2022. június 7-én este hangos nevetés és beszólások sora zavarta meg a budapesti Toldi mozi egyik vetítését. A filmfesztiválon rövidfilmeket vetítettek, és amikor már szinte mindenki a teremben várta a kezdést, belépett kézen fogva Mari és barátnője. Ekkor tört ki a nevetés.
Szinte napra pontosan egy évvel korábban a FIDESZ-KDNP képviselői olyan törvényjavaslatot terjesztettek az Országgyűlés elé, amely azt a tudományos eredményekkel már sokszor cáfolt és nyilvánvalóan téves látszatot keltő előítéletet erősíti, hogy ha kiskorúak számára „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást” megjelenítik, az károsan befolyásolja a fejlődésüket.
“A műsorszám megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.” - hangzott el abban a pillanatban, amikor Mari és barátnője beléptek a terembe, feltehetően azért, mert az ezután bemutatott filmekben meleg, leszbikus és biszexuális karakterek is szerepeltek. Az alkotások többsége egyébként meglepően általános témákról, szerelemről, elutasításról, párkapcsolatokról, házasságról és szülő-gyerek viszonyokról szólt.
Ezeket azonban a korhatár-besorolást végzők valószínűleg a tavaly elfogadott törvénynek való megfelelés érdekében sorolták a 18+ kategóriába, elvágva ezzel a lehetőséget (és korlátozva a jogaikat) az éppen önmagukat kereső vagy bántalmazott fiataloktól, hogy olyan műalkotásokat nézzenek meg, amelyek az identitáskeresésről, az első kapcsolatról, az előbújásról vagy a gyerekbántalmazásról is szólnak.
Ez a típusú jogkorlátozás nagyon nehezen dokumentálható. Az elmúlt egy évben beszéltünk olyan színésszel, aki arról számolt be, hogy egy filmadaptációból a dramaturg inkább kiírta a meleg karaktert, nehogy az állam eljárást indítson a “homoszexualitást megjelenítése” miatt. Beszéltünk több olyan gimnáziumi tanárral, aki arra kért bennünket, menjünk ugyan az iskolájába emberi jogokról beszélni, de vegyük ki a programunkból a szexuális orientációt és a nemi identitást érintő tartalmakat. Volt olyan szociális munkás a Dunántúlról, aki azért nem tarthatott iskolai bántalmazás megelőzését szolgáló foglalkozást gimnazistáknak, mert abban a homofób és transzfób bántalmazásról is szó esett volna.
Az ilyen kérések, utasítások, tiltások mindig szóban történnek, hivatalos “döntés”, írásban kommunikált határozat szinte sosem születik.
A jogsértésekkel szemben a jogi úton történő fellépés szinte lehetetlen ezekben a helyzetekben, mert nincs olyan hatósági döntés, amelyet valamilyen fórumon (például bíróságon) meg lehetne támadni. Az ombudsman évek óta nem hajlandó végezni a munkáját, hogy védje a kiszolgáltatott emberek jogait, így nincs már olyan állami intézmény, amely kiállna a megbélyegzett emberekért.
Akkor már tényleg csak a nézőtéren való hangos nevetés az egyetlen eszköz?
Egy éve mulasztásban van a kormány, mert nem alkotta meg azt a rendeletet, amely alapján nyilvántartásba lehetne venni azokat a szervezeteteket, amelyek a fiataloknak életkoruknak megfelelő foglalkozást tarthatnának szexuális orientáció és a nemi identitást is érintő kérdésekben. Ez azért baj, mert a propaganda-törvény szerint foglalkozást tartani csak a nyilvántartásba vételt követően lehet.
A középiskolák többségében emiatt a gyakorlatban szinte kizárt ezekről a kérdésekről beszélni, mert a tanárok és az iskolai vezetés nem szeretné kockáztatni, hogy szabálysértési eljárás induljon ellenük, veszélybe kerüljenek a munkahelyeik vagy lejárató cikkek jelenjenek meg róluk a kormányzati sajtóban.
Világosan látszik, hogy az állam dermesztő hatást (chilling effect) gyakorol a társadalomra. A jogilag szabályozott eljárások vagy az egyénre kötelező döntések helyett (vagy azok ellenére) éri el, hogy az érintettek (például a tanárok, szociális munkások) ne merjenek fontos szakmai tevékenységeket folytatni vagy azokban részt venni, mert félnek a következményektől, szankcióktól és a lejárató cikkektől.
A dermesztő hatás nem elsősorban a foglalkozásokat tartó civilek irányában érvényesül, hanem a tanárok, az iskolák, a filmkészítők, a tévék, rádiók és az újságírók szakmai működését korlátozza vagy lehetetleníti el. A chilling effect fogalma nem ismeretlen az emberi jogi szakirodalomban és regionális bíróságok gyakorlatában sem. Az Emberi Jogok Európai Bírósága régóta alkalmazza újságírók véleménynyilvánítási szabadságáról szóló ügyeikben és egyre többször jelenik meg a bírák véleménynyilvánításával kapcsolatban is. Az EU bíróságának gyakorlatában fontos mérföldkő volt a 2017-es magyar civilellenes törvénnyel kapcsolatban hozott döntés, mert alapjogi sérelmek kapcsán állapította meg a dermesztő hatás létezését.
A jó hír, hogy több olyan szervezet is van még, amelyik továbbra is azon dolgozik, hogy a fiatalokhoz a fejlődésükhöz szükséges és az életkoruknak megfelelő információk jussanak a szexuális orientáció és a nemi identitás témakörben.
Mi is folytattuk az iskolai programjainkat és kampányainkat, amelyről egy nem jogállami keretek között működő állami szerv akár meg is állapíthatná, hogy “megjeleníti a homoszexualitást vagy a nem megváltoztatását” vagy “népszerűsíti azokat”.
2021 decemberében egy ironikus, megosztó és országos láthatóságú akcióval tettük nevetségessé a homofób és transzfób törvényt. A “LEGYÉL MELEG, leszbikus, biszexuális, transznemű, interszexuális, aszexuális, queer, roma, hajléktalan ember, nő, zsidó vagy menekült, az emberi jogok mindenkit megilletnek.” feliratú plakátoknál nem nagyon lehetett nyíltabban “népszerűsíteni” a homoszexualitást és nem megváltoztatását (helyesen, nemi jogi elismerését).
Sokan támadtak minket azért, mert az “ízléstelen” kampánnyal túl nagy támadási felületet adtunk a kormánynak, ugyanakkor a célunkat, hogy a törvény totális abszurditását és az azt körülvevő dermesztő hatást bemutassuk, maximálisan elértük. Tanulságos és egyben kicsit ijesztő volt látni, hogy a chilling effect sokszor még azoknál is öncenzúrához vezet, akik egyébként élből elutasítják a homofób és transzfób propagandát és támogatják a szexuális és nemi kisebbségek jogegyenlőségét.
A másik jó hír, hogy a törvény elfogadása óta a belügyminisztérium hivatalos statisztikája szerint senki ellen nem indult szabálysértési eljárás azért, mert iskolai foglalkozást tartott gimnazistáknak a szexualitás kérdésében, ahogyan ellenünk sem indult semmilyen eljárás azért, mert nyilvános kampányban népszerűsítettük azt, hogy “legyél meleg, leszbikus stb.”
Nem azt állítom, hogy hogy ennek a gyalázatos törvénynek ne lettek volna káros következményei. Nagyon is voltak. Tudunk olyan esetekről, amikor a törvény körülötti kormányzati hergelés járult hozzá gyűlölet-bűncselekmények elkövetéséhez, és a korábbiakhoz képest megduplázódott a civil szervezetektől jogi segítséget kérők száma is.
Azt állítom, hogy a dermesztő hatás jelentette öncenzúra csak akkor működik, ha hagyjuk. Ha nem próbálunk meg az értelmetlen törvények gonosz elvárásainak megfelelni és az állam mulasztása által kialakított szürke zónában nem adjuk fel szinte önként a számunkra jelenleg elérhető szabadságot, akkor ellen lehet és tudunk is állni a dermesztő hatás jelentette önkénynek.
Védjük meg azt, ami mindannyiunk számára egyik legfontosabb: a saját, a családunk és közösségeink szabadságát. A hatalom azért akarja, hogy önként adjuk fel, mert elvenni nem tudja.
Ne adjuk önként oda.