Varga Judit igazságügyi miniszter kedden két törvényjavaslatot nyújtott be az „Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében” a Parlamentnek. A kormány a nehéz hazai gazdasági helyzetben minél előbb szeretne megállapodni, hogy az újjáépítési alapból (RRF) végre lehívhassa az uniós támogatásokat, ehhez azonban uniós nyomásra - legalább látszólag - változtatnia kell pár dolgon.
A társadalmi egyeztetésről szóló javaslatot a kormány a Bizottsággal folytatott tárgyalás részeként adta be, miután annak legújabb jogállamisági jelentésében a többi súlyos jogállamisági aggály között említi azt, hogy a „törvénytervezetekről folytatott hatékony nyilvános konzultáció hiánya kérdéseket vet fel a jogbiztonság és a jogszabályok minősége tekintetében.” Azaz a törvények megalkotása előtt nem kérik ki senki véleményét. Erre a problémára legutóbb mi is rámutattunk közös civil beadványunkban.
A benyújtott javaslat azt állítja, hogy „a törvényjavaslat benyújtását a Kormány és a Bizottság közeledő álláspontjai teszik lehetővé, és Országgyűlés elé terjesztése bizonyítja, hogy a Kormány a kölcsönös tiszteleten alapuló, őszinte és egyenes szakmai párbeszéd híve.”
Nézzük, hogy ebben az „őszinte párbeszédben” ez a törvényjavaslat valójában mennyire oldja meg a fenti problémát.
Jelenlegi formájában a javasolt módosítás nem több, mint hókuszpókusz. Játék a szavakkal anélkül, hogy elérné a társadalmi csoportok bevonását a jogalkotási folyamatba.
A tervezet nem kezeli az egyik legsúlyosabb problémát: az egyéni képviselőknek mindenféle konzultációs kötelezettség nélkül van lehetőségük új törvényjavaslatokat benyújtani akár alapvető jogokat érintő kérdésekben is. A kormánytöbbség a múltban rendszeresen élt ezzel a lehetőséggel, hogy kikerülje a társadalmi egyeztetés kötelezettséget a törvényalkotási folyamatban, például a 2021-es homofób- és transzfób propagandatörvénynél, az alkotmányosságra és a jogállamra végső csapást jelentő negyedik alaptörvény-módosításnál és 2018-ban a rabszolgatörvény gyors átverésénél is.
De még ha kötelező is lenne a társadalmi konzultáció (például a miniszterek által benyújtott tervezeteknél), a kormány ezt is nagyvonalúan kezeli: a honlapján jelenleg 9 konzultációra bocsátott tervezetet lehet látni 2020-2022 közti időszakra, miközben több száz törvényt fogadtak el.
Az új szabályok előírnák, hogy a minisztériumi törvénytervezetek legalább 90%-át kell majd társadalmi konzultációra bocsátani, ugyanakkor nem tartalmaznak semmilyen garanciát arra, hogy a korrupciót, a jogállamiságot és az emberi jogokat érintő legjelentősebb rendelkezések nem fognak a maradék 10%-ba esni.
Az új törvény látszólag előre lép azzal, hogy nyolc napos minimális konzultációs időszakot ír elő. Azon túl, hogy nyolc nap konzultáció fontos társadalmi kérdéseknél nem elegendő, nincs garancia arra sem, hogy ez valóban megtörténik, különös tekintettel arra, hogy a múltban az ilyen határidőket a kormány nem tartotta be, ahogy arra sem, hogy a benyújtott javaslatokat a kormány egyáltalán figyelembe veszi.
Ha a kormánytagok megszegik a fenti követelményeket, annak nincs valódi következménye. A törvénytervezet ugyan bírságot ír elő, ha a miniszterek megsértik a szabályokat, de a bírság alkalmazása nem automatikus, ráadásul nagyon valószínűtlen, hogy a miniszterelnöknek alárendelt, függetlenséggel nehezen vádolható Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) valaha is bírságot szabna ki bármelyik minisztériumra ebben a kérdésben. Ha pedig bírságot szab is ki, az csak annyit jelent, hogy a kormány az egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzt.
A szakmai szervezetekkel, például az ügyvédi kamarákkal, szakszervezetekkel, független civil szervezetekkel való közvetlen konzultáció – amely papíron ma is létezik, a valóságban azonban nem érvényesül – erősítése is teljesen hiányzik a tervezetből.
A javasolt változtatások érdemben tehát nem erősítik a társadalmi részvételt, csak porhintésre alkalmasak. Ami igazán segítene, ha a kormány részéről valóban megindulna egy érdemi társadalmi konzultációs folyamat, különösen a módosításokkal érintett csoportokkal és érdekképviseletekkel. Itt elég csak a katás vállalkozókra gondolnunk, akiknek a helyzetét mindenféle párbeszéd nélkül, gyorsított eljárásban, pár nap alatt forgatták fel fenekestül, mindezt azután, hogy a kormány ígéretet tett arra, hogy ilyet többet nem csinálnak.
A javaslat természetesen még változhat. Ugyanakkor jól jelzi már most, hogy a kormány mennyire veszi komolyan a társadalom bevonását, hogy bár ezt a törvényjavaslatot magát is konzultációra kellett volna bocsátani, ez nem történt meg, és az IM honlapján jelenleg két 2021 őszi jogszabálytervezet árválkodik.
Mindez azt mutatja, hogy a kormánynak nem áll szándékában ténylegesen biztosítani a nyilvánosság érdemi részvételét a jogalkotásban, amely biztosítéka lehetne a mindannyiunk érdekeit szolgáló törvények elfogadásának.
Az illusztrációhoz felhasznált kép forrása Varga Judit Facebook oldala.