkben. Csak az átlátható rendszerben kinevezett bírák tudják garantálni, hogy az alapvető jogaink érvényesülhessenek.