Félelem miatt zárva. Mikor kapjuk vissza a közösségi tereinket?

„Inkább maradjunk ki belőle, akkor nem lesz baj.” Ugye neked is ismerős ez a hozzáállás? Nagyon sokan vélekednek úgy, hogy a függetlenség azt jelenti: nem vállalom fel a véleményemet. Úgy gondolják, csak az tudja megőrizni a semlegességét, aki nem tesz semmit, nem kérdez és nem bírál. 

Ez a passzív, védekező hozzáállás hosszú távon sok káros hatással jár az egyén és közösségeink számára is. Ez az öncenzúra ugyanis kizárólag az elnyomó rezsimeknek és az abból hasznot szerzőknek kedvez. A hatalmon lévők ráadásul ki is használják ezt a passzivitást, és szándékosan úgy állítják be, mintha minden politikai, közéleti kérdés pártpolitizálás lenne. Céljuk ezzel elriasztani az embereket a közéleti szerepvállalástól, a különböző vélemények kifejezésétől és megvitatásától.  

Ebben a dermesztő légkörben még hatásosabban működik és remekül használható politikai haszonszerzésre, ha bizonyos csoportokat ellenségnek állít be a hatalom. A több mint tíz éve tartó civilellenes kormányzati politika és a szexuális és nemi kisebbségek elleni gyűlöletkeltés hatása az egész országra kiterjed és nagyon konkrét következményei vannak, amit egyre gyakrabban tapasztalunk. Ezen azonban változtathatunk, ha közösen cselekszünk és hiszünk abban, hogy az országunk csak szabad emberek és közösségek együttműködésével válhat biztonságossá és élhetővé. 

Csak baj ne legyen  

Civil jogvédő szervezetként sajnos hosszú évek óta ismerős számunkra az akadályoztatás és a megbélyegzés, ami ma már ott tart, hogy Budapesten kívül fizikailag is jelentősen beszűkült az a tér, amiben bármilyen független kezdeményezés vagy civil szervezet működhet. Még akkor is alig lehet hozzáférni és használni azokat a helyben kedvelt és ismert közösségi tereket, ha piaci alapon fizetnénk érte. 

Az önkormányzatok és az egyetemek tulajdonában vagy kezelésében lévő rendezvényhelyszínek, sőt a legtöbb esetben a magántulajdonban lévő terek sem elérhetőek a független szervezetek számára. Az adminisztratív hibákra, a helyszínek foglaltságára, a politikai semlegességre vagy egyéb technikai problémákra hivatkozás olyan gyakori oka az elutasításnak, ami alapján joggal gondolhatjuk, hogy a civil szervezetekkel szembeni ellenséges környezet kialakítására és fenntartására irányuló kormányzati törekvések sokakat helyben is (ön)cenzúrára kényszerítenek.  

Egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy a programjainkat szívesen fogadják a helyszínek munkatársai, majd a szervezés és az egyeztetés után a vezetőség mégsem fogadja be az eseményünket, vagy ha befogadja, akkor az utolsó pillanatban mondja fel a megállapodást, ellehetetlenítve ezzel a program megtartását. 

  • 2023-ban egy pécsi, szexuális és nemi kisebbségek jogaival foglalkozó eseménynek kellett új helyet találni néhány nap alatt, mert az önkormányzat és az egyik intézménye engedett a kirekesztő helyi és országos propagandának, és utolsó pillanatban visszalépett attól, hogy helyszínt biztosítson az eseménynek.  

  • 2024-ben egy fél éven keresztül szervezett, rengeteg civil munkáját igénylő debreceni fesztiválunk nem valósulhatott meg. A Közös Város fesztivál célja az volt, hogy megmutassa, mennyi értékes kezdeményezés működik Debrecenben és környékén. Az eseménynek teret adó helyszínek azonban kihátráltak a megállapodásokból. Az egyetem tulajdonában lévő helyszínnel hónapokkal korábban megállapodtunk, mégis egy héttel az esemény előtt jutott eszükbe, hogy pont arra a napra a futballszurkolóknak is odaígérték a teret, és az időpont módosításától is elzárkóztak. Majd egy bárral kötöttünk szerződést, azonban két nappal a fesztivál előtt észrevették, hogy az épületük és az udvaruk hirtelen építési területté kell váljon, de csak rövid időre, hiszen aznap este már egy koncertet tartottak. 

  • Múlt évben Veszprémben is szerettünk volna emberi jogi filmklubot és egy workshopot szervezni az egyetem egyik jól felszerelt, bérelhető, workshopok számára kialakított helyszínére, ahol korábban több eseményt rendeztünk már meg. Ám ezúttal az egyetem rektora nem engedélyezte a terembérlést, mert szerinte a filmekhez kapcsolódó társadalmi problémák szubjektív nézőpontú megvitatása nem fér bele a kulturális események kategóriájába. 

  • Legutóbb pedig a Levélíró Maraton kampányunk standolását utasította el egy pécsi bevásárlóközpont, arra hivatkozva, hogy politikailag semlegesek szeretnének maradni. Ebben a kampányban azonban éppen az emberi jogokért állunk ki, amelyek politikai nézettől, vallási meggyőződéstől és minden egyéb tulajdonságtól függetlenül minden embert megilletnek. Kampányunk az igazságtalanul bebörtönzött vagy eljárással, büntetéssel fenyegetett jogvédő emberekért áll ki világszerte, például Şebnem Korur Fincancı igazságügyi orvosszakértőért, akinek éppen a kínzások felszámolásáért folytatott küzdelmét próbálják a török hatóságok jogi úton akadályozni. 

Ez a kiszorítás azonban nem csak a legnagyobb szervezeteket érinti. Országszerte rengeteg kisebb civil szervezet szembesül rendszeresen hasonló akadályoztatással. Nem tudnak például kerekasztal-beszélgetést tartani egy kávézóban vagy kibérelni egy termet egy közösségi házban, hogy amatőr filmesek rövidfilmjeit levetítsék. 

Egy kávézó, bevásárlóközpont vagy önkormányzati ingatlan kezelője maga választhatja meg, milyen rendezvényt fogad be. Valójában azonban ma Magyarországon a döntéseket nem pusztán üzleti szempontok, hanem a félelem és az alkalmazkodási kényszer is befolyásolja. A helyszínek vagy biztosra akarnak menni, vagy tartanak valamitől, esetleg előnyt remélnek abból, hogy alkalmazkodnak bizonyos vélt vagy valós hatalmi elvárásokhoz.

Ez a gyakorlat oda vezet, hogy vélt politikai vélemény alapján hátrányosan megkülönböztetik a független kezdeményezéseket, ami ugyan papíron tilos, de bizonyítani nagyon nehéz. Bár az utcán továbbra is lehet véleményt nyilvánítani, de a nyilvános terekhez nem mindenki fér hozzá egyenlően.  

Mit veszítünk ezzel? 

A legfontosabb kérdés ebben a helyzetben az, hogy mit veszítünk azzal, hogy a civilek és a független kezdeményezések egyre kevésbé férnek hozzá a helyi közösségekben sokak által kedvelt és ismert nyilvános helyekhez. 

Ez nemcsak a civileket érinti, hanem mindannyiunkat. Elveszik a lehetőséget, hogy új embereket ismerjünk meg, közösségekhez csatlakozzunk, szabadon kifejezzük a véleményünket, kiálljunk egy fontos ügy mellett, vagy támogatást kapjunk olyan területeken, ahol az állam nem nyújt segítséget. 

Ez az állapot ráadásul az elnyomó rendszereket erősíti, amelyek célja egyértelmű: elérni, hogy eszünkbe se jusson kritikát megfogalmazni vagy részt venni a közügyekben, és hogy a hallgatás tűnjön a biztonságosabb választásnak. 

Tedd meg magadért és másokért 

Ezen azonban változtathatunk, ha közösen cselekszünk. Civil szervezetként mi nem hátrálunk meg. Pécsen új helyszínen megtartottunk a Szivárványos délutánt és az önkormányzatnak küldött nyílt levelünkhöz sok helyi civil szervezet és ember csatlakozott. A program befogadását elutasító bevásárlóközpont helyett, annak épülete előtt egy közösségi kiállással mégis standoltunk a Levélíró Maraton kampányunkban és gyűjtöttünk aláírásokat az igazságtalanul bebörtönzött emberekért. Debrecenben ezren követelték velünk petíciónk aláírásával, hogy Debrecen valóban mindenki közös városa legyen és minden civil szervezet szabadon és félelem nélkül működhessen. Veszprémben sem adtuk fel és elértük, hogy más helyszínen legyen az emberi jogi filmklub.

Mi továbbra is mindent megteszünk azért, hogy programjainkat a rendszeres akadályoztatás ellenére megtartsuk és felhívjuk a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a független kezdeményezéseknek is jogunk van helyet kapni a nyilvános terekben.  

A változáshoz azonban mindannyiunkra szükség van. Fontos, hogy felismerjük, mindannyiunk életében van mozgástér, és a semlegesség nem egyenlő azzal, hogy nem vállalom fel a véleményem és nem teszek semmit. Törd meg te a hallgatást és ajánld fel rendezvényhelyszínedet, ha tulajdonos vagy! Ne maradj csendben, ha azzal találkozol, hogy félelemből nem adnak teret a civileknek! Ha végre elég sokan elhisszük, hogy jogunk van a szabadsághoz, és hogy teljesen rendben van kérdéseket feltenni, kiállni magunkért és másokért, vagy egyszerűen valami hasznosat és jót tenni a közösségünkért, akkor a változás elkezdődött. 

Kapcsolódjunk egymáshoz, bármilyen távol is vagyunk, mert azzal közösen írhatjuk felül az igazságtalanságokat. Támogasd a közös ügyeinket aktív részvétellel, tanulással vagy adománnyal! Csatlakozz most a Levélíró Maraton kampányunkhoz és aláírásoddal követeld az igazságtalanul bebörtönzöttek szabadságát, bárhol éljenek is a világon!