1961-ben egy brit ügyvéd cikket írt az Observer nevű napilapba. Egy olyan új mozgalom létrehozásáról beszélt, ami vallási vagy politikai nézeteik miatt bebörtönzött emberek szabadon engedéséért dolgozna. Ezeket az embereket az írás lelkiismereti foglyoknak nevezte el, arra utalva, hogy nem erőszakos bűncselekmények, hanem meggyőződéseik miatt kerültek rácsok mögé.
A cikk az “Elfeledett foglyok” címet viselte, szerzőjét, Peter Benensont az késztette írásra, hogy olvasott két diákról, akiket azért tartóztattak le és ítéltek hét év börtönre Portugáliában, mert egy étteremben tósztot mondtak a szabadságra.
Benenson cikke és kezdeményezése később egy Amnesty International nevű szervezet létrejöttéhez vezetett, ami világszerte arra inspirált embereket, hogy írjanak tiltakozó leveleket azoknak a kormányoknak, amelyek a vallás- és szólásszabadsághoz való jogaik gyakorlása miatt vetik fogságba a polgáraikat.
Habár az Amnesty tevékenységi köre mára már sokkal szélesebb, a két alapérték, aminek mentén létrejött - a lelkiismereti foglyok kiszabadítása és a nemzetközi szolidaritásra és cselekvésre épülő mobilizáció - tovább él a szervezet nemzetközi akcióiban és a híres Levélíró Maraton kampányában.
Az Amnesty International Levélíró Maraton kampánya a világ legnagyobb emberi jogi eseménye, amire minden évben az emberi jogok világnapja (december 10.) körül kerül sor. Ha többet szeretnél tudni a Maraton céljairól, vagy már ismered a projektet, és idén Te is írnál az emberi jogokért, itt tudhatsz meg többet a kampányról és a sikertörténetekről:
Az Amnesty megalakulása óta eltelt évtizedekben a lelkiismereti foglyok meghatározása is változott: ma olyan fizikai szabadságuktól megfosztott emberekre használjuk a fogalmat, akiket nézeteik és/vagy más védett tulajdonságuk - például bőrszínük, etnikai hovatartozásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk - miatt börtönöztek be.
A státusz nem csak történeti, hanem gyakorlati szempontból is fontos: ha valakit lelkiismereti fogolynak nyilvánítunk, annak a szabadon bocsátásáért nagyobb eséllyel és intenzitással mozdulnak meg a kormányok és más szervezetek is. Az Amnesty Magyarország jelenleg több ilyen ember szabadon engedéséért is dolgozik: Osman Kavala török jogvédőért és hat bebörtönzött társáért; a CEU jogellenesen fogva tartott diákjáért, Ahmed Samir Santawyért és Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusért.
Kicsoda Osman Kavala?
Osman Kavala jogvédő és üzletember, a török civil szféra egyik kiemelkedő alakja. 1982-ben diplomázott közgazdászként a Manchesteri Egyetemen, ezt követően egészen a kilencvenes évek végéig a családi céget vezette. Mivel a kezdetektől elkötelezett volt olyan társadalmi értékek mellett, mint a kulturális sokszínűség és a nyílt társadalmi párbeszéd, a kétezres évektől annak szentelte az életét, hogy ezek megvalósításáért dolgozzon.
2002-ben részt vett egy Anadolu Kültür nevű nonprofit szervezet megalapításban, ami azzal a céllal jött létre, hogy támogassa a nemzetközi és helyi művészeti együttműködéséket, megerősítve ezzel Törökország kulturális sokféleségét. 2010-ben, az ország EU csatlakozásáról szóló tárgyalások előkészítésekor az intézet kiemelten foglalkozott az európai és török kultúrát egymáshoz közelebb hozó projektekkel.
Kavala ezen kívül más civil kezdeményezésekben és szervezetekben is feltűnik alapító vagy igazgatósági tagként - ilyen például a Kulturális Örökségvédelmi Egyesület (KMKD) ami különböző vallási, polgári és katonai műemlékek megőrzésével foglalkozik, vagy a Depo, egy isztambuli közösségi tér, ami történelmi és kortárs társadalmi kérdések mentén szervez kiállításokat, műhelymunkákat és vitákat.
A jogvédő 2017-óta van börtönben. Azzal vádolják, hogy szervezője és finanszírozója volt a híres Gezi-parki tüntetéseknek, illetve részt vett az Erdogan török elnök elleni 2016-os puccskísérletben.
Habár a vádakat a bíróságnak nem sikerült semmilyen bizonyítékokkal alátámasztania, Kavalát idén áprilisban tényleges életfogytiglanra ítélték. Hat társa, akik állítólag segítették őt - Mücella Yapıcı építészmérnök, Tayfun Kahraman várostervező, Can Atalay ügyvéd, Mine Özerden dokumentumfilm-rendező, Çiğdem Mater filmproducer és Hakan Altınay felsőoktatási igazgató - fejenként 18 év börtönbüntetést kaptak.
Osman Kavala ügyével az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is foglalkozott: 2019-ben kimondták, hogy a török hatóságok megsértették a jogvédő szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogát, ezért azonnal szabadon kell engedniük őt. Törökország nem hajtotta végre az ítéletet, ezért az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága kötelezettségszegési eljárást indított ellenük.
Az, hogy Kavalát és társait az Amnesty lelkiismereti fogolyként ismeri el, hangsúlyosabbá és ismertebbé teszi a szabadon engedésükért indított kampányt. Mivel Törökország nem tartja tiszteletben az emberi jogi egyezményeket, létfontosságú, hogy nemzetközi nyomást helyezzünk rájuk, és ezzel ne csak Osman Kavala és társai szabadságáért, hanem azért is küzdjünk, hogy más török jogvédőkkel ez ne történhessen meg. A Kavaláért indított petíciónkat itt tudod aláírni:
Kicsoda Ahmed Samir?
Ahmed Samir Santawy egyiptomi származású diák, a CEU antropológus hallgatója. Kutatásaiban a női-és reproduktív jogok egyiptomi helyzetével foglalkozik.
Tanulmányait 2019-ben kezdte meg Budapesten, egyetemi évei alatt rendszeresen hazalátogatott a családjához Egyiptomba, a helyi hatóságok pedig minden hazautazásakor kikérdezték őt a tanulmányairól és az utazása céljáról. Ez az egyiptomi hatóságok sztenderd eljárása nagyjából minden külföldön tanuló, dolgozó diák esetében.
2021. január 23-án hajnalban felfegyverzett rendőrök törtek be Samir családjának otthonába, és habár nem volt rá engedélyük, házkutatást tartottak és lefoglalták a ház biztonsági kameráinak felvételeit is.
Samir a razzia alatt nem volt jelen, ezért felszólították, hogy jelenjen meg a Nemzetbiztonsági Hatóság (NSA - egy speciális egyiptomi rendőri szervezet) irodájában. Samir betartotta az utasítást, és jelentkezett az NSA egyik kairói irodájában, ahol február elsején letartóztatták majd 5 napig ismeretlen helyen tartották fogva – hogy pontosan hol, azt sem a családjának, sem az ügyvédjeinek nem árulták el.
Samir ezt követően az Állambiztonsági Főügyészség (SSSP) irodájába került január 6-án. Az itteni kihallgatásán az ügyésznek azt mondta, hogy eltűnése alatt három különbözői helyen tartották fogva, ahol a kutatásairól és a közösségi médiás tevékenységéről faggatták, miközben bekötötték a szemét és ütlegelték. Habár az ügyvédje kérvényezte, hogy az NSA nyomozóinak kihallgatása alatt szerzett sérülései miatt láthassa őt egy igazságügyi orvosszakértő, ezt a hatóságok elutasították.
Samirt az SSSP ügyésze is a tanulmányairól, főként pedig az iszlám és az abortusz kapcsolatáról szóló kutatásáról kérdezte, majd “terrorszervezeti tagság” és “hamis hírek terjesztése” miatt 15 napra előzetes letartóztatását rendelte el.
Az ítélet indoklása egyrészt az volt, hogy - bár ő tagadta ezt - Samirnak köze lehet egy, az egyiptomi hatóságok jogsértéseit kritizáló Facebook csoport tevékenységéhez. Az NSA munkatársai ezen kívül egy olyan nyomozati anyagot is készítettek a férfiról, amit sem ő, sem pedig az ügyvédei nem nézhettek meg.
Ahmed Samirt 2021. június 22-én hamis hírek terjesztése miatt 4 év börtönre ítélték. Az ellene indított koncepciós per során az egyiptomi hatóságok még a saját jogszabályaikat is sorozatosan megszegték. Az ügyvédekkel és a családtagokkal való kapcsolattartást ugyanis a hatóságoknak az egyiptomi alkotmány 54. cikke, valamint a 94/2015. számú terrorizmus elleni rendelet értelmében is kötelező biztosítani.
Egyiptom részese a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának is - ennek 9. és 14. cikke tiltja az önkényes fogvatartást, kimondja, hogy az illetőt tájékoztatni kell fogvatartása indokairól, és a lehető leghamarabb bíróság elé kell állítani, hogy fellebbezhessen az őrizetét elrendelő határozat ellen.
Az egyiptomi hatóságok így tehát a nemzetközi jog előírásait is semmibe vették, amikor Ahmed Samirt letartóztatták, az ügyvédjei és rokonai tájékoztatása nélkül fogva tartották, és fizikailag bántalmazták. Samir, habár korábbi, négyéves büntetéséről szóló ítéletét megsemmisítették, jelenleg is börtönben van, további jogsértéseknek és egészségügyi kockázatoknak kitéve.
Az Amnesty International letartóztatását követően, 2021. február 12-én indított petíciót Samir szabadon bocsátásáért. A kutatót lelkiismereti fogolynak tekintjük, aki kizárólag tudományos munkássága miatt van börtönben. Követeljük, hogy az egyiptomi hatóságok azonnal engedjék el őt, és hagyják, hogy szabadon folytathassa az életét és a kutatásait. Segíts nekünk, írd alá a petíciónkat a szabadságáért!
Frissítés: Ahmed Samir Santawy elnöki kegyelmet kapott július 29-én pénteken, aminek értelmében másnap délután szabadon távozhatott. Szabadon bocsátása fontos emberi jogi győzelem, amiért rengetegen felemelték a hangukat Magyarországon és a világ számos más országában is. Köszönjük mindenkinek, aki velünk együtt harcolt Ahmed szabadságáért.
Kicsoda Alekszej Navalnij?
Navalnij régóta a legismertebb ellenfele Putyin orosz elnöknek. A magyar közbeszédben az orosz-ukrán háború kirobbanásával alighanem tovább nőtt az ismertsége: a börtönben lévő politikus szóvivője, Kira Jarmis a közelmúltban több magyar újságnak is adott interjút, illetve az ELTE média tanszékén egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vett.
Navalnij a korrupcióellenes tevékenységéről is ismert. 2011-ben megalapította a Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) nevű civil szervezetet, ami fontos szerepet játszott az orosz kormányzati korrupció leleplezésében és dokumentálásában.
Navalnijt számtalanszor tartóztatták le kormánykritikus demonstrációkon való részvétele miatt, de többször szervezetett ő maga is tüntetéseket. 2013-ban sikkasztás miatt állt bíróság elé, később őt és testvérét, Oleget is csalással vádolták meg.
2014 nagy részét házi őrizetben töltötte, majd a bíróság három és fél év felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá. Az ügyet az EJEB is vizsgálni kezdte, és 2016-ban úgy határozott, hogy a Navalnij fivéreket megfosztották a tisztességes eljáráshoz való joguktól. Az orosz legfelsőbb bíróság újratárgyalta az esetet, majd az EJEB döntése ellenére megerősítették Navalnij ítéletét. Ennek értelmében a politikusnak 2020 végéig rendszeresen meg kellett jelennie a hatóságok előtt.
2020. augusztus 20-án Navalnij rosszul lett a szibériai Tomszk városából Moszkvába tartó repülőgépen. Napokon belül egy németországi klinikára szállították, ahol a vizsgálatok novicsok idegméreg nyomait mutatták ki a szervezetében. A politikus felépült, egy hónappal később elhagyhatta a kórházat.
2020 végén a Bellingcat és a CNN közös oknyomozása következtében kiderült, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egy idegmérgekre (is) specializálódott csoportja évekig követte Navalnijt.
Putyin elnök a nyomozást az orosz vezetők elleni információs hadjáratnak nevezte, hozzátéve, hogy ha az orosz titkosszolgálatok valóban végezni akartak volna Navalnijjal, akkor a munkát “valószínűleg be is fejezték volna”.
Nem sokkal ezután Navalnijt azzal vádolták, megsértette a feltételes szabadságra bocsátásának feltételeit és nem jelent meg a kötelező hatósági ellenőrzéseken, ezért a felfüggesztett börtönbüntetését letöltendőre módosították. A politikus, bár tudta, ha hazatér, elítélik, 2021. január 17-én visszarepült Oroszországba. Közvetlenül érkezése után letartóztatták, az Amnesty International még aznap lelkiismereti fogolynak nyilvánította.
2021 februárjában a politikust két év és nyolc hónap büntetésre ítélték. Néhány héttel később az Amnesty megvonta tőle a lelkiismereti fogoly státuszt a korábbi kirekesztő nyilatkozatai miatt, ugyanis azt elvileg nem kaphatták meg olyanok, akik gyűlöletkeltő és erőszakra buzdító kijelentéseket tettek és azokat nem vonták vissza.
Végül felülvizsgáltuk a lelkiismereti fogoly státusszal kapcsolatos kritériumainkat, és megváltoztattuk azt a szabályt, amely pusztán a múltbéli cselekedetei vagy nyilatkozatai miatt kizárja valaki esetében, hogy lelkiismereti fogoly lehessen. Erre azért volt szükség, mert bár Navalnij 2007-2008-as kijelentéseit nem tartjuk megbocsáthatónak, az ellenzéki vezetőt nem azért börtönözték be, mert bűncselekményt követett el, hanem mert támogatóival együtt egyenlő jogokat és lehetőségeket követelt az orosz közéletben való részvételre és szembeszállt a kormányzati korrupcióval. Ezek a lelkiismereti meggyőződése diktálta követelések, és így is kell őket értelmezni.
2022. március 22-én Navalnij további kilenc évet kapott “nagy értékű csalás”, és “a bíróság megsértése” miatt, mostanában pedig az egyik legszigorúbb orosz börtönben kell órákat ülnie Putyin portréját nézve.
Oroszországnak olyan állammá kell válnia, ami nem tartóztatja le és nem próbálja meg megölni a más politikai nézetet vallókat, és nem háborúzik ártatlan civil életek árán egy másik szuverén országgal.
Putyin elnök igazságtalan rezsimében elkövetett jogsértések ellen nekünk is tennünk kell.
Az Amnesty lelkiismereti fogoly státuszának létezése a bizonyíték rá, hogy együtt képesek vagyunk változást elérni a világban. Csatlakozz Te is ehhez, és szólítsd fel Putyin elnököt, hogy engedje szabadon Alekszej Navalnijt,
és vessen véget az Ukrajna elleni brutális inváziónak.