Az elmúlt hónapokban a nőjogok kapcsán sokszor olvashattunk a transz nők, a nemi identitás és társadalmi nem kérdéseiről, ám ezek sokszor ahelyett, hogy a rendszerszintű problémák megoldása mentén a befogadás és összetartás fontosságát hangsúlyozták volna, egyre markánsabban jelölik ki a csoporthatárokat.
Ezek a megszólalások vagy viták a nemi identitás taglalása során sokszor parttalanul siklottak el húsba vágó problémák mellett, fogalmi zavarokat és sokszor széttöredezett (érték)közösségeket hagyva maguk mögött.
Ahelyett, hogy közösen állnánk ki minden nő és más hátrányosan megkülönböztetett csoport mellett, gyakran szakmai érveket, statisztikai adatokat, pszichológiai és társadalomtudományi tényeket figyelmen kívül hagyva folyik vita arról, hogy a biológiai vagy társadalmi nem alapján vannak-e a nők hátrányos(abb) helyzetben, kinek nagyobb az áldozati szerepe és ki lehet a csoport tagja.
A versengő áldozatiság (egy csoport bizonyítani próbálja, hogy egy másik csoporthoz képest ő szenvedett többet) mentén megfogalmazott viták során azonban könnyen elsikkad a tény, hogy a nők (akár biológiai, akár társadalmi értelemben vett) csoportját rendszerszintű hátrányok érik nap mint nap.
Egy olyan világban élünk, ahol a nők kevesebb lehetőséghez jutnak, ahol a gazdasági és társadalmi értelemben elismert értékek – aktivitás, határozottság, versengés – elsősorban a férfiakhoz rendeltek, csakúgy a jövedelmező szakmákhoz (informatika, műszaki területek) kapcsolódó tudás. Ezek kialakulása ugyanakkor nem természettől adott, mi formáljuk magunk körül. Mi adjuk a gyerekek kezébe a „nemüknek megfelelő” készségeket fejlesztő játékokat, mi olvassuk nekik azokat a meséket, amelyekben a kiszolgáltatott királylányokat meg kell menteni.
Az iskolában a gyerekek megtanulják, hogy nemük alapján milyen tantárgyakból várják el tőlük a jó teljesítményt és melyek azok, amikben „normális”, ha kevésbé jók. Ezek a mintázatok terelik a fiatalokat a pályaválasztás során, ezek alapján vállalnak munkát, dől el, hogy mennyit keresnek, mekkora lesz a nyugdíjuk, és otthagyják-e a munkájukat a családjuk és gyermekeik gondozása miatt. De ezek határozzák meg azt is, hogy bekerülnek-e a parlamentbe és lesz-e beleszólásuk abba, hogy milyen törvényeket fogadnak el.
A nők rendszerszintű hátrányos megkülönböztetésének része a biológiai és a társadalmi nem is.
Akár férfiakról, akár nőkről beszélünk, a társadalom előír, korlátoz, szabályoz, és ez hatással van arra, hogy miként látjuk és határozzuk meg magunkat. Azonban az, hogy mindannyian érintettek vagyunk, nem jelenti, hogy ne lennének olyanok, akik hátrányosabb helyzetben vannak akár a társadalmi vagy biológiai nemük, szexuális irányultságuk, vallásuk vagy származásuk miatt. Nem is beszélve azokról az esetekről, ha valaki egyszerre több ilyen tulajdonsággal is rendelkezik (interszekcionalitás).
Fontos lenne, hogy azok, akiknek lehetősége van a nők hátrányos megkülönböztetéséről a nyilvánosságban beszélni, mindazokat a nőket (minden nőt) érintő társadalmi mintázatokat és problémákat hangsúlyozzák, amelyek emberek millióinak egzisztenciális létét veszélyeztetik.
Rengeteg ilyen társadalmi szintű nemi alapú diszkriminációt tükröző terület vesz körül minket, hiszen a tradicionális nemi szerepek és normák az élet minden területén meghatározzák, korlátozzák és előírják a vélt tudásunkat, képességeinket, attitűdjeinket és viselkedésünket.
- Megjelennek a társadalmi együttélés egyik legkisebb egységében a családban, ahol minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről.
- Jelen van az oktatásban, ami távol tartja a nőket a magas fizetéssel és társadalmi elismertséggel járó szakmáktól: míg például a pedagógiai képzésben 76%-ban, addig az informatikaiban csak 16%-ban vannak jelen a nők.
- Akadályt jelent a tudományos előmenetelben, ahol a nőket gyakran valós teljesítményük helyett a nemük alapján ítélik meg, itt beszélhetünk akár az MTA tagjairól vagy a 6%-nyi Nobel-díjasról.
- A politikai döntéshozatalban is hasonló képet látunk: az Országgyűlésben a nők aránya kevesebb mint 13%, amivel az EU-ban az utolsó helyen állunk. Beszédes, hogy a Fidesz 2022-es egyéni képviselőjelöltjei között 6,6%-ban vannak nők, az ellenzéki jelölteknél bár ez a szám magasabb (20,8%), de még így is rendkívül alacsony.
- A nemi szerepek jelen vannak a munkaerőpiacon is, ahol gyakran megakadályozzák a nőket abban, hogy vezető beosztásokat érjenek el, itt csak 18% az arányuk.
- Ellenben a fizetetlen otthonhoz és gyermekgondozáshoz kapcsolódó feladatokat hozzájuk rendelik, így ezzel több mint kétszer annyi időt töltenek vele, mint a férfiak.
Többek között ezek a tradicionális nemi szerepek és normák vezetnek ahhoz, hogy a nők hátrányos megkülönböztetése rendszerszintű méreteket ölt, amely sokszor anyagi kiszolgáltatottsághoz, nyugdíjszakadékhoz és az időskori elszegényedés fokozott kockázatához vezet.
Magyarországon a nők 18%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ez havi minimum 75.000 Ft veszteséget jelent. Alacsonyabb bérezésük az emberi jogok megsértése mellett több területen is hátrányt okoz, legyen szó akár mentális, egészségügyi vagy egzisztenciális következményekről. Ahogy azt az Amerikai Pszichiátriai Társaság kutatása is alátámasztja, a nők életében nagyobb arányban kialakuló stresszt okozó ingerek (például a bérdiszkrimináció, nemi sztereotípiák, hátrányos megkülönböztetés) komoly szerepet játszanak abban, hogy nagyobb valószínűséggel fordulnak elő esetükben szorongásos zavarok.
A nemi identitás fogalma 1964 óta a tudományos diskurzus része többek között a pszichiátria, a pszichológia és a társadalomtudomány területein, emellett szervesen kapcsolódik a szociális identitáshoz, ami a saját magunk csoporttagságok alapján történő meghatározását jelenti.
A társadalmi csoportokat érintő problémák hangsúlyozása helyett egy csoport azonosulását megkérdőjelezni nemcsak kirekesztő, de fókuszvesztéshez és értékkonfliktusoktól megosztott civil közösségekhez is vezet. Annak érdekében, hogy a civil szervezetek fennmaradjanak és érdemben tehessenek a közös céljaink megvalósulásáért – mindezt egy olyan politikai légkörben, amely ezt nem akarja –, elengedhetetlen, hogy az emberi jogokért küzdők maroknyi csoportja ne váljon széttöredezetté olyan kérdésekben, mint a nemi identitás létezése és legitimitása.
Ne mások identitásának megkérdőjelezése árán építsünk közös identitást és falakat magunk köré, és ne gondoljuk, hogy egy politikai és társadalmi rendszernek csak egy csoport lehet az áldozata.
A megosztottságra építő viták helyett inkább álljunk ki közösen a nemek közötti egyenlőségért. Sokkal messzebbre jutunk.